Ez a tél sem irtja ki a kártevőket

– A mögöttünk hagyott háromhétnyi hidegebb időszak önmagában nem „csodaszer” a konyhakerti kártevők ellen. Az alacsonyabb hőmérséklet rontja a kártevők telelési sikerét, ugyanakkor a honos, régóta itt élő fajoknál ez a hatás jóval kisebb, mert azok már alkalmazkodtak a kontinentális, hidegebb éghajlathoz. Az idegenhonos fajok közül viszont többnél valóban számíthatunk arra, hogy a szabadföldi telelésük most kevésbé sikeres lesz, ami az egyedszámukban átmeneti visszaesést hozhat – válaszolta a Cívishír kérdésére Nagy Antal, a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar Növényvédelmi Intézetének egyetemi tanára.

Az utóbbi egy-két évtizedben a változó klíma hatására – tapasztaljuk – több olyan kerti kártevő is megjelent, amely korábban nem volt jellemző. Honnan kerülhettek ezek a fajok a kertekbe, és mit jelenthetett számukra az elmúlt hetek hidegebb, havasabb időszaka – kérdeztük az egyetemi tanárt.

Nagy Antal elöljáróban rámutatott, hogy a Kárpát-medence sajátos átmeneti térség, ahol több nagy földrajzi régió hatása találkozik, ezért a fauna és flóra elemei „keverednek”. Ha az időjárás kontinentálisabb, a mediterrán jellegű fajok kisebb számban vannak jelen, a klíma melegebbé válásával viszont előtérbe kerülhetnek. Emiatt nemcsak új fajok jelennek meg, hanem olyanok is tömegessé válnak, amelyek korábban csak kis számban fordultak elő. A professzor szerint a környezetünk élővilágában látványos a fajösszetételt is érintő változás zajlik: átalakulhatnak a közösségek, ennek hatása a kiskertekben is érezhető.

Nagy Antal szerint jogos a laikusok megérzése: 

az utóbbi időben egyre több idegenhonos kártevő jelenik meg a kertekben, sőt nemcsak rovarok, hanem az általuk terjesztett növényi kórokozók is. Ennek egyik fő oka a behurcolás: a nagy árumozgás miatt fertőzött szaporítóanyaggal, szállítmányokkal, járművekkel is könnyen bekerülhetnek új fajok. Az viszont, hogy tartósan meg is telepednek-e, azon múlik, „passzol-e” nekik az új környezet. Kulcskérdés a telelés.

A mediterrán, trópusi, szubtrópusi eredetű fajoknál a hidegebb tél visszafoghatja a felszaporodást, de a városi mikroklíma és a fűtött terek (lakások, üzletek, áruházak) menedéket adhatnak. A szakember szerint a behurcolt fajok nagy része úgynevezett szívó kártevő (szúró-szívó szájszervű), de új bogár- és légyfajok felbukkanása is megfigyelhető. A lakosság leginkább a rovarokat veszi észre, például a poloskákat. Ilyen például a zöld vándorpoloska, vagy a 2010-es évek végén elterjedt márványos poloska. Utóbbi nemcsak a tenyészidőszakban feltűnő: ősszel gyakran behúzódik a lakásokba.

Más csoportoknál is látszik az átrendeződés: a mezőgazdasági kultúrákat károsító bagolylepkék közül egyesek gyakoribbá váltak, és már dísznövényeken is kárt tehetnek. A korábban vándorfajként a Mediterránumból hozzánk érkező gyapottok-, vagy gamma-bagolylepke, ma már át is telelhet az ország területén. Akár kiskerti körülmények között is komoly gondot okozhat az immár egy év alatt akár három generációt is nevelő kukoricamoly, ami a kukoricán túl paprikában is jelentős kártevő lehet. A paradicsomot a 2000-es évek végén bekerült paradicsomlevél-aknázómoly károsítja: ennek kártétele kezdetben csak üvegházakban jelentkezett, ma viszont szabadföldön is egyre gyakrabban megfigyelhető. A káposztafélék levélfonákján sokszor találhatók melegkedvelő, trópusi-szubtrópusi eredetű molytetvek. A változás nemcsak a rovaroknál érhető tetten: a talajban élő fonálférgek között is vannak trópusi-szubtrópusi eredetű fajok. A korábban csak fóliákban, üvegházakban károsító kertészeti gyökérgolyva fonálféreg populációk, mára szabadföldön is tartósan képesek fennmaradni.

