Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Debreceni 21-es: Derencsényi István fotóriporter, akinek a szíve ultra

| 2019. 08. 06. | 14:17:00
Akinek államtitkár nyitja meg a kiállítását.
Debreceni 21-es: Derencsényi István fotóriporter, akinek a szíve ultra
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Debreceniek, akik nagy utat jártak be, mire ide- és odaértek, ahol most vannak. Sorozatunkban a helyi közélet megkerülhetetlen alakjait mutatjuk be olyan címszavakban, amit maguk választanak. Mi csak kérdezünk. Huszonegyet. Ezúttal Derencsényi Istvántól, az olimpiákat és nagy világversenyeket is megjárt fotóriportertől.

Cívishír: Édesapád református lelkész, messze esett tehát az alma a fájától. Mikor tudatosult benned, hogy a fényképezőgépet választod, és nem a szószéket?
Derencsényi István: Talán 14 éves koromban. Először is megfertőzött a lelátó hangulata a DVSC-mérkőzéseken, aztán a fiúk fotóst csináltak belőlem, mert nem volt senki, aki a koreográfiákat megörökítse a B-középben. Nem kellett azért sokat kérlelni, már akkor is vizuális alkat voltam, ráadásul nagy megtiszteltetésnek éreztem a csapat legfiatalabb tagjaként, hogy Komáromi Gábor személyesen kért fel a fényképezésre. Éppen akkoriban indult a DVSC honlapja, és miután én idegenben is ott voltam minden meccsen, megkeresett Nyitrai Daniella, a dvsc.hu szerkesztője, hogy fotózzak a honlapra. Ott álltam 15 évesen, még javában diákként, aki már fotós megbízásokat kap. Később Nagy Gábor karolt fel, akinek köszönhetően dolgozhattam a Debrecen hetilapnak. A város akkoriban kezdett nagy világversenyeket rendezni, beindult a gépezet.

Cívishír: Ma már államtitkár nyitja meg a kiállításodat! Igazán büszkék lehetnek rád otthon!
Derencsényi István: Gondolom, hogy büszkék, elsősorban arra, hogy a ranglétrát végigjárva lettem fotóriporter. Érettségi után a Tipp újságnál kezdtem, aztán házon belül felkerültem a Naplóhoz, ahol több mint tíz évet töltöttem el, most pedig a Debreceni Egyetem fotósa vagyok főállásban, közben az úszószövetségnek is dolgozom, így jutottam ki például akkreditált fotósként a vizes világbajnokságra, a dél-korei Kvangdzsuba.

[Beillesztett cikk: Zseniális sportfotókból nyílt kiállítás Debrecenben]

Cívishír: Kiöregedtél a napilapos munkából?
Derencsényi István: Nem kiöregedtem, hanem elegem lett, de nem kívánom részletezni, hogy miért. Nyugodtabb életre vágytam, hogy tudjak alkotni. Gyomorgörccsel ugyanis az nem megy.

Cívishír: A neved hallatán a sportfotózás ugrik be a fél városnak. Ehhez minden bizonnyal kivételes adottság kell, mert ugye tudnánk sorolni a neveket, akik jól megéltek ebből a szakmából, de sportot fotózni sehogyan sem tudtak. Mi nem volt bennük, ami benned megvan?
Derencsényi István: Én csak azt mondom, hogy szeretni kell a sportot, ha pedig az ember szereti, akkor előbb-utóbb meg is érti, és ha sokat nézi, egy idő után szinte tudja, mi következik, merre gurul a labda. Előre fel lehet készülni például arra, hogy a sportolók általában hogyan reagálnak bizonyos helyzetekre. Ez az alapvető követelmény, aztán még ott van a technika, a gép, amit szintén nem árt ismerni.

Cívishír: A jó sportfotó számodra milyen? Legyen benne dinamizmus, akció, öröm, bánat?
Derencsényi István: Én a zsánerképekre utazom. Érzelmeket szeretek fényképezni a sportban is. Csinálhatok egy futballmeccsről száz nagyon jó akcióképet, hogy a fiúk vezetik a labdát, vagy arról, hogy az úszók tükröződnek a vizen, egy jó géppel nem nagy kunszt. Engem azonban az arcok, az érzések jobban izgatnak. Az a jó kép, amelyik egymagában elmeséli az eseményt.

Derencsényi Istvánnak itt éppen a világbajnok Kapás Bogi pózol Kvangdzsuban   (Fotó: Magánarchívum)
 

Cívishír: Vannak – a fotózás szempontjából – kedvenc sportrágaid?
Derencsényi István: A csapatsportokat, a labdajátékokat szeretem a leginkább fotózni, mert nyilvánvalóan azok a legmozgalmasabbak. A kézilabdában például perceként akár több támadást is vezetnek, tehát mindig van mit fotózni. Legújabb nagy kedvencem a jégkorong. A DEAC szerettette meg velem, ez már az a szint a hokiban, amit már nagyon lehet élvezni.

