Kecskeduda, tárogató: vissza a gyökerekhez a 21.században
A debreceni Napraforgó Waldorf Iskola diákjai számára megszokott dolog az állandó zene, az éneklés, a muzsika mindenféle formája. Első osztályos kortól tanul mindenki hangszeren játszani, mindennapjaik része a pásztorfurulya, a népi mondókák, a gyermek- és népdalok. A népi hagyományaink megismerése és megismertetése egyrészt elengedhetetlenül fontos a műveltség alapjaihoz, másrészt kiváló eszköze a nevelésnek, a pedagógiai eszköztár részeként is. Az intézmény 2021-ben immár második ízben nyerte el a CSSP-ZENEOKTAT-2021-0184 „Dudával, töröksíppal, furulyával” című pályázatával a Csoóri Sándor program zeneoktatás támogatását.
A pályázati programnak köszönhetően az iskola újabb hangszerekkel tudott bővülni. Ősi magyar hangszereink közül a magyar vagy népnyelven kecskedudaként ismert, leginkább a pásztorhagyományokban fennmaradt ősi hangszerünkkel, és a magyar nemzeti értékek és hungarikumok között is számontartott tárogató hangszerekkel gazdagodtak a lehetőségek.
Ennek jótékony hatásaival az egész közösség találkozik. A népi hangszeren tanuló gyerekek állandó szereplői az iskolai ünnepeknek, programoknak, rendezvényeknek. Elmaradhatatlan egy-egy kiállításmegnyitón a zene, a hangszerek megszólalása, megjelenése.
Óriási közösségkovácsoló erővel bír az ünnepekhez kötődő dallamok megismerése és az ünnepek alkalmain a közös tánc, a táncházak, amelyekben a legkisebbektől a legnagyobbakon át a szülőkig mindenki megtalálhatja a helyét.
A kecskeduda megismerésére, mint választható hangszerre, 10 éves kortól van lehetőség, amikor a gyerekek fizikuma már alkalmas lehet a hangszer kipróbálásához. A tárogatóval 13-14 éves kor környékén érdemes kezdeni, mivel a hangszer méretei, súlya komolyabb erőpróba elé állítja a játékosát. A kisebbeknél a pásztorfurulya először mintegy előképzésként jelenik meg, de önállóan is továbbvihető teljes értékű hangszerként.
Azon túl, hogy milyen kincseket kapnak a hangszeren tanulók, szociális és terápiás hatásuk is jelentős.
