Kijózanodtak az angolok a magyaroktól kapott súlyos pofontól
Jonathan Wilson angol szakíró szerint a magyarok napra pontosan hetven évvel ezelőtti, 1953. november 25-én aratott 6-3-as diadala a Wembley Stadionban óriási hatással volt a szigetországi együttes labdarúgására, ugyanis az évszázad mérkőzése vezetett a háromoroszlános gárda egyetlen, 1966-os világbajnoki címéhez.
"Azt hiszem, az emberek nincsenek teljesen tisztában azzal, mekkora jelentősége volt annak a mérkőzésnek. Nemcsak a magyar, hanem az angol labdarúgásra is. Tulajdonképpen akkor kezdődött el az a forradalom, ami végül az 1966-os vb-győzelemhez vezette Angliát. Ez volt az a nap, amikor kénytelenek voltunk felismerni, hogy a régi módszereink nem elég jók, nem működnek, változtatni kell rajtuk
- mondta a Kossuth rádiónak adott exkluzív interjúban a 47 éves szakember, aki számos futballkönyv szerzője. Wilson arról is mesélt, hogy a világbajnok angol válogatott későbbi szövetségi kapitánya, Alf Ramsey, aki 1953-ban játszott az angol csapatban, felhasználta mindazt, amit aznap tanult a magyaroktól. Szerinte a Wembley-ben játszott meccs ébresztette rá a később az Ipswich gárdáját hét év alatt a harmadosztályból bajnoki címre vezető Ramseyt, hogy változtatni kell és milyen irányba kell változtatni az angol futballt.
"Az angol labdarúgás szempontjából a legjelentősebb az volt, ahogy a magyar válogatott mozgott a pályán, ahogy például Zakariás is mélyen játszott. Az angol válogatott WM-rendszerben futballozott 1926-tól. Magyarország nagyon nagy lépést tett, félúton volt a WM-rendszer és a négyvédős rendszer között. Nem is feltétlen az volt a lényeges, ki hol játszott, hanem az, hogy lehet másképp tekinteni a játékra. Lehet gondolkodni a pozíciókról, játékszerepekről, ami része a stratégiának. Ez egy új világot nyitott meg. Az angol labdarúgás tradicionális, nagyon konzervatív volt, de ami aznap történt, ébresztőt fújt"
- magyarázta Wilson azt, hogy az Aranycsapat miként forradalmasította a labdarúgást. A szakíró az újítás mellett azt is elárulta, hogy ritkaságszámba megy, amikor öt-hat olyan kivételes képességű játékos egyszerre van a pályán, mint Hidegkuti Nándor, Puskás Ferenc, Czibor Zoltán, Bozsik József, Kocsis Sándort és Zakariás József.
Wilson kifejtette, az évszázad mérkőzése nemcsak annyiról szólt, hogy valaki jobb az angoloknál, amit amúgy korábban nem voltak hajlandóak elfogadni, hanem olyan hatalmas volt a tudásbéli különbség, amit nem lehetett nem észrevenni. Úgy vélte, ez egy kijózanító pofon volt, ami által rájöttek az emberek, hogy a WM túl régi vágású, elavult szemlélet, ezért változtatni kell. Példaként említette, hogy a sokkoló vereség után hamar elkezdtek kísérletezgetni, így Don Revie úgy játszott a Manchester Cityben, mint Hidegkuti az Aranycsapatban, azaz visszavont csatárként.
Az Aranycsapat hetven évvel ezelőtti 6-3-as diadala azért volt sporttörténelmi jelentőségű, mert Anglia hazai pályán addig veretlen volt.
