Iskolafogászat: csak a szánkat tátjuk

Ez a cikk az iskolafogászati ellátás fájdalmairól fog szólni. Ahhoz, hogy az ítéletet, miszerint az ellátás szinte felesleges, bátran ki lehessen mondani és le lehessen írni, az az aktuális tény is elegendő lenne, hogy – a működtető kivételével – a rendszer valamennyi szereplője hiábavalónak, de minimum defektesnek érzi azt: nevezetesen a fogorvos, a pedagógus, a szülő, hát még a gyerek! Viszont azt mindenképp hozzá kell tenni, hogy a szakemberek szerint

létezik olyan forma, amiben lenne értelme iskolaidőben szűrésre hordani a gyerekeket.

Ez egyébként több mint indokolt: az államilag szűrésre kötelezett korosztály – az óvodástól a végzős középiskolásig, tehát a 3-tól a 18 évesig – fogazata ugyanis általánosságban lehangoló állapotban van, ami nemcsak az elégtelen szájhigiénére (azaz a rendszeres és helyes fogmosás hiányára) vezethető vissza, hanem az éveken át tartó cumizás, ujjszopás következménye is, ami azon túl, hogy esztétikailag rettentő csúnyán képes odavágni a fogsort, számos – aztán csak vérverejték által, vagy épp sehogy sem korrigálható – beszédhibához vezethet. Mindezek kapcsán fel is vetődik a szülői példamutatás és következetesség kérdése, voltaképp annak hiánya, de azt ugye az iskolafogász kompetencia híján nem fogja megoldani. Igaz, mindjárt kiderül, mást se nagyon.

Gondoljunk csak bele, mennyi minden történt az utóbbi 20 évben: sok. Annyi azonban mégse, hogy gyökeres változásokat eszközöljenek az 1997-es iskola-egészségügyi törvényen. Pedig ráférne, hiszen működését és filozófiáját tekintve is elavult (például) az iskolafogászat, nem beszélve arról, hogy

Debrecenben átlagosan 3 000 ezer gyerek jut évente egy iskolafogászra, azaz valójában „csak” 1523, de ők minden tanévben kétszer jelennek meg vizsgálaton. Hogy jön ki ez az óriási szám? Úgy, hogy sok a gyerek és/vagy a doktor kevés: Debrecenben 20 körzetben 20 fogorvos 9 fogorvosi rendelőben 30 460 gyereket szűr összesen. Évente tehát kétszer.

Mi történik a rendelőben?

Mivel az iskolafogászok feladatkörének pontos meghatározása évtizedek óta várat magára, sőt egységes szakmai felügyelet sincs, marad a szükséges minimum, vagyis az ellátás állapotfelmérésre és diagnosztizálásra korlátozódik. Mást nem is igen lehet kihozni abból a nagyjából 30 másodpercből, amit egy gyerek a fogorvosi székben tölt. Na és minden egyes kitátott szájhoz jár még adminisztráció is. Az szűrővizsgálati igazoló lapra személyes adatokat rögzítenek, továbbá mindazt, amit a szájban szakmai szemmel eltérésnek látnak.

Más azonban nem történik – a szülő dolga, hogy kezd-e valamit a gyerek által hazavitt papíron található információkkal, elviszi-e barázdazárásra, fogtömésre, fogkő-eltávolításra, fogszabályozásra. Tendencia, hogy akinek fontos a gyereke fogazatának épsége, az az iskolafogászattól teljesen függetlenül is felkeres szakrendelést, akinek pedig nem, az az iskolafogász javaslatát lelkifurdalás nélkül figyelmen kívül fogja hagyni. Ilyen módon szinte feleslegesen dolgozik az orvos. Az Országos Alapellátási Szövetség alelnöke idén nyáron épp emiatt radikális lépésre szánta el magát: Nagy Ákos egyenesen azt javasolta a kormányzatnak, hogy vonja meg a családtámogatás egy részét, ha a szülő nem viszi el a gyerekét az iskola fogorvosa által javasolt kezelésre. Ebből eddig persze nem lett semmi.

