Négy fiókát nevelt fel a Debrecenben telelő gólya és párja
Négy fiókát nevelt fel idén nyáron a Debrecenben telelő fehér gólya, Gólyu és párja. Az Őz utcai fészek immár üres: a kis gólyák és szüleik is elhagyták, ami azt is jelzi, hogy bizony a nyár utolsó szakaszához értünk, és ez még akkor is igaz, ha egyelőre semmi sem jelzi, hogy a közeljövőben hűvösebbre fordulna az időjárás. Ahogy arról korábban beszámoltunk, Gólyu 2020 karácsonyán legyengülve érkezett meg az Acsádi úti Huszti lakóparkba, és ha a közelben élő Holik Márton nem veszi „gyámság alá”, valószínűleg rövid időn belül el is pusztult volna. Márton azonban nem hagyta magára, és közte meg a gólya között idővel egy harmonikus kapcsolat alakult ki.
A férfi a háza közelében alakított ki a madárnak egy olyan területet, ahol etetni tudta, Gólyu pedig köszönte szépen a lehetőséget, és élt vele.
A tíz lépés távolságot azóta is tartja mindkét fél, így biztosított, hogy a gólya vad maradjon, és tavaszonként visszarepüljön Őz utcai fészkére, ahova eddig mindig megérkezett a párja is, akivel aztán évről évre megkezdődik a családalapítás, majd a fiókák felnevelése után az „anyuka” is sok-sok társával együtt visszaindul Afrikába, míg Gólyu a hidegebb idő beálltával, október, november táján remélhetőleg visszatér Mártonhoz, és az ottani vendégszeretet élvezi a következő tavaszig.
Konyhás István, a Hortobágyi Madárkórház igazgatóhelyettese elmondta: ritkaságnak számít, hogy a fehér gólya áttelel Magyarországon, bár az is igaz, hogy az utóbbi tíz évben egyre gyakrabban előfordul ilyesmi, ami az enyhe teleknek is köszönhető. Általában ezek a gólyák valamiért visszamaradnak a vonulásból. Vagy el sem indulnak Afrikába, vagy visszafordulnak, mert gyengébbek a többieknél, fiatal korukban lemaradtak a fejlődésben, estleg megsérültek, és ezért nem képesek megtenni ezt a hatalmas távolságot. (Annak idején Gólyu is elindult, de visszafordult, és 2020 decemberében szállt le a lakópark udvarán. Mint később kiderült, a jobb szárnyából a csapótollai hiányoznak, ezért csak rövid távon képes repülni – a szerk.).
A szakember felidézte, hogy a bodrogkeresztúri kompkikötőnél volt az első olyan gólya, aki arról vált híressé, hogy télre is ott maradt. A helyiek elkezdték etetni, és a madár azóta sem hagyja el a falut. – Az enyhe időjárás miatt a számuk folyamatosan emelkedik, mára már nagyjából 100 olyan gólyáról tudunk, amelyik nálunk marad télen is – mondta. – Nagyon sokig akár kint a természetben is megélnek, találnak annyi táplálékot, amire szükségük van. Rovarok ugyan egy idő után már nincsenek, de mivel hó már alig van, a kisemlősök nem tudnak elbújni, és miközben ők is élelmet keresnek, a gólyáknak ők is táplálékot jelentenek. Okos állatok, hiszen az ember közelében élnek, és nagyon könnyen megjegyzik azokat az élelemforrásokat, amivel át tudnak telelni. A gólyák 20-25 évvel ezelőtt a kemény télben már azelőtt elpusztultak, hogy az emberek közelébe kerülhettek volna.
Gólyu és párja idén tehát négy fiókát nevelt fel, viharban, hatalmas esőben, kegyetlen forróságban is állták a sarat, hogy aztán a kis gólyák a megfelelő időben kirepüljenek. Konyhás István szerint ez nagyon jó fészekaljnak számít, hiszen a fiókák száma kettő és öt között szokott lenni általában, de volt olyan aszályos év is mostanában, amikor sok fészekben csak egy gólya nevelkedett, és egyébként is abban az évben a 2-3 fiókás gólyacsaládok voltak a jellemzőek. Szerinte ez a gólyapár az Őz utcai fészek viszonylagos közelségében táplálékban gazdag területeket talál, így bőven jut a fiókáknak, nem okoz gondot a felnevelésük.
A békánál jobban szeretik a rovarokat
A fészek egy ideje már üresen áll. A jelenség viszont csak a laikus szemlélődő számára lehet furcsa, a szakembertől megtudom, hogy ilyenkor a kicsi gólyák már kijárnak a mezőre, akár 50-100 fős csapatokba is összeállnak. – A mesékből tudjuk, hogy a gólya békát eszik, de egyébként jobban szereti a rovarokat összeszedegetni, mert az sokkal nagyobb fehérjebomba a számukra – meséli. – A kaszálókon, vizes területek szélén, szántásokban keresik az élelmet, rengeteg a sáska, a szöcske, az egyéb rovar, amiből jól fel tudják hizlalni magukat. A gabonafélék aratása után egyre több a tarlóhántás, ezeket a területek is szívesen felkeresik ilyenkor a fiatal gólyák. Már szinte minden fészek üres, legfeljebb néhány olyan van, ahol későn kikelt madarak vannak még.
Konyhás István elmondta azt is, hogy ilyenkor már fellazulnak a családi kötelékek, ezért is fordulhat elő, hogy például az „apamadár” itt tud maradni, míg a párja visszatér Afrikába.
