Ikonikus professzorát gyászolja a Debreceni Egyetem
Szeptember 19-én, életének 79. évében elhunyt Nemessályi Zsolt egyetemi tanár, professor emeritus, tudós, kutató, tudományszervező, doktori iskola alapító, tanszékvezető, megbízott főigazgató, tudományos rektorhelyettes, a Debreceni Akadémiai Bizottság Mezőgazdasági Szakbizottságának titkára, majd elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Területi Bizottságának két ciklusban is alelnöke – tudatta a Debreceni Egyetem.
Nemessályi Zsolt tevékenységének kiemelkedő állomása volt a Debreceni Egyetem közvetlen jogelőde, a Szenátus elnöki teendőinek ellátása, amely a debreceni felsőoktatási intézmények integrációját készítette elő. Meghatározó szerepe volt a résztvevő egyetemek, főiskolák és kutatóintézetek kölcsönös előnyökön alapuló megegyezésének.
Még felsorolni is sok, mennyi funkciót töltött be Nemessályi professzor aktív és nyugdíjas életútja során. Ugyanakkor a magas beosztások, az elvállalt feladatok mellett a szó nemes értelmében ember tudott maradni. Közvetlensége, kiemelkedő munkabírása, emberszeretete a fiatal tudós korosztály elismerését is kivívta. Egyénisége példamutató volt – és kell, hogy legyen – mindnyájunk számára.
Az ikonikus professzor munkássága több évtizedes oktatói-kutatói szemléletformálásban öltött testet.
Szakmai életútja során tudományos tevékenysége a hazai és nemzetközi berkekben is elismerést nyert, ugyanakkor a gyakorlatban is megállta a helyét. Tudományos eredményeit több mint 150 publikációban tette közzé. Munkásságát ismerik közvetlenül és közvetetten is azon nemzetközi munkatársai, akik az USA-ban, Németországban, Lengyelországban, Szlovákiában, az Orosz föderációban – és még sorolhatnánk hol – idézik szakmai megállapításait. Magyarországon 37 oktatási műben ismeretette az agrárökonómia aktuális és klasszikus eredményeit, axiómáit. Agrárközgazdász és agrármérnök nemzedékek sokaságát oktatta.
Nemessályi Zsolt az oktatásnak és a kutatásnak szentelte élete nagy részét.
Munkája 1972-től kötődött a kutatásokhoz, illetve a Debreceni Egyetemhez. Itt szerzett diplomát 1967-ben, majd négy évi fábiánházai főagronómus munkásságát követően meghívást kapott Kádár Béla tanszékvezetőtől a debreceni agrárközgazdasági tudomány fellegvárába. Ő maga említette, hogy „félpénzért” váltott munkahelyet, sikerekkel teli gyakorlati életét felcserélte az akkor még bizonytalannak tűnő oktatással és kutatással. Vélem, hogy nem csalódott. A Debreceni Egyetemen 1992-től dolgozott professzori beosztásban. Nyugdíjba vonulása nem jelentette pezsgő életének lanyhulását, mint professor emeritus egészen mostanáig fáradhatatlan és aktív életet élt. Doktori hallgatókat irányított, könyveket szerkesztett.
Munkásságát számos állami és szakmai testület ismerte el: tulajdonosa a Magyar Köztársaság Érdemrend Tiszti Kereszt kitüntetésének, megkapta a Debreceni Akadémiai Bizottság emlékplakettjét, tudományos nevelő munkája elismeréseként a Pro Scientiis Agricultura díjat, továbbá – amire nagyon büszke volt – anyaintézményétől a Dr. Kádár Béla-díjat vehette át.
