Debrecenben is igazolta klasszisát a Siófok

39-30-as vereséget szenvedett a DVSC Schaeffler a Siófok KC együttesétől a K&H női kézilabda liga január 15-i játéknapján.

Az ötödik helyen álló debreceniek a harmadik helyezettet – az EHF Kupa legutóbbi győztesét – fogadták a Hódosban. A két erősségét, Despotovicsot és Vámost nélkülözni kényszerülő DVSC az első félidőben még képes volt megszorongatni a világ egyik legeősebb klubcsapatát. Ám az idő előrehaladtával érvényesült a klasszisok sorát felvonultató Siófok akarata, s a második félidő gyakorlatilag formalitásnak bizonyult.

[Beillesztett cikk: Adóssága van a Debrecennek a Balaton-parti várossal szemben]

Nem lógatta a lábát a három muskétás

A Siófok a hétvégi romániai EHF-kupa mérkőzésén sérülésük miatt nem számolt sem irányítóival, Penával és Niomblával, sem a veterán Kobeticcsel. Ez akár a DVSC előtt is felcsillanthatta a reményt, hiszen e hármas hiányát a második számú nemzetközi kupa címvédője is megérezheti egy oroszlánbarlangban, márpedig a debreceniek otthona ilyen.

Penáék távolmaradása azonban mindenek előtt azt jelentette volna, hogy nem kerül olyan nyomasztó erőfölénybe a több klasszist soraiban tudó Balaton-parti alakulat a debreceniekkel szemben. A vendégek bemelegítése aztán megálljt parancsolt a bizakodásnak, lévén mindhárom kiválóság játékra jelentkezett.

Viszont Bulathék is kitették a stoptáblát a saját kapujuk elé, 4 perc kellett a hazai 3-0-hoz. Először egy 54 másodperces támadás végén éppen Bulath zörgetett, majd Arany vágott be egy kapufáról visszacsorgó labdát a jobb szélről. Kovács átlövéses találatát kitörő öröm fogadta a lelátón, azt már kevésbé, hogy a 7. percre nemcsak egalizáltak a vendégek, de a vezetést is átvették. A Loki a már említett két hölgy hiányában az argentin válogatott Karstennel kezdett balátlövőben, középen Bulath és Tóvizi, a széleken Vantara-Kelemen és Arany, jobbátlövőben Kovács, a kapuban Triffa kezdett (védekezésben Karnik érkezett Karsten helyére). Nem is muzsikált olyan rosszul a mezőnyben ez a szextett, bár éppen a dél-amerikai volt az, aki el-elcsúszott tempóban a többiekhez képest.

A 10. percben Arany ejtette át Szikorát, amivel a hazaiak visszavették, majd Bulath saját pályás bombájával (a Siófok emberhátrányban mezőnyjátékost hozott a kapus helyére) kétgólosra növelték a vezetést (7-5, 11. perc). A komoly tűzerővel rendelkező Karsten volt az, aki 9-7-re módosította az állást egy bal szélről indított forgás utáni átlövésből. Majd hasonló pozícióból volt eredményes a 15. percben, amivel 10-9-et mutatott a tábla a Loki javára. Amennyire nem bírt áttörni a siófoki falon presto (sebesen), annyira érezte a távolabbi lövéseket moderato (mérsékelten) a 24 esztendős argentin lány.

11-10 még zene volt füleinknek, ám a 20. perc körül kezdett kifulladni a piros-fehér zenekar. Mielőtt túlerőltetnénk ezt a szálat, fordítsuk gyakorlatiasra: míg Köstner Vilmos a tehetséges, de mindössze 19 éves Borgyos Pannát küldhette pályára Bulath helyett, addig Moen Tor Odvar a sokat próbált francia válogatott Niomblára cserélhette Penát. A már emlegett Karsten szinte végig a pályán volt, míg az ellenfél az egyik legjobb magyar kézilabdázót, Tomori Zsuzsát váltogathatta ezen a poszton a tavalyi EHF-kupa gólkirálynőjével, Andrea Kobeticcsel. A mi Aranyunk ugyan egyre szebben csillog, miként egy másik ékességről, Varsányi Nórával sem mondanánk le, de azért az a siófoki jobbszél sem rossz a dán válogatott Böhmével és Such Nellivel… Hasonló a helyzet a beállóknál, ahol Tóvizinek és Bordásnak, két fiatalnak kellett (volna) ellensúlyoznia a minden hájjal megkent horvát Jezic és a lengyel Drabik tudását.

Száz szónak is egy a vége: a Siófok második sora olyan jelentős játékerőt képvisel, ami veri a legtöbb hazai NB1-es csapat legjobbjait. Így Kovács, Bulath és Tóvizi nélkül gyorsan bajba került a Loki, a hibákat pedig jó helyzetkihasználással büntették a vendégek. Gyorsan tegyük hozzá, a mérkőzés addig sem éppen a minőségi védekezésről szólt (bajban is voltak a kapusok…), a saját hetesénél mindkét csapat puhább volt a szokásosnál, amihez a szombaton esedékes újabb EHF-meccseknek is köze lehet (az eddig hibátlan DVSC a német Thüringert fogadja). A vendégek négygólos előnnyel mentek szünetre (14-18), az utolsó tíz perc nem sok jót ígért a folytatásra.

A második félidő elején aztán a mérkőzés végkimenete is eldőlt, hiszen a debreceni rohamok sorra csődöt mondtak, míg a kontrák ültek, továbbá a pontos labdákkal tömött siófoki beállókkal sem nagyon tudott mit kezdeni a Debrecen. A 40. percre megduplázódott a somogyi előny (17-25, 40. perc), amiből teljességgel kilátástalan volt felállni.

Kösner Vilmos gesztusaiból kiolvasható volt, hogy ebben most ennyi van, nem erőltette különösebben a dolgot, inkább hűvös nyugalommal nyúlt a legifjabbakhoz, így Borgyos, Petrus, Vámosi és Poczetnyik is lehetőséghez jutott. A csapatok ekkor már alig törődtek a védekezéssel, leginkább egymás hibáiból éltek, vagyis a színvonal hagyott kívánni valót maga után. Hazai és vendégoldalon is potyogtak a rendezetlenségből adódó gyors gólok, a Lokinál Borgyos használhatta ki a sebességét és a légiességéből adódó fürge irányváltásait (megjegyezzük, az első félidőben Arany mintha jogosan tett volna szemrehányást egy-két passz elmaradása miatt). A végére a kupagyőztes siófokiak sem nagyon óhajtottak már sem ütközni, sem sprintelni, így a tizenkétgólos különbség (24-36, 54. perc) az utolsó sípszóra tíz alá csökkent.

MESTERMÉRLEG
Köstner Vilmos: – Húsz percig tudtuk a Siófok taktikai és technikai szintjét tartani, utána a jobb játékosokból álló vendégek megfelelő rotációval továbbra is jó színvonalon tudták tartani a mérkőzést. Ez nekünk nem sikerült, így a különbség, ha nagy is, de megérdemelt.
Tor Odvar Moen: – Örülök a győzelemnek, Debrecenben soha nem könnyű nyerni. A mérkőzés közben a tempóváltással nagyot léptünk a két pont megszerzése felé. Összességében elégedett vagyok a látottakkal.

Ratalics László