Cívishír: Sokszor sajnállak. A gólnál mindig elkezd kattogni a zár, ezért nem látod a lényeget…
Derencsényi István: Egy fotós élete már csak ilyen. Előre kell készülni arra, hogy mi fog történni. Fociban például hamarabb kell a zárt megnyomni, mielőtt a labda a hálóba kerül, ha gólt akarsz fotózni, tehát nyilván jóval kevesebbet látunk egy akcióból, mint a néző a lelátón. Ha úgy tetszik, akkor egy fotós áldozatot hoz, mint az ultrák vezére, aki a pályával háttal állva vezényli a tábort. Ő sem sokat lát a meccsből, de küldetése van a közösségért.

Cívishír: Apropó! Van még közöd a debreceni B-középhez?
Derencsényi István: A szívem ultra, mindig is az lesz, csak éppen a meccseken nekem most lent van a helyem a pálya szélén, mert a munkám ezt követeli meg.

Cívishír: Fotóztál 2016-ban Rióban és tavaly Pjongcsangban. Milyen egy olimpia belülről?
Derencsényi István: Fantasztikus élmény. Rióban például tőlem két méterre teniszezett Novak Djokovics, kint voltam Maracanában Neymarék döntőjén. Olyan sztárokat láttam testközelből, akiket addig a televízióban csodáltam.

Cívishír: Brazília és Dél-Korea két külön világ. Mi fogott meg egyikben, és mi a másikban?
Derencsényi István: Rióban a kritikán aluli közbiztonság okozott állandó kellemetlenséget. Az ember elképzelte, hogy majd kisétál a Copacabanára vagy felmegy a Krisztus-szoborhoz szabadon nézelődni. Hát nem! Már a reptéren gépfegyveres katonák látványa fogadott, gondoltam, hogy ez itt merőben más világ. Két héten át le sem mertem venni a szemem a több milliós fényképezőgépekről és optikákról, mert még a médiaközpontban sem voltak biztonságban. Állandó stresszben éltem két hétig. Pjongcsangban ezzel szemben totális a biztonság, de ott egy hangulattalan téli olimpiát rendeztek, azért volt rossz. A koreaiakat nem hozta lázba az esemény. Feltételezem, hogy Kanadában vagy Olaszországban egészen más hangulata van egy téli olimpiának.

Cívishír: A napokban jöttél haza az úszó világbajnokságról, amiről csak jót lehet mondani, ugye?
Derencsényi István: Fergeteges volt a hangulat a magyar csapatban, mert fantasztikus sikereket értek el a magyar úszok: öt aranyérem és egy világcsúcs, Magyarország, ez a kis ország ötödik az éremtáblázaton! Erre nincsenek szavak! Nagy szerencsém van az úszókkal, hogy ilyen sikeresek. Ha német lennék, akkor egy ilyen világbajnokságon esetleg két érmest fotózhatnék. Mi odamegyünk a kis Magyarországról, és van féltucat aranyesélyesünk, aztán egyikük megdönti „pucéron” Michael Phelps csodamezes világcsúcsát.

Cívishír: Láttunk egy fotót, amint Hosszú Katinkát alig egy méterről fotózod, amint éppen dolgozik rajta a debreceni gyúró, Bihari Zoltán. Hogy mit meg nem enged neked a háromszoros olimpiai- és immár kilencszeres világbajnok!
Derencsényi István: Én odamehetek Katinkához akkor is, amikor bemelegít, összpontosít a verseny előtt. Nyilvánvalóan tudom, hol a határ, és mikor meddig mehetek el. Van, amikor odadughatom a gépet az orra alá, és van, amikor nem. A helyzetet fel kell ismerni. Úgy érzem, engem nemcsak Katinka, hanem a többiek is elfogadtak, megkedveltek, ennek ékes bizonyítéka az, hogy amikor az Instagramon megosztják egy-egy fotómat, akkor megjelölnek engem. Megtehetnék, hogy csak simán kiteszik a képet az úszószövetség honlapjáról vagy Facebookjáról, de nem. Ez jóleső érzés.

Derencsényi István munkában   (Fotó: magánarchívum)
 

Cívishír: Kenderesi Tamással ott voltál a kvangdzsui éjszakában? Sajnos többet írt a magyar sajtó az ő incidenséről, mint Milák Kristóf világcsúcsáról.
Derencsényi István: Nem mentem bele a kvangdzsui éjszakába sem akkor, sem máskor. Tamás helyzetébe belegondoltam, sajnálom szegényt. Nem tudom pontosan, hogy mi történt, de gyanítom, láttam már cifrábbakat a debreceni éjszakában, és azok nem minősültek szexuális zaklatásnak. Korea más világ, nem látni például kézen fogva sétáló párokat sem az utcán, a nyilvános testi érintkezés ezek szerint tilos, vagy a fene tudja.