A tél után mi várható?

– Pár hét hidegebb időtől nem várhatjuk, hogy eltűnnek a kiskertek rovarkártevői, vagyis a tél legfeljebb módosítja a helyzetet, nem oldja meg – jelentette ki Nagy Antal, aki rámutatott arra, hogy – bár sokaknak szokatlannak tűnik ez a tél – még a 2000-es évek elején is ennél hosszabb, jóval hideg periódusok is voltak.

A tavaszi időszakban szerinte az lesz a kulcs, mekkora populáció bújik elő a telelésből: a melegigényesebb fajok visszaszorulhatnak, míg a hidegtűrőbbek – a konkurencia csökkenése miatt – akár előnybe is kerülhetnek, így változhat, mely kártevők lesznek a legjelentősebbek az év elején. Nagy Antal szerint a hideg idő inkább azokra az újabb, részben már megtelepedett kártevő fajokra lehet hatással, amelyek kéregrepedésekben, zugokban, épületekben telelnek. Elképzelhető, hogy náluk nő a téli pusztulás és átmenetileg csökken a számuk, ugyanakkor hangsúlyozta: a hőmérséklet csak egy az életüket befolyásoló sok tényező közül.

– A honos kártevőknél, például a már emlegetett bagolylepkéknél nem várok érdemi visszaesést. A kártétel nagy eséllyel akkor is jelentkezik, ha épp nem ugyanaz a faj lesz domináns; egy átlagos kiskerttulajdonos pedig sokszor nem is tudja megkülönböztetni, hogy „A vagy B” faj okozza-e a problémát, a jelenséget így is, úgy is megéli – mondta a professzor, majd így folytatta: 

– Az sem biztos, hogy országos szinten jól mérhető változást hoz ez a tél, hiszen a kártevők tavaszi megjelenése nagyon függ a helyi viszonyoktól. Ráadásul az emberi környezet – fűtött épületek, padlások, pincék, mikroklíma zugok – rengeteg búvóhelyet adnak a túléléshez, innen pedig gyorsan képesek újra benépesíteni a környéket. 

Például a márványos poloskák ősszel sokszor tömegesen húzódnak be a lakásokba, és a rejtettebb helyekről tavasszal kisebb-nagyobb számban újra előkerülnek.

A professzor szerint a mostani, tartósabban átfagyott talaj és a csapadékosabb időjárás a földben telelő kártevőknél is számíthat, de nem egyértelműen. Mint mondta, sok faj ahhoz a „klasszikus” mintához alkalmazkodott, hogy a talaj megfagy, majd tavasszal, tartósabb felmelegedéskor olvad ki; ilyenkor nyugalmi állapotban átvészelik a telet. Gondot számukra inkább az okozhat, ha a hideg és az enyhülés váltakozik, a talaj felső rétege és az avar ismétlődően átnedvesedik, majd átfagy. Ilyenkor a víz hozzáférhetősége, majd a fagyott talaj miatti vízhiány is stresszt jelenthet a telelő állatoknak. Ugyanakkor a nedvesebb közegben nagyobb lehet a mikrobiális aktivitás, ami bizonyos esetekben szintén befolyásolhatja a talajban telelő rovarok túlélését.

– A hideg tehát nem azt jelenti, hogy megszabadulunk a kártevőktől; inkább átrendeződhet, mely élőlények kerülnek előnybe és melyek hátrányba – összegzett Nagy Antal professzor.