Életek, amelyek tovább élnek Esztáron
Vannak emberek, akiknek az életműve nem zárul le a halálukkal. Munkájuk tovább él az általuk elindított kezdeményezésekben, az egykori tanítványok életében, a közösség intézményeiben és azokban a történetekben, amelyeket az utódok tisztelettel idéznek fel. Esztár múltjában is találunk ilyen meghatározó személyiségeket: Svélecz Györgyöt, feleségét, Kocsis Arankát, Vékony Sándort és Kovács Dániel egykori lelkipásztort. Különböző hivatásokat választottak, de közös bennük, hogy hosszú időn át szolgálták a települést, és munkájukkal hozzájárultak annak szellemi, közösségi gyarapodásához.
Tanítók, akik nemzedékeket formáltak
Svélecz György és felesége, az Esztáron született Kocsis Aranka 1958 nyarán érkeztek a községbe tanítani. Életük és hivatásuk szorosan összekapcsolódott a helyi oktatással. Svélecz György 1961-től, 1997 decemberében bekövetkezett haláláig igazgatta az általános iskolát. Elhivatottsága, szakmai alázata és emberi bölcsessége miatt a helyiek és egykori kollégái szeretettel emlékeznek rá, számukra mindmáig „igazgató bácsi” maradt. A község közigazgatási életében is szerepet vállalt. Nevét ma egy pedagógusok munkáját elismerő díj őrzi.
Az önkormányzat 2014-ben alapította meg a Svélecz György-díjat, amelyet azok kaphatnak meg, akik a közoktatás és a köznevelés területén kiemelkedő, példamutató munkát végeznek.
Kocsis Aranka szintén több nemzedék nevelésében vett részt. Biológia-földrajz szakos tanárként évtizedeken át tanított Esztáron, és munkája messze túlmutatott a tanórákon. Dolgozók iskolájában oktatott, továbbképzősökkel foglalkozott, családlátogatásokat végzett, valamint különböző szakmai és közösségi feladatokat vállalt. Fontosnak tartotta, hogy a gyengébben teljesítő gyermekek is megtalálják a helyüket, és értékes emberré váljanak. Tanítványai közül többen később maguk is pedagógusként tértek vissza az iskolába. Aranka néni 2017-ben megkapta a férjéről elnevezett díjat. 2026. október 21-én, Sopronban hunyt el.
Közösséget építeni a tantermen túl is
Vékony Sándor 1901-ben született Szeghalmon, tanítói képesítését a Debreceni Református Kollégiumban szerezte meg. 1924-ben az Esztári Református Egyházközség egyhangú szavazással választotta kántortanítójává. Munkáját a nevelés iránti elkötelezettség és a közösség sorsa iránti figyelem jellemezte. A tantermen kívül is aktív szerepet vállalt: dalárdát és színjátszó kört szervezett, amely nemcsak kulturális élményt nyújtott, hanem közösséget is formált. A Hangya Szövetkezet képviselőjeként a falu gazdasági önszerveződését is segítette. A második világháború idején családjával el kellett hagynia otthonát, de 1945 végén visszatért Esztárba, és ismét tanítani kezdett. Igazgatói munkáját később politikai döntés miatt kellett megszakítania. 1971. szeptember 13-án hunyt el. Az önkormányzat 2021-ben posztumusz Esztár Község Díszpolgára címmel ismerte el életművét. A róla elnevezett Vékony Sándor Színjátszó Egyesület pedig ma is őrzi a nevelő és közösségszervező emlékét.
Kovács Dániel egykori lelkipásztor több mint ötven éven át szolgálta az esztári gyülekezetet. A róla fennmaradt történeti dokumentumok is tanúsítják hosszú szolgálatának jelentőségét: egy 1887-es egyházi feljegyzés az ötvenéves lelkészkedése alkalmából kifejezett elismerésről és jókívánságokról számol be. A település emlékezete szerint szolgálati ideje alatt épült fel Esztár temploma, amely a megye második legmagasabb templomaként is ismert. A templom nem csupán épület, hanem a helyi hitélet és közösségi emlékezet fontos helyszíne is.
