Elfelejtettünk hülyülni!

Gyerekkoromban, falun még nagy divat volt a bolondok napja. Kicsik, nagyok egyaránt tréfálkoztak. Igazi népszopás volt ez mifelénk. Persze városon is ment a móka, kacagás. Már Debrecenben éltem, amikor a 80-as évek legelején egy április elsejei hajnalon saját készítésű plakátokat ragasztottunk ki az egykori Béke útján (ma Szent Anna), hogy
Figyelem, Lenin elvtárs bebalzsamozott testét lehet megtekinteni a Centrum Áruház előterében.
Reggel 8 órára ígértük a látványt, voltak is ott vagy háromszázan. Persze a rendőrség is megjelent, így aztán nem fedtük fel magunkat. Nyilván az apróbb mókák sem maradtak el. Egyik egyetemi előadásra úgy ültünk be, hogy minden fiú bekente magát borotvahabbal és fapofával hallgattuk a szociológiát. Az más kérdés, hogy a borotvahab tartós használata miatt szinte midegyikünk kipatogzott.
Sajnos az utóbbi években mintha alább hagyott volna a hangulat. Hol van már az az idő amikor a Napló ingyenes Abba koncertet hirdetett az Egyetem főépülete elé. Amikor még a média is benne volt kisebb-nagyobb huncutságokba. Már az sincs, hogy „ nézd csak, ki van fűződve a cípőd!” Elmaradozni látszik az április bolondja, felmászott a toronyba. Mással hülyítenek bennünket. De az meg egyáltalán nem vicces. Sem Magyarországon, sem Portugáliában!
Szakács Béla





