Játsszuk azt, hogy megsimogatunk egy széket!

Férjével 15 éve csinálnak Debrecenben független színházat. Jót. Ebből az alkalomból és az új évad újdonságaival kapcsolatban Végh Veronikát kértük arra, játsszunk kérdezőst-válaszolóst!

Egy átlagos gyerekes családban naponta tízszer is elhangzik a kérdés: mit játsszunk? Ti bizonyára másképp hangsúlyoztok. Milyen a jó játék otthon? És a színházban?
Ez nálunk is sokszor elhangzik, csak más kontextusban, mint a családok többségében. Valahogy így: Mit játszom? Onnantól kezdve, hogy kitudódik, mi lesz az új bemutatónk, elindul a házi lobbi. Valamikor csak finom utalások formájában, de valamikor képesek minden követ megmozgatni, hogy bebizonyítsák, alkalmasak a szerepre. Ha alkalmasak és a fejlődésüket elősegíti, akkor megkapják, ha nem, akkor nem. Ebből nem engedünk. A játék színtere nálunk minden esetben a színpad. Mivel folyamatosan együtt játszunk gyermekeinkkel, Illangóval és Benedekkel a színpadon és a színitanodában vagy az általunk tartott drámajáték órákon különböző iskolákban, mondhatom, az egész életünk a játékról szól.

Tapsrendpróba a vizsgaelőadáson

A legtehetségesebbek a nagyközönség előtt is bemutatkozhatnak

Egy jó döntésen a siker múlik: ki és hogyan választ darabot?
Pontosan. A jó darabválasztás fél siker. Én vagyok az, aki kutatja, vadássza a jó darabokat. Mivel tősgyökeres debreceniként ismerem a város lakóit, az itt élők igényeit, azokat is szem előtt tartva választok. Sokat beszélek színházrajongókkal, fiatalokkal és pedagógusokkal, majd a nyerő darabokat Szabolcs elé terjesztem. Utána ő mondja rá az áment, mi az, ami megmozgatja őt rendezőként, miben lát fantáziát.

Csáki Szabolcs alkot

Az idei évben szórakoztatni, nevelni vagy gondolkodtatni fognak a ZeneTheatrum bemutatói?
Az idei évadban mindegyiket fogjuk csinálni, mivel hét bemutatónk is lesz. Nevettetünk és elgondolkodtatunk Görgey Gábor Komámasszony, hol a stukker? című darabjával, nevelünk Szophoklész Antigonéjából készült színházi nevelési előadásunkkal, kisiskolásoknak készül egy rendkívül szórakoztató zenés mesejáték, a Leopold születésnapja. A legapróbbakról sem feledkeztünk meg ebben az évadban, nekik bábelőadással kedveskedünk, ami a megjelent mesekönyveimből készül, a címe: Lufipufi kalandjai. Idén ünnepelte színházunk, a ZeneTheatrum a 15. születésnapját. Ennek alkalmából három musicalt is műsorra tűztünk. Két régi nagy kedvencet mutatunk be újra, a Diótörőt és a Jézus Krisztus szupersztárt, valamint készül egy ősbemutató is, A kisherceg.

Egy életed, egy halálod: musical vagy próza? A musical maradandóbb élményt nyújt, ha jó, a próza viszont nagyobbat tud ütni, ha jó. Egyedül vagyok ezzel?
Egy életem egy halálom: a színház! Minden produktumát, részletét szerelemmel szeretem. A darabtól kezdve a színészen és nézőkön át a székekig. Ha elmennek a nézők, gyakran megsimogatom a székeket. Nem egyszer én sepregetek fel a nézőtéren vagy a színpadon, szedem a jegyet. Van erre személyzet, de így még inkább eggyé válhatok a színházzal, és mindig emlékeztet az alázatra. De nagyon elkalandoztunk. Visszatérve a kérdésedre, nem vagy vele egyedül. A musicalt a könnyű műfajok közé sorolják, szerintem ez nem így van. A jó musicalszínésznek nemcsak a prózában kell kimagaslónak lennie, de énekesként és táncosként is helyt kell állnia. És nagyon fontos szerepe van a rendezésnek is. Ha klisékből építkezik a rendező, nem szimbiózisban működik együtt a koreográfussal, valamint a jelmez- és díszlettervezővel, elég könnyen mellé lehet nyúlni. Kevés musical nyújtott számomra maradandó élményt. Az egyik ilyen a Producerek volt a Madách Színházban, a másik a Shrek, amit Rio de Janeiróban láttunk. Hiszem, hogy egy jól bemutatott musical is nagyot tud ütni, amellett maradandó is. Erre számomra az igazi bizonyíték az, hogy a minap odajött hozzám egy fiatal srác, és megkérdezte tőlem: Ugye te játszottál a Hairben? Egy 11 évvel ezelőtti előadásról beszélünk, amiben én csak egy hippi lányt játszottam. Majd így folytatta: Azóta se láttam jobb előadást. Viszont rengeteg igen ütős prózai darabot lehet látni, különösen mostanában. Idén végeztünk a Színművészeti egy színikritikusi képzésén, ahol kiváló színikritikus tanáraink jóvoltából rengeteg jobbnál jobb előadásra jutottunk el. Amúgy elgondolkodtató, hogy a kimagasló, értéket képviselő előadások egyre nagyobb számban kerülnek ki most már a független színházakból. Egy ütős, prózai előadás után én még hetekkel később is csak arról tudok beszélni, örülök, hogy a színházcsinálók közé tartozhatok. Lelkesít, felpörget, energiával tölt fel. De szerintem a rossz előadásnál veszélyesebb a középszerű.

A gyerekek tűzzsonglőrködni és gólyalábazni is tanulnak a színitanodában

Mindenre jók nálatok a színészek, vagy mindegyikük valamilyen, azaz egy-egy szereptípusra termett?
Nálunk nincs szerződtetett színészgárda. Mivel nem rendelkezünk állami támogatással, erre semmi esélyünk. Viszont ez hatalmas szabadságot is ad. Ennek köszönhetően az évek során rengeteg jobbnál jobb színésszel és énekessel volt szerencsénk együtt dolgozni. És hát közben felnőttek a tanítványaink is... Vannak, akik még most is egyetem, munka mellett visszajárnak, és vannak, akik a pályán helyezkedtek el. Persze bizonyos külső adottságok beskatulyázhatják a színészt, de pont Mácsai Pál (az Örkény Színház igazgatója) mondta egy közös beszélgetés során, hogy néha bizony keresztbe oszt szerepet. Ezzel kibillenti a színészt a komfortzónájából, így új lendületet, színt tud belevinni a játékba. Mert ugye az ember a  küzdés maga.

Kérünk szépen kulisszatitkot az idei évadról!
A Komámasszony, hol a stukker? nagy durranás lesz! Öt zseniális férfiszínész összezárva egy kis színpadon. Most folynak a tárgyalások. És most először történik meg, hogy Szabolcs „csak” rendez, valamint egyetlen dal sem lesz benne! Na jó, egy azért lesz, de ezt Görgey Gábor írta bele. Aki megígérte, hogy igyekszik személyesen is jelen lenni a novemberi bemutatón.

- BCSH -