Ennek a debreceni asszonynak már vannak válaszai az élet kérdéseire
Barta Éva már hosszú évek óta Debrecen egyik spirituális tanácsadója. Színes életútján dolgozott már tanárként, a médiában rádiósként, újságíróként, és éppen 20 éve nyitotta meg a város legnagyobb ezoterikus könyvesboltját is. Itt mindig találkozhatunk vele: bár az üzlet már többször is költözött, de Éva személye mindig biztos pont volt benne. Aki a betérőket nemcsak könyvekkel, de bölcs tanácsokkal is ellátja – ha kérik. Különböző tanfolyamain és tréningjein pedig személyesen is segít az önmagukat vagy útjukat keresőknek. Most mi kérdeztük meg őt, hogy hol jár az útján.
Cívishír: Sokszínű személyiség vagy, de elsőként a számodra legfontosabbról, a spiritualitásról kérdezlek.
Kétféleképpen tudom elmesélni az életemet. Az egyik történetben szegénység, halál és sok küszködés van. A másik azonban csodákról, és azokról az erősségekről és lehetőségekről szól, amit a nehézségek által kaptam. Gyerekkoromban vesztettem el édesapámat. Ezt olyannyira nem tudtam megérteni, feldolgozni – ahogyan édesanyám sem –, hogy bár vallásos nevelést kaptam, más válaszokat kerestem, és az ezotéria felé fordultam elég korán. Nagyanyámnak viszont mindig hálás leszek, mert az igazi élő hitet tőle tanultam meg. Nekem azonban az egyházaktól kapott válasz nem volt elég, sőt inkább lázadozni kezdtem ellene. Először katolikusból református lettem, és bár találkoztam hiteles papokkal és lelkészekkel, végül rá kellett jönnöm, hogy nekem a vallás nem az utam. 17 évesen már jógáztam, 18 évesen pedig agykontroll tanfolyamot végeztem. Majd teljesen elmerültem az alternatív témákban: tanultam természetgyógyászatot, radiesztéziát, asztrológiát, grafológiát és még sorolhatnám. Ezzel a spirituális útkereséssel pedig folyamatosan meg is kaptam az új válaszokat, amelyek bizony sokszor nem tetszettek. Most, harminc éve az önismeret útján járva talán már van fogalmam arról, hogy ki is vagyok valójában. És itt most nem a szerepeimre gondolok, hogy újságíró, rádiós, tanár, feleség, anya vagy vállalkozó. A legfontosabb, és a legmegnyugtatóbb dolog, hogy magamnak elég jó vagyok, és már képes vagyok harmonikus kapcsolatokban létezni. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden rózsaszín körülöttem, de a nehéz helyzetek vagy egy-egy konfliktus után könnyebben visszabillenek az egyensúlyi állapotomba.
Cívishír: Ez lenne a spiritualitás? Az egyensúlyi állapot megtalálása?
Az én meglátásom szerint a spiritualitás szemléletváltást jelent: annak felismerését, hogy semmi sincs véletlenül, a sorsunkat mi irányítjuk, vagyis a jót és a rosszat is saját magunknak teremtjük meg. Aki e szerint él, azzal bármi történik, az okot mindig magában keresi, és nem a külvilágban. Erre ösztökél bennünket egyébként maga az élet is, mert aki nem befelé tekint, hanem mindig a környezetét hibáztatja, egyre rosszabb helyzetbe kerül. Aki az önismeret útjára lép, már tudatosan foglalkozik a lelki életével, és felismeri, hogy mikor ítélkezik magán vagy másokon. Mi az, amin joga van változtatni, és mi az, ami nem rajta múlik, tehát el kell fogadnia. Így egyfajta lelki békét tud magában létrehozni, vagyis egyensúlyba kerül az életével és a környezetével.
Cívishír: Nagyon sok „tuti” út kínálkozik a problémáink megoldására, legyen az testi, vagy lelki – az ember elvész a lehetőségek tengerében.
Teljesen mindegy, hogy az ember a hegyre milyen úton-módon megy fel, csak induljon el. Én is rengeteg lépcsőfokot végigjártam, például kártyáztam, ingáztam. A jóslásban vagy jövendőmondásban éppen ezért nem hiszek: mert a különböző kártyákkal csak a tudatalattinkból lehet olvasni, hogy állnak a dolgok, hol kell rendet rakni. Bár kétségtelen tény, hogy életünket közel 95 százalékban nem a tudatos énünk irányítja, ezért fontos annak feltárása vagy a vele való szembesülés, vagyis az önismeret. A saját egyéni útjára mindenkinek saját magának kell rátalálnia. Azonban az is nagyon fontos tény, hogy minden megszerzett tudásból, elvégzett tanfolyamból, tréningből csak az hasznosul, amit a mindennapokban megvalósítunk belőle. A könyvek, a tanácsadók, a gyógyítók csak utat tudnak mutatni. Az igazi változás, gyógyulás mindig azon múlik, hogy ki mennyit dolgozik magán, és ez az, ami nem kerül semmibe. De az emberek Inkább kifizetik a pénzt az orvosnak, a természetgyógyásznak, a tanácsadóknak, a jósoknak, csak felelősséget ne kelljen vállalniuk az életükért, csak magukkal ne kelljen törődniük, magukkal ne kelljen szembenézniük.
Cívishír: Van fontossági sorrend, mivel kellene leginkább törődnünk?
