Diego az Isten?
Egy csók a talizmánra, egy biztatás a sérült Samuelnek, öltönyben ugrálós gólöröm, majd a teljes keret megölelése a meccs végén. A játékosként világbajnoki címig jutó Maradona edzőként sem bír magával, ki nem hagyna egyetlen „ziccert” sem, ha szidhatja Pelét és a zsurnalisztákat, de a csapatáért, a játékosaiért tűzbe menne. A Dél-Korea ellen hatalmasat hibázó Demichelis még puszit is kapott tőle.
Mintha deja vu érzése lenne az embernek. Öltönyben lerótt tiszteletkör a Nou Campban, újságíróknak odaszúrt, már-már sértő félmondatok és a „kölykeit” anyaoroszlánként védő edző. José Mourinho és Diego Maradona között nem véletlen von mostanában egyre több párhuzamot a nemzetközi sajtó.
A két öntudatos tréner, az „isteni” és a „Special One” edzői filozófiája valahol összeér. Mondj nagyokat, hogy biztosan rád figyeljenek, perlekedj a világgal, és mondd azt: mindenki ellened van, így kovácsolva csapategységet. Védd meg a hibázót, de hirdesd: csak te tudod a megoldást a kispadon. Persze, a két tréner között megannyi különbség is van. Mourinho játékosként nem ért Maradona nyomába, és Maradona edzőként még nem hasonlítható össze Mourinhóval, de van közös pont, az vitathatatlan.
Már csak az a kérdés, Diego edzőként egy pár lépéssel vagy egy nagy ugrással közelít-e a halhatatlanság felé, ott, ahol Mourinho már jó ideje tanyázik...
Forrás: samsungsport.hu
