Elengedtük a mangalica farkát

Budapesten már hármat is rendeztek, Debrecenben ez volt az első, de (aszfaltszlenggel szólva) jöhet máskor is. A mangalica belopta magát a szívünkbe és a vérképünkbe: állítólag szelídebb a zsírja, mint rózsaszín barátainak. A téren megismerhettük a mangalica típusait élve: szőke, fecskehasú, vörös, fekete, aztán pedig mennybe ment állapotban is; valljuk be, pörkölt és leves formájában az illatuk és a kinézetük is jobb volt. A változatos, szórakoztató programok, a három napba nem túl erőszakosan belekevert népi motívumok megadták az alaphangot: lehetett enni, inni, zenét hallgatni, őstermelők által okosodni, vásárolni. Tehát együtt lenni.