A mezőkre, szántásokra kirepülő csapatokban éppúgy lehet találni idősebb madarakat, mint fiatalokat, és a nagyobb városokban, ahol sok a fény, és kevesebb a táplálék, már nem jellemző, hogy a szülők visszamennének a fészkükre, de az is előfordulhat, hogy egy fészekbe ilyenkor már nem ugyanaz a madár ül be, amelyik ott nevelte a fiókáit. – A falvakban inkább előfordul, hogy a fészkeket még most is használják a gólyák – magyarázza. – A Hortobágyon például szeretnek felülni a gémes kutakra, máshol száraz fákra telepednek le, nem ritkán egy fára 8-10 gólya is, bent a faluban kedvelt helyük a pásztormúzeum, a villanyoszlopok, de a fészkeket is használják, de már teljesen random módon: egyik nap az egyik, másik nap a másik ül be ugyanabba a fészekbe.
Hamarosan indulás!
Nagyjából tíz nap, és a gólyák útra kelnek, kivéve persze azokat, amelyek valamilyen okból maradnak, így például valószínűleg Gólyu se csatlakozik majd a népes társasághoz. A nagy többség viszont már készül a hosszú repülésre, mert az ösztön ezt súgja nekik. – Augusztus 20-a körül vége van az úgynevezett kánikula-időszaknak, ilyenkor általában jön egy markáns hidegfront, és azért utána már olyan nagyon nem szokott visszamelegedni a levegő, legalábbis eddig ez volt a tapasztalat – avat be a részletekbe Konyhás István. – A gólyák úgy repülnek, mint egy vitorlázó repülőgép, a felszálló meleg légáramlatokat, az úgynevezett termikeket használják ki. Ezért mennek Törökországba, majd a Boszporuszon át Kis-Ázsiába, és úgy le Afrikába. Tehát egy nagy kerülővel jutnak el a célállomásukhoz, ellentétben mondjuk a darvakkal, amelyeknek teljesen más a vonulási stratégiájuk, hiszen megindulnak egyenesen, és Albánián, majd Olaszországon át jutnak el Tunéziába. A felszálló meleg légáramlatok viszont, ahogy az északi légtömegek egyre inkább kezdenek beszivárogni a Kárpát-medencébe, augusztus vége felé csendesednek, megszűnnek, ezért a gólyáknak időben el kell indulniuk, hogy ki tudják ezeket használni. Ez magyarázata annak, hogy miért is indulnak el mindig ugyanakkor, augusztus 20-a körül.
Sokan elpusztulnak
A gólyák életét követő különböző közösségi oldalakon sokan osztanak meg olyan képeket, amelyeken elpusztult madarak láthatók. Sajnos sok fióka már az első kirepüléskor életét veszíti. – Nagyon veszélyes helyen, középfeszültségű vagy belterületeken 400 voltos vezetékekre rakott fészekben költenek – mondja. – A gólya ráadásul elég nagy madár, és sajátos módszert alkalmaz a felszálláskor. Ha a földön áll, akkor szeret kicsit nekifutni, mielőtt a levegőbe emelkedik, ha pedig például a fészkéből akar kirepülni, akkor először elrugaszkodik, szinte leveti a magasból magát, és csak utána kezdi a szárnyait használni. Előfordul, hogy ilyenkor a vezeték irányába ugrik, és könnyen áramütés érheti.
A hortobágyi madárkórházba rengeteg sérült gólya érkezik, immár több mint 200 madár van náluk.
Ez persze nem az idei „termés”, ebben benne vannak a tartósan sérültek, az elengedésre várók és az ott kikelt fiókák is. Rajtuk kívül csak a Hortobágyon még másik két helyre is érkeznek gólyák: a nemzeti park malomházi vadasparkjába, valamint a górési repatriáló állomásra. Ezen a három helyen minden évben 70 és 100 közötti fiókát engednek szabadon. Konyhás István ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy augusztus 20-án minden olyan gólyát elengednek, amelyről azt gondolják, hogy alkalmas a hosszú út megtételére. Aztán szeptemberben szépen visszafogdossák azokat, amelyek annak ellenére, hogy mindent rendben találtak náluk, és a repülésükkel sincs semmi gond, valamiért mégsem vonultak el a többiekkel.
Gólyut már várják a téli „szállásán”
Gólyu „pótszülője”, a debreceni Holik Márton a nyáron rendszeresen meglátogatta az Őz utcai fészket, amelyben a négy fióka nevelkedett. – Mindig aggódtam egy kicsit, hogy vajon rendben van-e velük minden, de szerencsére szépen cseperedtek, az időjárás viszontagságait, a hideget, az esőt, a viharokat és a forróságot is átvészelték – így Márton. – Emlékszem, nagyon izgultam, amikor június elején hatalmas vihar volt Debrecenben, attól tartottam, hogy a diónyi nagyságú jég agyoncsapja az akkor még pici fiókákat. Az anyjuk viszont hősiesen viselkedett, ráfeküdt a kicsikre, úgy védte meg őket a jégesőtől. Tavaly is négy fiókájuk volt, de az egyik elpusztult áramütésben, idén viszont egyiket sem érte baj, egészségesen vághatnak neki az útnak. A mamával együtt már igencsak csatlakoztak a többiekhez valamelyik gyülekezőhelyen, talán valahol a Hortobágyon vagy Hajdúszoboszlónál. Nagyon örülök, hogy el tudnak menni Afrikába, hiszen ez a dolgok rendje. Gólyut viszont a napokban többször is látták a fészekben, tehát ő valószínűleg most sem tart a délre vonuló csapattal. Vele kapcsolatban amúgy is ambivalens érzések vannak bennem. Egyrészt szeretném, ha ő is el tudna repülni, másrészt nagyon hiányozna, ha ősszel nem jönne. Az az igazság, hogy várom vissza. Ha már az elmúlt négy télen nem ment el, akkor szerintem most sem fog, és az első fagy után, október végén, november elején egyszer csak tiszteletét teszi a házunk kéményén.
Takács Tibor
