Makacs harcos a DVSC húzóembere

A letisztult formákhoz vonzódik, de az öltözködésben a merészebb darabokat sem veti el Petrus Mirtill. Ez a megállapítás immár a balszélső teljesítményére is rímel: harmóniában van a játékkal, vállalja a rizikót. A 22 éves debreceni kézilabdázó a nemzetközi mércével is egyre láthatóbb DVSC egyik húzóemberévé vált. Vele beszélgettünk.

Petrus Mirtill sokáig hezitált a mazsorett és a kézilabda között. Mindkettőt 7 éves kora körül kezdte – a botot és a labdát egyformán szerette, sőt gondolkodott más táncokon is. A mai napig meggyőződéssel vallja, hogy a mazsorettezés sokat lazított a csuklóin. Választania akkor kellett, amikor a kézilabdás edzések száma nem hagyott teret másnak.

– Apukám, aki egyébként építész, már a születésem előtt is szerette a sportágat. Kisgyerekként rengeteget labdáztunk, és észrevette, hogy akkor sem kezdek el ordítani, ha fejbe találnak futball-labdával. Ez a félelemnélküliség jól jöhet a kézilabdában, gondolta, így kezdődtek a Debreceni Sportcentrumnál töltött évek. A mazsorettezés elengedése már az én döntésem volt, és – bár imádtam azt a társaságot és a táncot – ma sem tennék másként. Ez volt az első alkalom az életemben, hogy komoly elhatározást kellett meghoznom – emlékezett vissza.

A Kinizsi általános iskolából – hatodikosként – az Ady gimnáziumba ment tovább: olyan maximalista volt, hogy ha ötös helyett négyest kapott, képes volt sírva fakadni. A heti öt edzés és a hétvégi meccsek garmadája azonban megtette a hatását, tizedikesként inkább a Csokonaiban folytatta. – Önmagamat készítettem volna ki a perfekcionizmusommal, ezért váltottunk. Reálos vagyok, azaz a matematika mindig is jól ment, míg a történelem, a humán tárgyak nem fogtak meg. Nyelveket szívesen tanultam, ha nem is tartottam magamat e téren különösebben tehetségesnek – állapította meg önkritikusan.

Mirtill most egy lakberendező-képzésen meditál. Az álma a belsőépítészet, ami azonban egyelőre összeegyeztethetetlen a versenysporttal. – Ha egyetemre megyek, azt száz százalékosan szeretném csinálni. Évekről van szó, ráadásul azt mondják, bejutni, ám kibukni is könnyű – magyarázta. Mint hozzátette, a belső terekben a letisztult formákhoz vonzódik, ugyanakkor simán felvesz olyan ruhákat, amelyek a színekben szokatlanul hatnak. Ezért akár különcnek is tarthatják. – Nem érdekel, hogy mások mit gondolnak. Azt hordom, amiben jól érzem magamat, még ha olykor meg is kapom: „Ezt meg hogyan bírtad felvenni?!” – nevet.

– A kézilabdában sem érdekel mások rólad alkotott véleménye?

– Igyekszem elzárni magamat a negatív kommentektől. Magam miatt kevésbé bosszankodom, de mások leszólásán hajlamos vagyok felkapni a vizet. A valóságban rengeteg szeretetet kapok. A születésnapom alkalmából, novemberben, sok aprósággal ajándékoztak meg, jólesett. De ilyenkor arra is figyelmeztetem magamat, hogy bármikor jöhet rosszabb periódus, olyankor biztos nem leszek kedvenc…

Békésebb, nyugodtabb

A felnőtté válás folyamata természetesen az ő számára is időbe, nehézségekbe került. Elmondása szerint „borzasztóan izgulós” volt, akitől gyakran kérdezgették, hogy a meccseken miért nem tudja megcsinálni azt, ami az edzésen már sikerül?

– Még nem töltötted be a tizennyolcat, amikor 2019 augusztusában debütáltál Köstner Vilmos
vezetése idején. Visszaemlékszel?

