Egy közösség újrakezdése a címeren
Augusztus 22-én lesz 335 éve, hogy I. Lipót király 1690-ben, a török kiűzését követően újjászerveződő Bihar vármegye nemeseinek kérésére új pecsétet adományozott a vármegyének. Ez a történelmi pillanat nem csupán egy hivatalos dokumentum megszületését jelentette, hanem identitásképző erővel bíró jelképet adott a közösségnek, amely azóta is része a térség múltjának.
A Bihar vármegyei címer több szempontból is különleges. Erről beszélt a Cívishírnek a Levéltári Szemle című szakfolyóirat felelős szerkesztője, Szálkai Tamás, akinek munkáját a Magyar Érdemrend Ezüst Keresztjével és a Magyar Levéltárosok Egyesülete Osváth Lajos-díjával ismertek már el.
Szálkai Tamás szerint a pecsétnyomó egyik legérdekesebb sajátossága, hogy a címer elemeit nem zárták pajzsba: a pecsétmező teljes felületét kitöltik. A gabonakalászok, vízben úszó halak, szőlőfürtök és a hegyek mind a térség természeti gazdagságát és sokszínűségét jelképezik. A pecsét ezzel fejezte ki, hogy Bihar vármegye nemcsak fennmaradt, hanem képes volt újjászerveződni.
Kalandozó oklevél
Az 1690-es adományozás történetéhez kalandos út is tartozik. Benkovics Ágoston főispán, aki jelentős szerepet játszott az oklevél megszületésében, leleszi préposttá kinevezésekor magával vitte a dokumentumot. A vármegye csak 1726-ban kérte vissza. Időközben a pecsétnyomó is elveszett a Rákóczi-szabadságharc idején, majd a temesi Bánságban bukkant fel. Visszavásárlása száz magyar forintba került, ami akkoriban jelentős összegnek számított.
A címer és a pecsét nem puszta dísz: szimbolikus erővel bírt. A 18. században az újjáépülő vármegye összetartozását és gazdagságát, a reformkorban pedig a nemzeti identitást fejezte ki. 1838-ban a vármegye úgy újította meg pecsétjét, hogy a régi címer érintetlen maradt, de a felirat magyar nyelvű lett. Ez egyszerre jelezte a hagyomány tiszteletét és a modern, nemzeti öntudat erősödését.
Az oklevél ma a Hajdú-Bihar Vármegyei Levéltárban található. A régi pecsétnyomókból kettő is fennmaradt, és a Nemzeti Múzeum őrzi őket. Az egyik felfedezése egy különös történethez kapcsolódik: 1834-ben nagy földrengés rázta meg az Érmelléket és Nagyváradot, amely megrongálta a vármegyeháza épületét is. A mennyezet repedései miatt az iratokat ki kellett pakolni, ekkor bukkant rá Jakab Mihály levéltáros arra a pecsétnyomóra, amely 1705 és 1786 között szolgálta a vármegyét.
Bihar vármegye 1690-ben kapott pecsétje tehát nem csupán egy hivatalos eszköz volt, hanem a közösség megmaradásának, természeti gazdagságának és megújuló erejének jelképe. Az elmúlt 335 évben a címer többször is tanújelét adta annak, hogy a hagyomány és az identitás képes túlélni a történelmi viharokat. A gabonakalászok, halak, szőlőfürtök és hegyek ma is üzennek: Bihar vármegye gazdagsága nemcsak a földben, hanem az összetartozásban rejlik.
