Népművészeti hagyományok Torockón
Ha az utunk egyszer Erdélybe vezet, számos helyet érdemes felkeresni, de Torockót semmiképpen sem szabad kihagyni. Ez az a hely, ahol kétszer kel fel a Nap, legalábbis erről a tényről a legismertebb. Hogy miért? Mert egyszer előbukkan kora reggel, aztán egy időre eltakarja a falut körülölelő Székelykő, majd újra feltűnik az égbolton.
De nem csak ezért éri meg ellátogatni ebbe a községbe. Jókai Mór mindössze egyetlen éjszakát töltött el itt 1876-ban, de még így is magával ragadta, s megihlette. A torockói látogatásának hatására írta meg egyik remekművét, az Egy az Istent.
A Wanderers Torockóról szóló cikkéből sok mindent megtudhatunk a hely történetéről, nevezetességeiről és a programlehetőségekről is. De mi most egy kicsit a jellegzetes torockói népviselet, a festett bútorok és a varrottasok világába szeretnénk elkalauzolni az olvasót.
Ida néni magánmúzeuma
Van egy magánmúzeum Torockón, mely Ida néniről kapta a nevét. Ő volt az, aki családi örökségéből létrehozta ezt az egyedülálló gyűjteményt. A néprajzi összeállítás különlegessége abból ered, hogy minden darabja egyetlen család tárgyi emléke.
Nem különböző házakból vagy falvakból szedte össze, hanem családja mindennapi életének és ünnepeinek ereklyéit sorakoztatja fel a kis kétszobás házikóban. Ida néni a nagyapjától örökölt bútorokkal rendezte be először csak az egyik szobát, amelyben hajdanán az ő csizmadiaműhelye működött.
Mindent úgy helyezett el, ahogy azt gyerekkorában látta, hiszen a mester már halott volt ekkor, s a műhely üresen állt. 1994-ig csak néhányan láthatták, mivel az akkori rendszer üldözte a magánvendéglátást, különösen a magyarokat.
A hagyomány ápolása nagyon fontos
Amikor szabadabb lett a világ, már többen érdeklődtek a múzeum iránt. Ida néni a férje után is örökölt, úgyhogy 1996-97-ben toldottak még egy szobát az egykori műhelyhez. A gyűjteményben számos ruha és varrottas is szerepel, a viseleteket a gyermekek és az unokák a mai napig hordják.
Felveszik az ünnepeken, de akár kölcsön is adják egy-egy helyi esküvőre vagy eljegyzésre. Ezzel életben tartják a torockói hagyományokat, a gyönyörű népviseletet, amely kiválik a többi erdélyi népviseletek közül is.
Mitől más a torockói népviselet, mint Erdély egyéb részein?
A torockói viseletek nem kifejezetten a paraszti stílust tükrözik, inkább a 16-17. századi úri ruhák díszítései jellemzik. Ezek ugyan olcsóbb anyagokból készültek, mint a nemesi öltözetek, de megőrizték annak alapformáit.
A torockói az egyik legszínesebb és legművészibb magyar viselet. Ízlésesen alkalmazkodik az évszakokhoz, a dolognaphoz, a gyászhoz és az ünnepléshez. Vannak olyan darabok, melyeknek aligha akad párja máshol is. Amelyiknek mégis, az itteni akkor is hatásosabb és eredetibb.
Torockón a koruk szerint öltözködtek a nők, mást viseltek a fiatal lányok, és mást a fiatalabb, illetve az idősebb asszonyok. Ünnepi ruházatuk is eltérő volt, mint a hétköznapi. Az egyik leglátványosabb kiegészítő a párta, amit a lányok viseltek. Az asszonyok főkötőt hordtak, homlokukon fekete szalaggal.
