Hosszúpályiban a szüret a közösség ünnepe
Szüreti mulatságot tartott Hosszúpályi önkormányzata a Bormúzeum előtti területen, az Olgakertben szeptember 20-án. Délelőtt már messziről hallatszott a paták dobogása és a szekerek csörgése: 45 fogat és 21 lovas járta be Hosszúpályi utcáit. A kereszteződésekben meg-megálltak, a lovasok látványos bemutatót tartottak, a táncosok pedig rögtönzött műsorral lepték meg a közönséget. A felvonulás igazi időutazás volt, a régi idők hangulatát idézte.
Az Olgakertben közben már javában készültek a vendéglátásra. A hatalmas filagória alatt üstökben rotyogtak a finomságok, a főzőcsapatok szorgoskodtak, a gyerekeket pedig ugrálóvár és régi népi játékok várták. A bormúzeum melletti színpadon zajlott az ünnepélyes megnyitó, ahol Zara András polgármester köszöntötte a vendégeket. – Öt évvel ezelőtt azt álmodtuk meg, hogy Hosszúpályiban a szüret ne csak emlék legyen, hanem valódi ünnep. A hagyományokat szeretnénk életben tartani, méltó módon megmutatni fogatosokkal, csikósokkal, táncosokkal, persze mindenkinek, aki szereti a közösséget. Ez a hely, az Olgakert, a maga történelmi pincéjével, amely legnagyobb a Tiszántúlon, és most már a tóval, híddal a legalkalmasabb arra, hogy a múlt és a jövő találkozzon. A híd legyen jelképe annak a kapocsnak, ami összeköti az embereket – mondta meghatottan.
A polgármester mellett ott álltak az Európai Borlovagok Magyarországi Rendjének Debreceni Székének tagjai is. Díszes talárban jelentek meg, dacára a melegnek. – A bor köti össze a közösségeket, a barátokat és a hagyományokat is. Sok éve dolgozunk együtt a hosszúpályi önkormányzattal és a bormúzeummal. A szüret nem csupán munka, hanem ünnep is, az új bor reménye. Kívánok mindenkinek sok jó bort és szép közösségi élményeket! – köszöntötte a résztvevőket Durkó Zoltán, a borlovagok képviselője.
A nap főszereplői azonban a lovasok és fogatosok voltak. Őket név szerint Zara Ildikó közművelődési szakember szólította a színpadra, hogy átvehessék az emléklapot és a szépen csomagolt boros palackot a polgármestertől és a borlovagoktól. – Ilyen nagy létszámban még soha nem vonultunk fel, mint most – hangsúlyozta Takács Attila önkormányzati képviselő, aki évek óta főszervezője a hosszúpályi szüreti mulatságnak. – Ez a közösség arról híres, hogy vendégszerető, jókedvű és ragaszkodik a hagyományaihoz. Tépe, Esztár, Létavértes, Debrecen: mindenhonnan érkeztek fogatosok. Rangot jelent Hosszúpályiban jelen lenni. Régen a szüret közös munka volt: a családok együtt szedték a szőlőt, préseltek, majd ünnepeltek. Most ugyanígy együtt vagyunk, csak más formában.
A közösség erejét nemcsak a lovasok, hanem a főzőcsapatok is bizonyították. Az önkormányzat három üstben főzte a vaddisznópörköltet és a körmös-pacalt, mások pedig saját specialitásaikkal lepték meg a közönséget. A Zöldfa utca lakói például egységes zöld pólóban kavarták a marhagulyást. – Ez egy baráti társaság, több mint húsz éve alakult, hiszen egy utcában élünk. Most először készíttettünk pólót, hogy így is jelezzük összetartozásunkat. A gulyás régi családi recept, nagy adagban főztük, 20-25 embernek. Ez az igazi szüreti hangulat számunkra – mondták mosolyogva.
Az IPOSZ, vagyis a helyi vállalkozói egyesület először vett részt a mulatságon. – Nagyon jól érezzük magunkat, minden program színvonalas, a hangulat pedig barátságos. Mi is gulyást főztünk, 15 főre, és biztos, hogy máskor is eljövünk. Ez a rendezvény tényleg összeköti a helyieket és a környékbelieket – fogalmazták meg benyomásaikat.
A színpadon közben egymást követték a műsorok: a gyerekeket Vajtó Hanna és a Manna Manók szórakoztatták, ebéd közben az Agyagbanda húzta a talpalávalót. A csikósbemutató hatalmas tapsot kapott, ahogy a Hajdú-Bihar vármegyei néptánccsoportok fellépése is. – Amikor a Törköly zenekar húzta a talpalávalót, kicsik és nagyok együtt táncoltak a táncházban. Ez a közös élmény adja a nap igazi varázsát – jegyezte meg egy idős asszony.
A szüreti program egészen estig tartott: volt tombola, operettműsor, kézműves vásár és szőlőpréselés. A gyerekek friss mustot kóstolhattak, az idősebbek pedig borokat, mindenki megtalálta a kedvencét. A „Piros” kisvonat egész nap ingázott a Magtár és a Bormúzeum között, így a falu apraja-nagyja könnyedén kijuthatott az ünnepi helyszínre.
A hosszúpályi szüreti mulatság szeptember 20-án ismét bebizonyította: a hagyományok nemcsak a múlt emlékei, hanem élő kapcsok, amelyek ma is összehozzák a közösséget. Ahogy a polgármester fogalmazott: a híd itt nemcsak a tó fölött, hanem az emberek között is áll.
