Hajdúsámsonban fáklyafénnyel a doni hősökért
A Doni Emléktúra első, hajdúsámsoni állomására január 15-én délután érkeztek meg a Kratochvil Károly Honvéd Középiskola növendékei tanáraik kíséretében. Az ünnepélyes alkalmon Antal Szabolcs polgármester és Fekete András alezredes, a katonai középiskola igazgatója osztotta meg gondolatait. Az eseményen a Don-kanyari áttörés 1943. január 12-i évfordulóját idézték fel, kiemelve a katonákat sújtó embertelen körülményeket, és azt, hogy mindezek ellenére a végsőkig kitartva próbálták elhárítani a tragédiát. A mostoha körülmények azonban nem segítették őket: a mintegy kétszázezres 2. magyar királyi hadsereg napok alatt szinte teljesen megsemmisült. Kemény küzdelmük, férfias kiállásuk, fájdalmuk és szenvedésük ma is mindannyiunkat főhajtásra késztet. Az emléktúra célja a valós teljesítményen alapuló tiszteletadás az 1942–43-as Don menti harcok áldozatai, valamint az eltűntek és sebesültek előtt, továbbá annak megteremtése, hogy katonák és civilek tábori jellegű, korhű körülmények között emlékezhessenek.
Antal Szabolcs, Hajdúsámson polgármestere beszédében a személyes sorsokat is felidézte. Felolvasott egy édesanyának írt „utolsó levelet a Don-kanyarból”, 1943. január 12-i dátummal, amely ezzel végződött: – Itt ülök a géppuskám mellett, és a kezem az üres csajkához fagy. Tudom, hogy mire ezt a lapot megkapod, addigra én már nem fázom, és elmúlik az éhségem is. Itt halunk meg. Kérlek, hogy ne haragudj rám. Kezedet csókolja hű fiad, Jóska.
– A Don-kanyarba került magyar katonák többsége nem hősnek indult, hanem embernek: apának, fiúnak, testvérnek, akik sokszor hiányos felszereléssel, embertelen hidegben és kilátástalan körülmények között kényszerültek helytállni – fogalmazott a polgármester. Felidézte, hogy a doni harcokban és az azt követő visszavonulás során több tízezer magyar katona vesztette életét vagy tűnt el. Külön köszöntötte a menet résztvevőit, akik több mint 70 kilométeres emléktúrával tisztelegnek. – Ez nemcsak fizikai próbatétel, hanem lelki zarándoklat is, ahol minden megtett lépés azt üzeni: nem felejtünk – emelte ki. Antal Szabolcs zárógondolatában hangsúlyozta: a béke felbecsülhetetlen, és a történelem ismerete nélkül nincs felelős jövő. Arra kérte a jelenlévőket, hogy szívükben hajtsanak fejet mindazok előtt, akik a Donnál ott maradtak; emléküket áldottnak nevezte, helytállásukat pedig követendő példaként emelte ki.
Fekete András alezredes, a Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium igazgatója úgy fogalmazott: a közösség azonosult azokkal az értékekkel, amelyeket a menetszázad a „szerény kis túrával” és „szerény kis teljesítménnyel” képvisel, hozzájárulva a hősi emlékezet fenntartásához. – A hajdú menetszázad a doni hősökre emlékező országos kezdeményezés „mintaszázada”, amelyben három generáció menetel együtt. A hagyományőrzők a múltat, az aktív katonák a jelent, a jövőt pedig elsősorban a növendéki állomány képviseli – mondta az iskolaigazgató. Kiemelte: mintegy százan haladnak három napon át, több mint 70 kilométeren, és ezt közös, fontos küldetésnek tartják az egyének és az iskola számára is. Úgy fogalmazott: a hősökre azért kell emlékezni, mert az életüket áldozták azért, hogy „mi most magyarok Magyarországon magyarul beszélhetünk”; ezért ezt a nemes feladatot lassan 15 éve vállalják.
A parancsnok külön üzenetként emelte ki: a háromnapos menetelés ma már baráti, bajtársi közösség, és nem csak magyarul beszélők alkotják. Román bajtársak is évek óta csatlakoznak hozzájuk – annak jeléül, hogy a doni emlékezés több mint nemzeti keret. Mint mondta, nem az egyenruha színe, a szülőföld vagy a nyelv a döntő, hanem az emberség és a közös emberi érték.
Az ünnepség végén Lippai Péter dandártábornok, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar dékánja emlékszalagot kötött a menetszázad zászlójára, majd a hajdúsámsoni világháborús emlékműnél a jelenlévő katonai vezetők és Antal Szabolcs polgármester koszorúzott. Zárásként elsütöttek egy korabeli ágyút, a menet pedig január 16-án Hajdúsámsonból Hajdúhadházra folytatja útját gyalog.