Az én véleményem szerint az agykontroll kihagyhatatlan, vagyis a relaxáció, amit tévesen meditációnak is neveznek. Aki ugyanis nem tudja az egóját leállítani, kikapcsolni, vagyis uralni, az nem tud spirituálisan fejlődni. Mindig „tudatlan” marad, és képtelen irányítani az életet. A sorsa és a karmája rángatja őt. A második lépcső pedig az önismeret, ami tulajdonképpen az érzelmi szinkronizálást jelenti. Ez egy hosszú folyamat, aminek még én is javában az útján járok, de a lényege az, hogy valóban szembenézünk és megismerkedünk magunkkal. Erre nagyon jó módszer az önmegfigyelés, például olyan helyzetekben, amiket a stresszt okoz, vagyis érzelmileg megbillent minket. Ha magunkra kezdünk figyelni, észrevesszük majd, hogy általában valamilyen ítélkezés, félelem vagy düh okozza a problémánkat, amit mindig az egó gerjeszt. Lényegében rájövünk, hogyan működünk másokkal, milyen hatalmi játszmáink vannak, velünk kik és hogyan játszanak, mikor vagyunk hitelesek és hiteltelenek, például abban, amit teszünk, mondunk, vagy gondolunk. Nagyon leegyszerűsítve minden, amit felismerünk magunkban, azon előbb-utóbb nem ítélkezünk, ha másokban is felfedezzük, így egyre toleránsabbá, elfogadóbbá válunk magunkkal és másokkal szemben is.
Cívishír: Ezeket a technikákat, módszereket a könyvekből lehet megtanulni? Ezért nyitottad a könyvesboltot?
Gyerekkorom óta falom a könyveket, az agykontrollnak köszönhetően pedig ma már gyorsolvasó is vagyok. Iszonyatos mennyiségű ezoterikus témájú könyvet vásároltam annak idején az Édesvíz Kiadó első pinceboltjában. Szinte az összes pénzemet erre költöttem. Tulajdonképpen azért nyitottam meg a boltot, hogy ingyen olvashassak, meg azért, mert otthon a szépirodalmi és egyéb témájú könyvek már egyébként is három sorban álltak/állnak a polcokon. Az ország egyik legelső és legnagyobb ilyen típusú üzlete lett a debreceni. Idén ünnepeljük a 20 éves évfordulónkat.
Cívishír: A könyveket a bennük lévő „tudás” miatt , vagy a könyvet mint tárgyat is szereted?
A nyomtatott könyveknek lelkük van, de az illatukat is imádom. Az e-book, a neten való olvasás soha nem fogja ugyanazt adni, mint a könyv. Amikor az író leírja a gondolatait, annak rezgése van, ami csak a nyomtatásban közvetítődik. Pont olyan a nyomtatott és elektronikus termék között a különbség, mint amikor egy tájat a webkamerán át nézek, vagy pedig élőben. Amikor például a Munkácsy trilógia előtt állok – bár könnyen lehet, hogy nem tudom olyan közelről, olyan részletességgel megnézni, mint egy digitális képen – olyan áhítatot érzek a képek aurája és kisugárzása miatt, amit a weben keresztül soha. A könyvekkel is így van ez. Sajnos nem a könyvek szeretete felé megy a világ, de szerencsére vannak még, akik megbecsülik őket. A könyv lényege, hogy feltöltsön; az internetes olvasás után azonban fáradtak leszünk. A világhálón mindenféle energiák vannak – és többségükben sajnos nem pozitívak – ha ott olvasunk ezek hatnak ránk, akkor is, ha spirituális tartalmakat keresünk.
Cívishír: Rendszeresen előadsz és tanfolyamokat, tréningeket is tartasz.
Numerológiával, azaz szakrális geometriával 30 éve foglalkozom. Ez egy nagyon komoly, több ezer éves tudomány, és nem azonos azzal, amit a tévében vagy a neten terjesztenek róla. Ennyi idő után is úgy érzem, még van mit tanulnom. Az egyéni sorselemzések vagy a numerológiai-önismereti tanfolyamok általában ütős, szembesítős, fenékbe billentős alkalmak. De ez is a lényegük. Minden változás érzelmi kibillenéssel jár. Egy tanfolyam, egy előadás vagy egy tréning akkor hasznos, ha ez megtörténik, különben nem kaptál semmi újat. A kommunikációs tréningek pedig jól kiegészítik és segítik a megszerzett tudás gyakorlását, a mindennapi életünkbe való beépítését. Verbális önvédelemmel például meg tudjuk magunkat védeni az erőszakos kommunikátoroktól. A metakommunikáció segít minket abban, hogy olvassunk a másik testbeszédéből, hiszen sokszor akaratlanul is hazudunk magunknak és másoknak. Kérdezés-, meggyőzés- és érveléstechnikát is nagyon régóta tanítok, hogy megtanuljunk magunknak és másoknak is igazi mély kérdéseket feltenni, például olyanokat, amitől meg is gyógyulhatunk egy súlyos betegségből. Ma nagy divat lett az ezotéria. Egymást érik a tanfolyamok, az előadások, és egyre több az önjelölt tanácsadó és gyógyító. Nehéz eligazodni, vagy ahogy mondják tiszta forrást találni. De szerencsére semmi nincs véletlenül. A vonzás törvénye kivétel nélkül mindig működik. Azt nem tudom, én mennyit adok és segítek másoknak, de én sokat kapok és tanulok azoktól, akikkel kapcsolatba kerülök. A külvilág és az emberek ugyanis tükröt tartanak nekünk, és én sokszor szeretek belenézni ezekbe a tükrökbe.
Sinka Judit