– Fogalmam sem volt, ki ellen játszottunk és lőttem-e gólt, de nemrég előjött ez a meccs egy műsorban. Innen tudom, a Szent István SE volt az ellenfél, és egyszer betaláltam. Annyi mérkőzést játszunk, hogy elmosódnak az emlékek… Vili bácsi kemény edző, mindig elmondja, amit gondol. Volt, amikor kritikus volt velem, máskor dicsért, de az biztos, hogy nélküle nem tartanék itt. Ő volt, aki bízott bennem és bedobott a mélyvízbe.

Első NBI-es – és EHF kupás – idényében 11 gólig jutott Vantara-Kelemen Éva, a csapat első számú balszélsője mögött, míg a következőben ezt sikerült megháromszorozni. – Tizennyolc-húsz éves „tehetség” voltam ebben az időszakban, akinek abban a szerencsében volt része, hogy Évától tanulhatott. Ő tényleg sokat foglalkozott velem, nélküle ma nem lennék ennyire erős fejben. De nemcsak a stresszel való megküzdésben, a mérkőzések kezelésében segített rengeteget, hanem a pályán is, mit, hogyan és főleg mit hogyan ne csináljak. Hatással volt a játékomra.

– Köstner Vilmosnak egy emlékezetes mosonmagyaróvári győzelem után távoznia kellett, a helyét Kudor Kitti vette át a kispadon 2021 márciusában. Mennyiben mások a női energiák?

– Kitti jól érzi, hogyan kell a nőkkel beszélni. De még többet nyomott a latban, hogy jól ismert bennünket, ezért egyénileg is volt mondanivalója. Ez az erénye a mai napig megvan; pontosan tudja, kit, hogyan lehet a legjobban motiválni. A jelenlegi vezetőedző, Szilágyi Zoltán szintén olyan alkat, akivel remekül lehet beszélgetni. Empatikus, érzékeny ember abban az értelemben, hogy gyorsan észreveszi, ha valakivel baj van. Próbál segíteni. Jól kiegészítik egymást Kudor Kittivel.

– A 2021/2022-es idényben két új vetélytárs érkezett Korsós Dorina és Vámos Míra személyében. Megfordult a fejedben a továbbállás?

– Persze! Megrogytam az elején, nem voltam biztos benne, hogy képes vagyok versenyezni velük. De ekkor szerencsére előjött a maximalizmusom. Elhatároztam, mindent megteszek, ami csak az erőmből telik, nem foglalkozva azzal, hogy kellek-e vagy sem, kapok-e elég játékidőt vagy nem.

– Dac?

– Inkább makacsság.

A pálya minden szegletében

Ha van istene a kézilabdázásnak, biztosan humoros figura, ugyanis Petrus Mirtill kapusként kezdte a karrierjét, és lényegében minden poszton játszott, mielőtt balszélső lett belőle.

– Nagyon szerettem védeni és, ugye, a labdától sem féltem. Azonban olyan picike voltam, hogy egy idő után tarthatatlanná vált a helyzet: ha magasabbra céloztak, egyszerűen nem bírtam eléggé felugrani. De voltam beálló, irányító, még átlövő és jobbszélső is! Tulajdonképpen mindenhol jól éreztem magam. Úgy 14 évesen kötöttem ki a bal szélen. Hasznát vettem a kalandozásnak, mert minden posztból ragadt rám valamennyi. Ma sem ijedek meg attól, ha a kettes és a hármas védő között kell betörni, ahogy az egy az egy elleni párharcokat is élvezem. Szélsőként nem érsz annyiszor a labdához, mint a belső játékosok, és kevesebb lehetőségből kell a lehető legtöbbet kihoznod. Vagyis nem hibázhatsz sokat. Ezt eleinte rosszul éltem meg, nyomasztott a felelősség 

– beszélt a posztjáról a játékos, aki sokat köszönhet Tóth Rózsának, a DVSC egyik halhatatlanjának. A szívem csücske, edzőként ő tanított meg mindenre, ami alapvetően fontos a kézilabdában – jegyezte meg a nyolcvanas évek kiválóságáról.