Cívishír: Van az a pénz, amiért elhagynád Debrecent?
Derencsényi István: Ha lenne, akkor már rég elmentem volna, de nekem nincs az a pénz. Én még Budapestig sem mennék el innen, nemhogy külföldre. Debrecent tökéletesnek tartom arra, hogy majd a gyerekeim itt nőjenek fel.

Cívishír: Mi a legjobb Debrecenben?
Derencsényi István: A sport fővárosa. Szűk két évtized alatt, ha jól emlékszem, huszonnégy világversenyt rendeztük, fél tucat élvonalbeli klubunk van. A sporton kívül is rengeteg program van, ha csak a nyarat nézzük, szinte nincs olyan hét, amikor ne lenne valamilyen fesztivál. Gazdag sport, kulturális és gasztronómiai élvezeteket kínáló városban élünk.

Cívishír: Mi a legrosszabb Debrecenben?
Derencsényi István: Több közösségi tér kellene. Remélem, a lakótelepi fejlesztésekkel ilyenek is megvalósulnak.

Cívishír: Sör, bor vagy pálinka?
Derencsényi István: Újabban boros vagyok.

Cívishír: Túrós csusza vagy csülökpörkölt?
Derencsényi István: Teljesen mindegy. Én megeszek bármit, külföldön is.

Cívishír: Ki a legjobb arc Debrecenben?
Derencsényi István: Dombi Tibi és Lukács Laci. Én Dombi Tibin nőttem fel, a Tankcsapdát pedig többször kísértem el koncertekre úgy, hogy együtt utaztunk és együtt szálltunk meg. Lukács Laci néhány napja küldött nekem egy gratuláló SMS-t, amikor a Nemzeti Sportban az én egyik koreai képemet választották a nap fotójának. Jólesett ez a világ végén.

Cívishír: Djokovics, Neymar, Usain Bolt és Hosszú Katinka után is elmész még lakodalmakat fotózni?
Derencsényi István: Kevés alkalommal jut rá időm, de természetesen elmegyek. Szeretem, ha sokrétű a munka, és egy esküvőt jól fotózni igenis kihívás.

Cívishír: Jövőre irány a tokiói olimpia?
Derencsényi István: Úgy néz ki, hogy igen, de én még abba bele se gondolok, hiszen addig még nagyon sok munka vár rám. Megyek Glasgowba, a rövidpályás úszó Európa-bajnokságra, Budapesten ifjúsági úszó-világbajnokságot rendeznek, ugyancsak jövőre, még az olimpia előtt Budapest rendezi a vizes EB-t, meg aztán végig kell fotózni a debreceni élvonalbeli csapatok teljes szezonját. Tokió még várhat.

Cs. Bereczki Attila

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Jut pénz Debrecen hagyományos építészeti karakterének megőrzésére
Jut pénz Debrecen hagyományos építészeti karakterének megőrzésére
Jelenleg több mint 130 a műemléki védettséggel rendelkező épületek száma.
Hirdetés
Hirdetés
Megújul az Illyés Gyula utca és az Ormós Lajos utca egy-egy szakasza
Megújul az Illyés Gyula utca és az Ormós Lajos utca egy-egy szakasza
Útfelújítás zajlik Debrecenben. Bejelntették a következőt.
Gazdaság
Az Aquaticum Debrecen Kft. pályázata
Az ajánlatokat május 28-ig várják.
Adóbevallás: siessen, ha még nem fogadta el a tervezetet!
Adója 1+1 százalékáról is dönthet.
Középiskolások ingyenes jogosítványszerzése: körvonalazódik a kép
Sok minden még nem tiszta, de várhatóan hamarosan kormányrendeletet hirdetnek ki.
Adóbevallás: pár nap múlva lejár a határidő
Egyre többen rendelkeznek adójuk 1+1 százalékáról.
Támogatott tartalom
A jogosítványszerzők legnagyobb félelme: kiderült, mitől tartanak leginkább
A jogosítványszerzők legnagyobb félelme: kiderült, mitől tartanak leginkább
A szigorú vizsga azért fontos, mert később egy apró figyelmetlenség is okozhat balesetet.
Gyorsabb mobilinternet öt nagyvárosban – Debrecenben is
Gyorsabb mobilinternet öt nagyvárosban – Debrecenben is
A Vodafone folyamatosan fejleszti hálózatát.
Parkolási rend a pünkösdi hétvégén Debrecenben
Parkolási rend a pünkösdi hétvégén Debrecenben
A DV Parking Kft. tájékoztatója.