Kukázás a nászúton, avagy a világ egy jó hely
A nászút a világ körül még rendben is van, de hogy mindezt biciklivel? Nos, a budapesti Zárug Zita és Harkányi Árpád terve megvalósult. Október 2-án a Nagyerdei Víztoronyban osztották meg élményeiket. Bár eredetileg másfél évre tervezték az utat, négy esztendőre sikeredett a spontán ötletek, felfedezések, izgalmak miatt. Nem bánták meg. De vajon változtak? Letelepednének máshol is a világban?
A Nagyerdei Víztoronyban hatalmas képernyőre vetítettek a helyszíneket, ahol jártak és hozzá mellékeltek megannyi érdekes és izgalmas történetet. Persze, megpróbálták a lehetetlent: elmesélni néhány órában a négy év alatt történteket.
Zsák a foltját
Megismerkedésük és jó néhány randevú után Zárug Zita és Harkányi Árpád Amszterdam és Brüsszel között 100 kilométert tekertek le először együtt, ahol Árpád fejében már megfogalmazódott a gondolat: ha Zita bírja a kilométereket nyavalygás nélkül, „akkor vele bármit”! Az esküvő után fontolgatták a jövőt, és a nászút is szóba került. Nagy volt az egyetértés abban, hogy megismerjék a világot, más kultúrát, idegen népcsoportokat. Aztán persze felmerült, ha már utazásról van szó, mehetnének biciklivel. Így történt, hogy a világlátás és a nászút fogalma az ő életükben egybeforrt.
– Bár elég egyszerűen hangzik, tudjuk, hogy nagyon szerencsések vagyunk, hogy ezt megtehettük, és hogy minden rendben történt – mondta Árpád.
Négy évig sülve-főve együtt
Miután felmondtak a munkahelyükön, felpattantak kétkerekűre, és csak 11 defektet kaptak a több mint 40 ezer kilométer alatt. Megjárták együtt a Kánaánt, ahogyan a spártai körülményeket is. Az út során tetőtől talpig megismerték egymást. Ritkán veszekedtek, akkor is inkább a kimerültség vagy betegség lehetett az oka. Jártak egy nomád jakpásztor család otthonában is, ami egyetlen szobából áll, hiszen ezt tudták felfűteni. A szoba különböző pontjain külön található az idősek helye, a gyermekeké és fiatal házasoké is, középen pedig a tánctér.
Útközben is dolgoztak
Tekerés mellett dolgoztak, ritkán álltak meg pihenni. Csak ritkán töltöttek több hetet egy-egy országban. Útközben fali naptárat készítettek a saját képeikből, de volt, hogy szőlőt szedtek, ezenkívül több cikket is publikáltak vagy épp tehenet fejtek. Az első állomások egyike török földön, azon belül is egy kurd családnál volt. Habár sokan óva intették Zitát és Árpádot a kurdoktól, magyar szavakat kiabáltak nekik (helló, anyu, szia, gyere ide, szeretlek), mikor a határnál feltűnt a kerékpáros házaspár. Egyből tudták, hogy nem lesz gond.
Kukabúvárkodás
A számos új dolog mellett, amit sikerült kipróbálniuk (többek között a siklórepülést, az elefántháton ülést), kukabúvárkodásra is sort kerítettek. Eddig csak hallottak róla, ám most részesei is lettek. Ismert, a nyugati országokban, ha egy étel nem megfelelő minőségű, vagy másnap lejár a szavatossága, ki kell dobni a terméket. Ha néhány percig vagy óráig nem volt hűtőben, belekerül a kukába. Kesztyűvel felszerelkezve addig kereséltek, míg egy teljes hűtőt tudtak megpakolni a kidobott ételekkel, melyeknek semmi baja nem volt. Túró, tej, pékáru, tisztítószerek, gyümölcs, de még virágot is találtak – bontatlanul. Mint utóbb kiderült, a profik a biobolt mögé járnak, mert ott egészséges holmikat lehet szerezni a kukából.
Guruló napágy
Mivel a házaspár tud angolul, nem okozott gondot a kommunikáció, viszont nem mindenhol beszélték a világnyelvet. Erre az esetre megtanulták azokat az alapszavakat, melyekre szükség lehetett: köszönöm, kérek, ételek, észak, kelet, jobbra, balra. A fekvőbiciklit választották útjuk eszközéül, mert hagyományos kerékpáron hamar elgémberedtek volna. A fekvő napágyon gurultak a szebbnél szebb zöld övezetben, dombos, kopár, hóval és jéggel borított talajon. Az esőcseppek derékszögben érték őket, ami nem volt túl kellemes, de szerencsére kevés jutott belőle.
A boldogság attól függ, honnan szemléled az életet, mi hogyan fordulunk az emberekhez. Minden döntés kérdése. Nem számít, hogy szegény vagy gazdag életet élsz. Magyarország gyönyörű hely, gazdag kultúrával és nagyszerű emberekkel. Vannak helyzetek, amiken nem lehet változtatni, ilyenkor azt hagyni kell. Ha egy helyben állunk és panaszkodunk, semmi nem fog történni
– fogalmazott a házaspár.
Szerintük fontos, hogy mindig nyitottak legyünk, és így forduljunk egymás felé is. Azért mentek el, mert kíváncsiak voltak, és azért jöttek vissza, mert nem tudnának máshol élni.
Hogyan tovább?
Négy hete vannak itthon, azonban még egyáltalán nem szoktak vissza a négy évvel ezelőtti komfortzónájukba; lelkiekben még járják a világot. Jövőbeli terveik között szerepel az élményeikből írt könyv kiadása és a naptár befejezése, ami a képeikből tevődik össze időrendi sorrendben. Ha valaki kedvet kapott – még ha nem is 40 ezer kilométer letekeréséhez –, tippeket, valamint Zita és Árpád pontos térképét, élménybeszámolóit, és még több képet az oldalukon találhat.
Ásztai Lili