A versenysporttal járó életmód feszítettségét Mirtill jól viselte, meghatározó barátságok születtek ebben az időszakban. Példaként a jelenleg az első osztályú Vasasban szereplő Vámosi Pannát említette. Bármikor számíthatnak egymásra – ha egy ideje nem beszéltek, akkor ugyanott folytatják, ahol a legutolsó alkalommal abbahagyták.

– Az az idény végül a balszélsőkről szólt. Hiszen Korsós Dorina remek őszt produkálva a Rapid Bukaresthez igazolt 2022 elején. Vámos Míra 19 évesen ragyogó tavaszt futott, de te is 57 gólt szereztél. Megtörtént a szintlépésed. A tavalyi idényben stabil csapattaggá váltál, míg a most futó versenysorozatban általában a húzóemberek között találunk. Mindezt alátámasztja, hogy a szakmai stáb 2023 májusában neked ítélte a legjobbnak járó Jeddi Mária-díjat. 86 lövéséből 66 gól, azaz 77 százalékos lőhatékonyság a bajnokságban.

– Tényleg kiegyensúlyozottabb lettem. Kívülről nem látszik, de nyugodtabb, békésebb ember vagyok. Jó emberek vesznek körül a magánéletemben, aminek a pozitív hatása az élet minden terén segítségemre van. Ez korábban másként volt. Most remek beszélgetéseim vannak szerető közegben, olyan emberekkel, akikre bármikor számíthatok. És az is igaz, hogy idő kell, amíg a dolgok fejben és fizikailag összeérnek. Hiába teszed bele a munkát, előfordul, hogy más tényező is szükséges a sikerhez. Ha gödörben vagy, dolgozz tovább, ne várd meg, míg egy egész szakadék lesz alattad!

Norvég kedvenc

Vámosi Pannát már említettük, Mirtill hasonlóan szoros kapcsolatot ápol Petrovics Annával. Amikor a világbajnokság miatt most bő egy hónapos szünet állt be a hazai és nemzetközi versenysorozatokban – a küzdelmek december végén folytatódnak – a családi együttlétek mellett Bécsben élő barátnőjéhez is eljutott. – „Pankával” szintén több éven át együtt játszottunk az utánpótlásban. Ő jelenleg az osztrák első osztályú Roomz Jags játékosa. Számára már nem a kézilabda a legfontosabb, van civil munkája, de felhagyni sem akart a sportággal. Szétnéztünk a híres karácsonyi vásárokban, sokat beszélgettünk. Eddig a pihenések alkalmával nem igazán tudtam kikapcsolni. Most azonban nagyon tudatosan törekedtem erre. Ha csak eszembe jutott a kézilabda, gyorsan eltereltem a gondolataimat. Megerőltető volt a heti két meccs, muszáj fejben is visszatöltődni.

Már folyt a vb, amikor leültünk beszélgetni a balszélsővel. Bár hitt a magyarok legjobb nyolc közé kerülésében, azóta tudjuk: ez nem teljesült. Ám a párizsi olimpia még meglehet, már ha sikerül kivívni a részvételt a kvalifikációs mérkőzéseken. Petrus Mirtill nevét már megtalálhattuk a vb előtt nyilvánosságra hozott tartalék keretben, ugyanakkor Szöllősi-Schatzl Nadine és Márton Gréta egyelőre megelőzik a sorban. Ők sokkal tapasztaltabbak és jól teljesítenek, nyugtázta a helyzetet.

Amikor arra kértük, nevezze meg a kedvenc kézilabdázóját, némi hezitálás után elárulta: – A norvég Camilla Herremet követem az Istagramon. Jól védekezik, miközben olyan technikás szélső, amilyen én sohasem leszek! Szélvészgyors, úgy csavarja, lövi a labdát, hogy… Ezzel nem azt akarom mondani, hogy olyan szeretnék lenni, mint ő, hiszen teljesen eltérő karakterek vagyunk. De trükkök, ugye, tőle is elleshetők…

Ratalics László