Két keréken és íjjal ünnepeltek Sárrétudvariban
Sárrétudvariban a május elseje nem a megszokott majálisi forgatag jegyében telt: a középpontban a testmozgás és az együttlét volt, ami május első napján ritka, ugyanakkor látványosan működő választásnak bizonyult. A településen egyszerre kerékpároztak és pendült meg az íjak húrja – így több százan töltötték aktívan az ünnepet.
Karcagról is jött résztvevő
A Gurul a falu elnevezésű kerékpártúra már a rajt előtt bizonyította, hogy ennek a rendezvénynek bizony sikere van minden korosztály körében: a gyülekezőnél, a művelődési ház udvarán, családok, baráti társaságok készülődtek, a csomagtartókban szendvicsek és innivalók lapultak. A mezőny rendőri biztosítás mellett indult útnak Szerep felé.
– Nyolcadik alkalommal rendezzük meg a programot, a cél pedig mindig ugyanaz volt: megmozgatni a közösséget, hogy fiatalok, idősek, nagyszülők és unokák együtt tudjanak részt venni benne – mondta Bodó Lajos főszervező.
A túra útvonala az évek során változott: ma már nem a réti híd a fordulópont, hanem a mintegy öt kilométerre fekvő Szerep, ahol a sárrétudvariakat vendégül látják a Mézeshetek programján. A résztvevők megtekintik a helyi műsort, idén pedig vetélkedőn is összemérték tudásukat a két település csapatai.
– Átkerékpározunk, ott limonádéval, teával, zsíros kenyérrel várnak bennünket, megnézzük a műsort, majd együtt jövünk vissza – tette hozzá a szervező.
A rendezvény mára hagyománnyá vált. Plakátokon és a közösségi médiában is hirdették, de legalább ennyire fontos, hogy az emberek egymásnak adják tovább a hírét.
– Amíg megvan hozzá a kedvünk, az egészségünk és az ambíciónk, minden évben meg fogjuk rendezni – fogalmazott Bodó Lajos.
A résztvevők között nem csak helyiek voltak. A biharnagybajomi Patai család például természetesnek tartotta, hogy csatlakozik. – A gyerekek ide járnak iskolába, itt van a baráti körük, így együtt jöttünk, ez egy családi program – mondták.
Akadt olyan csapat is, amely közösségi élményként, afféle összetartó tréningként tekintett a túrára, és közéjük Karcagról is érkezett résztvevő. A helyiek közül többen úgy vélték, szinte „kötelező” ott lenni: nemcsak a mozgás miatt, hanem mert ilyenkor olyan módon találkozhatnak egymással, ahogyan a hétköznapokban ritkán.
Íjászok a tó partján
A programok másik helyszíne a falu szélén, a halastónál volt; ott a hagyományőrzésé volt a főszerep: megrendezték az örömíjász-versenyt, amelyet a sárrétudvari Szittyák Íjász Egyesület öt éve vett át, miután a korábbi rendező csapat, a karcagi egyesület megszűnt.
– Úgy láttuk, hogy sokan kirándulásként is tekintenek erre a napra, ezért fontos volt, hogy megmaradjon ez a lehetőség – mondta Boruzs Károly, az egyesület vezetője.
Az idei a 27. verseny volt, immár új helyszínen: a pályát a halastó köré építették. A megmérettetés országos hírű, de a kapcsolatok révén Erdélyből és Szlovákiából is érkeztek résztvevők. A 24 célos pályán összesen 164 versenyző indult, több kategóriában. Az íjászkodás után ügyességi versenyen is összemérhették tudásukat a résztvevők. A vendéglátás sem maradt el: a szervező egyesület reggel zsíros kenyérrel, később palóclevessel kínálta a vendégeket.
