Kolorádó Kid: 1956 nemcsak könny, vér, zászlólobogás
Na de azt, hogy a Koloradó Kid másfél millió dollárból készült el... ezt már nehezebben. Pedig így van. Mert amíg például Németországban, vagy az Egyesült Államokban 20 millió dollár feletti összegekben gondolkodnak egy film kapcsán, addig a rendező Vágvölgyi B. Andrásnak 1,5 millió dollár jutott erre a célra. Pedig világszerte elismert filmes szakmabeliekkel volt szerencséje együtt dolgozni, akik e film kapcsán itthon most alaposan alul voltak fizetve, mégis vállalták a felkérést, s részt vettek a film elkészítésében. Mindennel együtt a stábnak körülbelül 24 forgatási nap állt a rendelkezésére. Pedig a felvételgyártás már 2006-ban elkezdődött. Négy év kellett tehát, amíg minden simítással, utófinanszírozással a film végül elkészült.
Alapvetően kitalált, mégis valóságos
Minden egyes fiktív elem a tényleges valóságból indul ki -említi meg a rendező, aki a debreceni díszvetítés után egy közönségtalálkozó keretén belül, a két főszereplő – Nagy Zsolt és Sárosdi Lilla – jelenlétében válaszolt a feltett kérdésekre, már ha ezt Nagy Zsolt hagyta volna. Zsolt ugyanis kifejezetten a nézőkre volt kíváncsi. Arra, hogy ki mit értett meg a látottakból. Hogy egyáltalán miért érdemes egy-egy történelmi sarokponthoz ilyesformán is visszatérni. Na, persze a magyar hallgatóság belelapulva kibélelt székében először csak hallgatott, a végére azonban csak megeredtek a nyelvek.
Teljesen más megközelítés '56-hoz
A rendező '56 tragédiáját, amikor egy apró nemzet a szovjet szuperhatalommal mégis szembe mert nézni, az élet színesebb, csak nem mindig egyértelmű rétegében, a humorban oldotta fel. Vágvölgyi B. András szerint ugyanis egy tragédiát nemcsak vérrel, könnyel és zászlólobogtatással lehet érzékeltetni. Vannak s akkor is voltak olyan emberek, akik még ha érezték is a hatalom ellentmondást nem tűrő, konok voltát, akkor is józan eszükben és valami megmagyarázhatatlan belső erőben bíztak. Olyanról, amiről talán nem is tudták, hogy van nekik. Ilyen volt Kreuzer Béla (Nagy Zsolt) rakodómunkás is, akit 1959-ben vettek őrizetbe. A kihallgatáson Kreuzernak azt mondták: politikai ügyben, '56-os ellenforradalmisága miatt tartják fogva. A különös, egyben szimpatikus is ebben a főszereplőben, hogy személye nem kifejezetten pozitív hős. És éppen ettől válik élettelivé, valóságossá az egész. Mert Kreuzer nem szuperhős, aki mindent meg akar változtatni: ő egyszerűen egy fiatalember, aki néha szerelmes, néha pedig sok pénzt nyer. Arcának vonásaiban azonban néha ellenszevet fedezünk fel: önbizalma olykor túlzott önhittségbe, sőt, beképzeltségbe is átcsap. Bosszúból, amikor 15 év múltán kiszabadult a börtönből, puszta kézzel ölte meg a nála hamarabb szabaduló cellatársát, Koltait. Kreuzer érzékenységet egyedül talán Iskiné (Sárosdi Lilla) felé mutat, de a kettejük között meglévő szerelem-ábrázolás valahogy megmarad egy felszínes érzékeltetésben, amikor a két fél viszonya a szex korlátai közé szorulva, egyfajta közönségcsalogatóként mutatja: tessék, ilyen is van a filmben.
Mozifilmnek szántam ezt a játékfilmet
A rendező alapvető célja egy közönségfilm lérehozása volt. Olyané, ami amellett, hogy elgondolkodtat és nevel, még teret is ad olyan fajta játékosságnak, amikor a rendező például mesejátékból vesz át jelenetformáló hatásokat, egyedi jellemkaraktereket. (Ilyen volt mondjuk a rémálombeli jelenet is: Kreuzer Béla önkéntelenül vergődött ágyában, miközben a pulpitusról három bíró óriási szemekkel, deformált arccal megvádolta őt). Azzal, hogy könnyed formában – fülbemászó filmzenével, trükkös fogásokkal – dolgozta fel a rendező '56 eseményeit, talán a közönséget is jobban meg tudta szólítani. Láthattuk, hogy a díszelőadás napján az Apolló mozi Art termében még a lépcsőkön is ültek. Zömében fiatalok.
Ami biztos, hogy a Kolorádó Kiddel egy olyan magyar mozifilm látott napvilágot, ami a magyar filmkatalógus rendszerben biztos pontot találhat magának.