A buszt a szülő fizeti

De ne feledkezzünk meg a gépezet másik fontos eleméről, a pedagógusról sem, aki iskolaidőben összeszervezi a fogorvosi rendelőbe történő kéretlen „kirándulást”, ezért tanórát áldoz fel, buszt rendel, kéri a diákjait, hogy reggelizzenek, mossanak fogat otthon indulás előtt, majd ezt még elismétli ötször, hogy tényleg ne korgó gyomorral üljenek a nebulók a váróban, ugyanakkor egy fél Balaton szeletet ne a helyszínen kelljen kibányászni a bal hátsó ötös és hatos közül. Közben félelmet oszlatni és fegyelmezni, buszról le-, buszra felterelni is az ő feladata. Apropó busz! Amikor még 2011-ben Szabó Máté akkori ombudsman a nemzeti erőforrás miniszter közbenjárását kérte az iskolafogászati rendszer megreformálásához, épp az volt az egyik érve, hogy a fogorvosi ellátás a legtöbb helyen csak az iskolán kívüli rendelőben vehető igénybe, így az – a közlekedéssel együtt – igen időigényes (való igaz: például egy Debrecen méretű városban ritkán van az iskola közvetlen szomszédságában a fogorvos – a szerk.), plusz az utazás költségét az intézmények sok esetben a szülőkre hárítják. Értik ezt?

Az államilag kötelező fogorvosi szűrésre a szülő fizeti a különbuszt. Vagy az osztálypénztárt terheli a költség – ami ugye szintén a szülő pénze. Nonszensz.

És hát persze hogy fizeti a szülő, hiszen a különjárat gyors és biztonságos, a gyerek meg kinek ne lenne az első...?! Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa ugyanebben a jelentésében egyébként épp ilyen okok alapján írta a tárcavezetőnek, hogy a szűrési kötelezettségnek az iskolák csak nehézkesen tudnak eleget tenni.

Csoportbontás?

A szakma nagy része úgy véli, az iskolai fogászati szűréseken sokkal kisebb, legfeljebb 5 fős csoportokban kellene részt vennie a gyerekeknek, akikre egyesével is több időt kellene szánni. Több idő alatt pedig eshetne szó az eszközökről, a feltárt problémák hátteréről és a kezelés módjáról érthetően, a gyerekek korának megfelelő nyelvezettel, és ami talán a legfontosabb az egész történetben: a fogorvosoknak lenne módja kitérni a megelőzés fontosságára, hiszen az orvosnak valamivel jobb hatásfokkal képesek elhinni a gyerekek ugyanazt, amit a szülő minden este és minden reggel mantráz: mosd meg a fogad! Ez a személyes hangvétel, az őszintén tálalt konkrétumok nagyban hozzájárulhatnának ahhoz, hogy a gyerek ne traumatizálódjon, felnőtt páciensként pedig rendszeresen és önszántából térjen vissza a fogorvoshoz, ne csak akkor, amikor már kétszeresére dagadt az arca, tegyük fel, egy gyulladástól. Vagyis: hosszú távon nagyon is megérné újragondolni az iskolafogászati rendszert, ugyanis a gyereklétszám fent említett bontása a mostani kondíciók mellett kivitelezhetetlen.

A működtető elégedett

Az iskolafogászati tevékenységet helyben a Debreceni Egyetem Kenézy Gyula Egyetemi Kórház biztosítja: a 20-ból 15 fogorvos az intézmény közalkalmazottjaként, 5 fogorvos pedig megbízási szerződéssel dolgozik - ők összesen 38 szakvizsgával rendelkeznek és – mint kérdésünkre válaszolták – magas szakmai színvonalon végzik a betegellátást.

