Hétfőn talán okosabbak leszünk
A tárgyalás 10 órakor kezdődik, de a sok érdeklődő miatt azt kérik mindenkitől, hogy a várhatóan elhúzódó biztonsági ellenőrzés miatt már egy fél órával hamarabb legyenek ott.
Az ügyet elsőfokon a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság tárgyalta és a 8 vádlottat bűnösnek találta társtettesként, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében.
A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 2009. május 29-én kihirdetett ítéletében a II. rendű vádlottat életfogytig tartó fegyházbüntetésre (azzal, hogy legkorábban 30 év kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra),
a többi felnőtt korú vádlottat egyenként 15 éves fegyházbüntetésre, a két (az elkövetéskor még) fiatalkorú (azaz 14 és 18 év közötti) vádlottat pedig 10 év fiatalkorúak börtönbüntetésére ítélte.
Mind a vádlottak és védőik, mind a vádat képviselő ügyészség fellebbezett az ügyben, az ügyészség a kiszabott büntetések súlyosítását, az összes felnőtt korú vádlottra életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását indítványozta.-tájékoztatta a Cívishírt Koszta János, a Debreceni Ítélőtábla sajtótitkára.
Szakértők sora
Az elsőfokú eljárásban igénybe vették orvos- és elmeorvos-, pszichológus szakértők, gépjárműközlekedési- és műszaki szakértő segítségét, de bevontak a bizonyításba vegyész-, ujjnyomat-, nyom-, hemogenetikai szakértőt és hangtechnikai szakértőt is, valamint több vádlotton végeztek poligráfos vizsgálatot; ezentúl az eljárásban különösen védett tanúk vallomásait is felhasználták.
A megyei bíróság megállapította:
A vádlottak egymással közelebbi és távolabbi rokonságban állnak. Az akkor 44 évesSzögi Lajos Szegilong felől érkezett Olaszliszka belterületére 2006. október 15-én, délután 15.30 körül, célja a következő település, Vámosújfalu volt, legidősebb lányáért ment éppen, aki a barátja szüleinél tartózkodott ott.
A sértett autójában a bal hátsó ülésen ült középső lánya (14), a jobb hátsón pedig – gyermekülésben – a legkisebb lány (6) foglalt helyet. Ugyanebben az időben érkezett a szemközti irányból, Sárospatak irányából a III. rendű vádlott által vezetett haszongépjármű, amiben rokonait, a Horváth család két kislányát szállította. Az autóval a vádlottak házával szemben, az útpadkán állt meg.A két kislány kiszállt a gépkocsiból és átmentek a házuk oldalára. Közben a sértett elérte a vádlottak háza előtti útszakaszt.
Nem ütötte el
Ekkor az egyik kislány megváltoztatta addigi haladási irányát és a sértett autója felé közeledett, aki ugyan észlelte mindezt, de vészfékezésre már nem maradt ideje. Ezzel egy időben a kislány az út melletti vízelvezető árokba esett.
Annyi volt bizonyossággal megállapítható, hogy a jármű nem ütötte el, a visszapillantó tükörbe sem akadt bele és az autón sodródási nyomok sem maradtak vissza. A gyermek árokba esése után rögtön felpattant és beszaladt az udvarukra az édesanyjához (aki az ügyben V. rendű vádlott), aki azonnal szemrevételezte gyermeke állapotát.
Az eset után
A sértett megállt. Ezalatt a többi vádlott felfigyelt az eseményekre és a helyszínre indultak. A sértett az autójából nem tudott kiszállni, mert az I.-, II.- és III. rendű vádlottak is odaszaladtak az autóhoz. Az I. rendű vádlott a jármű motorháztetejére, illetve szélvédőjére ütött, amitől az „bepókhálósodott”. A vádlottak közben kinyitották a jármű ajtaját, megragadták a férfit és igyekeztek az ülésből kirángatni. Rövid idő alatt sikerült a sértettet a vezető ülésből a gépkocsi mellé kihúzni. Ezután a férfit közvetlen közelről, fején illetve felsőtestén ököllel ütni-verni kezdték. A többi vádlott ekkor csatlakozott hozzájuk és immár együttesen, legalább 5-10 percen át bántalmazták a sértettet. A bántalmazást nagy számú, helyi lakosokból álló bámészkodó tömeg nézte, teljes közönyösséget mutatva az áldozat sorsa iránt.
Mindent ütöttek
Az I. rendű vádlott és néhány társa közben az autót is elkezdte összetörni, az autóban mintegy 400 ezr forint kárt okozva. Amikor a sértett halála már bekövetkezett, a II. rendű vádlott ennek tudatában 16 óra után pár perccel értesítette a mentőket és a rendőrséget.
A cselekményt követően a vádlottak összebeszéltek, ennek megfelelően az elsőként kiérkező körzeti megbízott és kollégája előtt az I.- és III. rendű vádlottak nevezték meg magukat elkövetőként.
A nyomokat is eltüntették
A helyszín közelében ezalatt zavartalanul folyt az elkövetők által viselt ruházat, illetve lábbelik összegyűjtése és a közeli házak egyikében azok elégetése. Az elkövetőknek lehetősége nyílott tisztálkodásra és átöltözésre is. Mivel a helyszínt és környezetét nem zárták le, az ott tartózkodókat egyenként nem hallgatták ki és az esetleges bűnjelek lefoglalásáról is csak az esti órákban intézkedtek, az ügy felderítése rendkívül nehéz volt. A vádlottak a büntetőeljárás során valódi megbánást nem tanúsítottak, felelősségüket, illetve a terhükre rótt bűncselekmény elkövetését tagadták, vagy igyekeztek abban való szerepüket kisebbíteni.
Czibere Anikó
