A Roncsbár és a Ponyvára került Arany Trombita
A sors fintora, hogy csak a Roncsbár kényszerű bezárása után válhat szélesebb körben ismertté: a Kossuth család is lakott a Csapó utca 27. szám alatti épületben, amely egy ideig a neves református lelkipásztor, Könyves Tóth Mihály háza volt.
A Debreceni Városvédő és -szépítő Egyesület a vármegyei levéltárral együttműködésben tablót helyezett el a napokban az épület kirakatában. A helytörténet iránt elkötelezett debreceni építész, Harangi Attila a Cívishírnek elmondta: az egyesülettel 2022-ben figyeltek fel a ház értékeire, akkor jöttek az első hírek a Fórum bevásárlóközpont bővítéséről.
– Az épület földszinti boltozatos szobái mára olyan ritkák, hogy a Régi Posta Éttermen és a Medgyessy Múzeumon kívül máshol nem is tudunk ilyenről. A hatalmas dongaboltozatos pince ajtókeretei 1746-os évszámról árulkodnak. Szakmai felelősségünknek éreztük az épület megőrzését és az egyesülettel közösen sokat dolgoztunk ennek érdekében – beszélt a Pataky Emőke műemlékvédelmi szakmérnökkel közös bejárás tapasztalatairól.
Mint folytatta, a szomszédos házakat a bevásárlóközpont terjeszkedése miatt már elbontották, a Csapó utca 21. szám alatti boltíves tornác eltűnése szívfájdalom. Kezdeményezésükre legalább a Roncsbár épülete helyi védelemben részesült. Országos védelemre is felterjesztették, ahhoz azonban a Építési és Közlekedési Minisztérium nem járult hozzá. Holott szerintük megérdemelné – jegyezte meg Harangi Attila.
A Gajdos Csaba építészmérnök, műemlékvédelmi szakmérnök által elkészített értékleltár szerint az első telektulajdonos neve 1599-ből ismert. A Csapó utcán 1719-ben két tűzvész is pusztított, azonban a későbbi hasonló csapások a telektömböt elkerülték. A régmúlt időkben a házakat, amennyiben a szerkezetük ép volt, nem bontották el, hanem az aktuális igényekhez, divathoz igazodva bővítették, átalakították. A Csapó utca 27. számú házzal sem volt ez másként. A pinceboltozat az említett tűzvész után készülhetett el, melynek hevedereivel a földszinti hagyományos alföldi háromosztatú alaprajz osztófalait támasztották alá. Középen volt a bejárati pitvar az utcára és az udvarra nyitottan, mögötte a szabadkéményes konyha, míg a pitvarból – ajtókkal – két szoba nyílt.
1746-ban a telek Vecsey István városi szenátor tulajdonába került, ő jelentős átépítéseket hajtatott végre. 1822-re jellegzetes keresztistálló épült a telek mélyében, a tulajdonos akkor már Medggyesi Mihály marhakereskedő (sőregyűjtő), városi esküdt volt. Az ő leszármazottaitól Könyves Tóth Mihály református prédikátor 1847 novemberében vásárolta meg a 6 szobás ingatlant, de 1848 áprilisában már el is adta 6400 konvenciós forintért Hajdú Mihály ügyvédnek. A maihoz hasonló, zárt sorú építésmód és eklektikus homlokzat 1876-ban alakulhatott ki, míg 1911-ben a két Csapó utcára néző helyiséget üzletté alakítottak át két-két lépcsős fellépéssel.
„Míg az Országgyűlés Debrecenben volt, egészen bele voltam mártva az események tajtékkal zúgó folyamába. Csapó utcai házamnál, amelyet a Medggyesi-famíliától vettem meg, lakott Kossuthnak az édesanyja s testvére Meszlényiné szül. Kossuth Zsuzsánna, kik akarva, nem akarva pressziót gyakoroltak reám. Nekem kellett március 15-én prédikálnom a Nagytemplomban, nekem kellett Kossuth Lajos előtt 1849. április 14-én fáklyás zene alkalmából beszédet tartanom.”
– ezek már Könyves Tóth Mihály szavai, amely Kovács Ilona főlevéltáros kutatómunkájának köszönhetően olvasható a tablón. Ugyanis 1849 januárjában, amikor az Országgyűlés és a kormány Debrecenbe, a „magyar szabadság őrvárosába” költözött, a Roncsbár épülete nyújtott menedéket a Kossuth család több tagjának. Kossuth édesanyja, özvegy Kossuth Lászlóné Weber Karolina, valamint testvérei, özvegy Meszlényi Rudolfné Kossuth Zsuzsanna és Ruttkayné Kossuth Lujza is a Csapó utca 27. szám alatt laktak, 20 forintot fizetve két bútorozott szobáért és egy konyháért.
A szabadságharc idején e házban lakott Sárosi Gyula költő, kormánybiztos, akiről Szabó Magda is megemlékezett a Régimódi történetben. Kossuth Lajos biztatására itt vetette papírra a forradalom és szabadságharc verses krónikáját Ponyvára került Arany Trombita címmel. A költő 1849 júniusában a Református Kollégiumban a sebesült honvédek javára rendezett felolvasóesten mutatta be a művét, amelyet a város nyomdájában ki is nyomtattak. A világosi fegyverletételt követően a nyomtatvány minden fellelhető példányát elkobozták, birtoklásáért súlyos börtönbüntetés járt…
A Roncsbár – 12 évnyi rendkívül sikeres működés után – 2024 őszén bezárt a Fórum 2 miatt. A témáról többször írtunk a Cívishíren, legutóbb ebben a cikkben.
Ratalics László
