Hét nyelven beszél a Biharkeresztesen szolgáló határrendész

Minden közúti útlevélkezelő megérteti magát külhoniakkal, de olyan is akad köztük, akinek célja minél több „határátkelős nyelv” ismerete. Tóth Zoltán őrmester, a Biharkeresztesi Határrendészeti Kirendeltség határrendésze az angol és a német mellett románul, lengyelül, oroszul, ukránul és törökül is beszél.

– Vannak rendőrök a rokonságomban, de az unokatestvérem, Rimóczi Nándor törzsőrmester, a Készenléti Rendőrség járőrparancsnoka volt leginkább hatással arra, hogy beadtam a jelentkezésem – magyarázta Tóth Zoltán, aki a derecskei I. Rákóczi György Gimnázium rendészeti tagozatán érettségizett, és a Rendőrségi Oktatási és Kiképző Központ Rendőrképző Akadémia Adyligeti Járőrképző Tagozatán lett egyenruhás. – A Biharkeresztesi Határvédelmi Kirendeltségen voltam gyakorlaton, és 2019-ben járőrként szereltem fel a Zsákai Rendőrőrsre, majd átkerültem Biharkeresztesre, ahol azóta is útlevélkezelőként szolgálok. Régóta érdekelnek az idegen nyelvek, érzékem is van hozzájuk, ezért örültem, hogy határrendész lettem, de annak is, hogy az otthonom közelében van az állomáshelyem.

– Persze az útlevélkezeléshez nem a nyelvtudás a legfontosabb, hanem az alaposság. Az ellenőrzésre átvett dokumentumokat nem elég betartani az UV-lámpa alá, és rápillantani, alaposan meg is kell nézni. Ma már egy okmány tapintásából és asztalra ejtésének koppanásából kihallom, ha nincs valami rendben. Pár hónapja így fogtam gyanút egy ukrán kamionsofőr esetében, a vezetői engedélyét hamisították. Meglepődött, hogy ezt kiszúrtam, de azon is, hogy ukránul közöltem vele, eljárás indul vele szemben. Úgy félévente van dolgom hamis vezetői vagy forgalmi engedéllyel és vízummal.

– Gyerekként fedeztem fel, hogy a kábeltévés csomagunk német csatornáin is mennek klassz rajzfilmek, és tudni akartam, a figurák miről beszélnek. Úgy 9 évesen azon vettem észre magam, hogy nemcsak értem a németet, hanem meg is tudok szólalni ezen a nyelven. Angolul is a tévével tanultam, a tudásom nagy részét az English Club TV brit oktatócsatornának köszönhetem, az ott futó, feliratozott játékfilmeket manapság is érdeklődve nézem – foglalta össze, és kérdésre válaszolva elismerte, átlagon felüli a nyelvérzéke. – Szerencsés vagyok, amikor valamit próbálok megjegyezni, azt utána nem felejtem el, így folyamatosan tudom fejleszteni magam. Biharkeresztesen zavart, hogy nem értem a román kollegákat, és egy forgalom nélküli időszakban megkérdeztem tőlük, volna-e rá mód, hogy pihenőidőben találkozzunk, és alapvető dolgokat megtanítsanak nekem. Benne voltak, baráti kapcsolatok is szövődtek, egy ideje átjárunk egymás szülinapjára, és ma már ott tartok, hogy románul is olvasok híreket. Ezen felbuzdulva határoztam el, legalább alapszinten megpróbálom elsajátítani azokat a nyelveket, amiket a leggyakrabban szoktam hallani a határátkelőn. Egy kettős állampolgárságú kollegától oroszul és ukránul tanultam, lengyelül és törökül pedig magánszorgalomból. Nem régóta a szerb és a horvát nyelvvel is ismerkedem, de ezeknél még nincs meg a kellő magabiztosságom.

– Számomra minden szolgálat egy újabb lehetőség a nyelvtudásom gyakorlására, fejlesztésére. Tetszik, hogy a maga módján mindenki rácsodálkozik, amikor a saját nyelvén szólok vissza. Pláne jólesik, ha egy orosz azt kérdezi tőlem, orosz vagyok-e, illetve egy ukrán, hogy ukrán vagyok-e. Erre a két rokon nyelvre az utóbbi időben jobban ráfeküdtem; édesanyám régi tankönyveit is fellapoztam, de újakat is vásároltam. Amúgy ukránul azért kezdtem tanulni, mert sok ukrán sértőnek érezte, ha oroszul szóltam hozzá – mondta az őrmester, aki nem csak beutazóknak szokott segíteni. – Szinte minden szolgálati napomon hét nyelven mondom el, hol lehet útdíjat fizetni vagy vízumot igényelni, de a hatósági bírságokról is tájékoztatást adok. Egy ideje a parancsnokaim olyan helyre osztanak be, hogy telefonközelben legyek, és a kollegák fel is szoktak hívni, amikor az előállítóban egy külföldivel valamit közölni kell – vázolta Tóth Zoltán, aki júniusban tagja volt a németországi labdarúgó-Európa-bajnokságra kiküldött kontingensnek. – Ez volt az első külszolgálatom, és lendített a nyelvtudásomon, hogy a pihenőnapokon néhány német kollega civilben is találkozott velem, de a közös intézkedéseink során is sokat tanultam tőlük. Azokat a helyzeteket is élveztem, amikor nem magyarról fordítottam németre, illetve németről magyarra. Csak egyszer kellett tolmácsot hívni, amikor egy lengyel nő elvesztette a testvérét, és német szövetségi rendőrök derítették ki, hogy kórházba került. Az is megmaradt bennem, amikor Stuttgartban a német kollegák azért intézkedtek két magyar férfival szemben, mert betétdíjas flakonokat szedtek ki szelektív kukákból. Nem tudták, hogy ez ott lopásnak minősül, illetve a betétdíjas flakon hulladékgyűjtőbe helyezése jogilag adomány.

– Három éve határoztam el, tovább fogok tanulni, és jelenleg másodéves vagyok a Milton Friedman Egyetem nemzetközi tanulmányok szakán – újságolta az őrmester, aki idegen nyelven is tartott már prezentációt a felsőoktatási intézményben. – Ha meglesz a diplomám, diplomáciai beosztás felé szeretnék orientálódni a rendőrségen belül.

SZ. Z. J.