Az iskolafogászati szűrés Debrecenben országos szinten is kiemelkedő, az egyik legjobban szervezett ilyen jellegű tevékenység, amellyel folyamatosan részt veszünk nemzetközi fogászati prevenciós programokban. Az iskolafogászaton a prevenciót, a szűrések, a kezelések leghatékonyabb szervezését valósítják meg. Az utóbbi években megnőtt a preventív fogászati beavatkozások (barázdazárás, fluoridálás) és a fogászati prevenciós beavatkozások száma. Az évek óta végzett fogászati prevenciós munkának köszönhetően az iskolafogászaton egyre kevesebb maradandó fog eltávolítását végzik — tájékoztatott az egyetem. Ez jó hír. Az már nem annyira, hogy – idézzük: a szűrőhelyre történő utaztatás nem az egészségügyi szolgáltató feladata. Hogy kié, arra nem tértek ki. Tehát kizárásos alapon nyerték meg ezt a jogot szervezésileg a pedagógusok, pénztárcailag a szülők.

A Magyar Orvosi Kamara Fogorvosi Tagozatának alelnöke, Dr. Herczeg Olga arra a kérdésre, jó-e, hatékony-e  a jelenlegi iskolafogászati  rendszer, óvatosan úgy válaszolt, elfogadhatóan működik.

Érdemes belegondolni, vajon a gyermekek hány százalékát vinnék el a szülők évente két alkalommal fogorvosi szűrésre? Ismervén a magyar lakosság egészségtudatosságát, a gyermekek nagy része csak akkor kerülne fogászatra, ha már fáj a foga. Kétségtelen, hogy nagy különbségek vannak az ellátóhelyek között. Mint minden hivatásnál, itt is rendkívül fontos az emberi tényező, döntő az orvos, az asszisztens személye. A kezelések sikeressége, a visszarendelések eredményessége függ a felkészültségtől, szakmai tisztességtől, empátiától – mondta Dr. Herczeg Olga.

Nem túl vonzó szakma

Kitért arra is: Az iskolafogászatokon kiváló munkát lehet végezni, igazi gondozást. Ennek ellenére a fiatal kollégák számára nem vonzó a gyermekfogászati feladat. Sem anyagi, sem erkölcsi megbecsülése nincs a helyén.  Az elhivatott gyermekfogorvosok lassan elfáradnak, kiöregszenek. 27 körzet betöltetlen az országban. Az iskolafogászat praxisjogának megvonása lehetetlenné teszi a körzetek eladását.

Van-e példa, modell, ami felválthatná a jelenlegi rendszert?

– Nem felváltani kellene, az elv alapvetően jó. Külföldön - ahol működik iskolafogászat -sok helyen hasonló a szisztéma. Például Svájcban, Németországban kiemelkedően jó a gyermekfogászati hálózat. Ugyanakkor mind szakmai, mind finanszírozási oldalról szigorúbb és hatékonyabb az ellenőrzés. S nem utolsó sorban a gyermekfogászatra, prevencióra szánt összeg nagysága többszöröse a magyarországinak.

Több mint 40 éves szakmai tapasztalatom alapján mondhatom, hogy ma a rendszeresen szűrésre járó gyermekek fogazata lényegesen jobb állapotban van, mint akár a 10-15 évvel ezelőttieké. A WHO  „Egészséget mindenkinek 2020-ra” tervétől azonban még messze vagyunk – nyilatkozta Dr. Herczeg Olga.

Az egyetem által közölt számok hirtelen ránézve elég döbbenetesek. Azt írják, Debrecen ellátási területén – tehát a már említett 30 460X2=60 920 gyereken – összesen 204 303 beavatkozást végeztek 2017-ben. Egyáltalán nem irigyeljük őket, hiszen ez átlagosan több mint három beavatkozást jelent gyerekenként. Bár azt nem részletezték, de józan paraszti ésszel beavatkozáson nem a fogak áttekintését, hanem valamilyen konkrét műveletet, például fogtömést értünk. Az általunk megkérdezett szülők szerint azonban ilyesmiről szó sincs.

Bereczki-Csák Helga