Újabb közmeghallgatás: mennyi pofont bírunk el?

A TISZA és a Mi Hazánk a saját politikai üzeneteit hangoztatta, a környezetvédők az előző kormány által elkövetett súlyos mulasztások pótlására szólítottak fel, a jelenlévők nagy többsége nemhogy újabb akkumulátoripari üzemet nem akar, de a meglévőket is bezárná. A környezetvédelmi szakértők doyenje súlyos hibákról beszélt. A Kölcsey Központban rendezett október 6-i közmeghallgatást a GreenPower Energy tervezett tevékenységével összefüggő, a megyei kormányhivatal által folytatott környezeti hatásvizsgálati eljárás indokolta.

A közmeghallgatás célja az volt, hogy mindenki kérdezhessen és tájékoztatást kaphasson a déli iparzónában megtelepülő, 154 fő foglalkoztatására készülő újabb akkumulátoripari szereplőről. A GreenPower Energy Debrecen Kft. a CATL cége, a telephelyük az akkumulátorgyár közelében található, egy raktárnak épült, bérelt csarnokról van szó, a legközelebbi lakott területtől 825 méterre. Tevékenységük lényege, hogy a telephelyre beérkező akkumulátorokat ellenőrzés alá vetik, raktározzák, majd vevői igény szerint újracsomagolják vagy újraszerelik. Azután ismételten ellenőrzik, majd már késztermékként továbbítják – hangoztatta Szilágyi Balázs, a CATL közügyekért felelős vezetője. Az újraösszeszerelés során a cellákat nem, csak a modulokat és a pakkokat bontják meg, tehát kémiai reakcióval járó folyamat nem, „mindössze” mechanikus munkavégzés történik. Az üzem napi 70 köbméter ivóvizet igényel, a szennyvizet két 50 köbméteres tartályba gyűjtik és szippantással szállítják el. A csapadékvíz-elvezető rendszert kialakították, az éves szinten keletkező 30 tonnányi veszélyes hulladékot a tevékenységre specializálódott cég szállítja el. 

A cég környezeti hatásvizsgálatát a Deloitte Zrt. készítette el az Enviro-Expert Kft. bevonásával. Szakértőik kiemelték: sem a zaj, sem a levegő esetében nem várható határérték-túllépés. Utóbbinál az üzem a környezet PM10 (szálló por) koncentrációját növeli ugyan, de jelentéktelen mértékben (0,078 mikrogramm per köbméteres kibocsátás a legszennyezőbb ponton, miközben az egészségügyi határérték 50 mikrogramm per köbméter). Szilágyi Balázs a jelenlévőket gyárlátogatásra is meghívta.

Az előzetesen írásban feltett kérdések megválaszolását követően – két órával a közmeghallgatás megkezdése után… – elsőként Tompa Enikő (TISZA) és Apáti István (Mi Hazánk) országgyűlési képviselő kaptak szót. Kérdések nem, csak politikai deklarációk hangoztak el.

Tompa Enikő azt kérte, „ne fordulhasson elő az, ami a szeptemberi közmeghallgatáson”, amelyen szerinte a kormányhivatal és a beruházó „nem voltak együttműködők” (tudósítóként mi inkább csak annyit tapasztaltunk, hogy az említett szereplők kissé esetlenül mozogtak az indulatoktól fűtött eseményen). – Az emberek érdemi válaszokért jöttek ide, nem azért, hogy megnyugtassák őket. Szeretném, ha egyenrangú félként kezelnék őket – mondta, azzal folytatva, hogy a kormányhivatal mérjen, ellenőrizzen, szigorúan számonkérjen, mert „senkinek sem jár könnyítés”. Ugyanakkor hiányolta is a kormányhivatal álláspontját a GreenPower Energy engedélykérelme kapcsán. Belecsípett a debreceni polgármesterbe, mondván, Szolnok képes volt megakadályozni az elektrolitgyár odatelepítését, azután pedig arról beszélt, hogy a CATL komoly iparűzésiadó-kedvezményt kapott az önkormányzattól – ami Papp László reagálása szerint sem igaz.   

Az előző közmeghallgatáson is felszólaló Apáti István megköszönte Tompa Enikőnek, hogy „magasabb fordulatszámra kapcsolt”, és igazat adott neki a debreceni városvezetés kritikájában. Majd a fejére olvasta azt, hogy „nem fejeződött be a rémálom”, vagyis az akkumulátorgyárak továbbra is termelhetnek. – Ne álljanak meg az út negyedénél, vessenek véget a rémálomnak, amelyhez megvan a politikai felhatalmazásuk – közölte. Egyben sulykolta, a TISZA kampányígérete volt az akkumulátorgyárak bezárása, ami szintén nem igaz, elég csak Magyar Péter 2024. májusi debreceni szónoklatára utalni. A Mi Hazánk politikusa azt ígérte, megszavazzák azokat a jogszabály-tervezeteket, amelyek elősegítik, hogy helyi népszavazást tartsanak a témában (bár azt már nem fejtette ki, hogy pontosan miről). Ugyanakkor azzal folytatta, „nincsenek illúziói, tudja, hogy a termelés folytatódni fog”.

A közmeghallgatásokon, politikai fórumokon rendre szót kérő Murvai Tamás elfogadhatatlannak nevezte, hogy az eseményt „politikai bohózattá teszik tiszás és mihazánkos képviselőkkel”. Kijelentette: a köz megelőzi a politikusokat, akiknek nincs joguk előbb felszólalni, majd azzal támadta Tompa Enikőt, hogy megpróbál politikai hasznot húzni a közmeghallgatásból, miközben korábban éppen ő vádolta ezzel Apátit. Murvai szerint Tompa Enikő képében a debreceniek „megkapták a tiszás Széles Diát”.

Egy idősebb nő a polgármestert és Barcsa Lajos alpolgármestert hiányolta, hogy a „szemükbe tudja mondani, vigyék el innen a hátukon az akkumulátorgyárat” (a kormányhivatal egyébként nem illetékes meghívni az említett tisztségviselőket). „Sokezer debreceni nevében”, a jövő nemzedékek érdekeire hivatkozva hosszan tiltakozott az akkumulátoripari beruházások ellen.

Egy másik nő azt hozta fel, hogy az újraszerelendő akkumulátorok között lehetnek sérült, törött cellák, majd az újabb szállópor-terhelést okozó üzemtől óvott (hiszen a város egyik legsúlyosabb környezeti problémája éppen a levegőben lévő finom por). – A határérték bűvös szó, mindig minden a határérték alatt van. Holott az ipari parkokban a gyárak környezeti hatásai összeadódnak, amit azonban senki sem számol. 

Mintha kiállítanánk egy embert, akinek mindenki csak egyetlen egy pofont adhat. Ez nem tűnik soknak, de a tizedik pofonnál már összerogyna 

– utalt a kumulatív, vagyis az összeadódó szennyezések hatására.

– Mindenekelőtt azt kérjük, hogy a déli iparzóna környezeti terhelését ne egymástól elszigetelt üzemek sorozataként vizsgálják. Mutassák meg az együttes hatást, mert nekünk nincs külön levegőnk a GreenPowerhez, nincs külön vizünk a CATL-hez, nincs külön talajunk az egyik vagy a másik telephelyhez. Kérjük a stratégiai környezeti vizsgálat lefolytatását! Addig ne engedjék új üzem létrehozását, mert nem tudjuk, hogy mit bír el a térség – ezt már a Mikepércsi Anyák a Környezetért Egyesület elnöke követelte. Kozma Éva ismételten sürgette az Orbán-kormányok által sorozatosan elmulasztott országos akkumulátoripari stratégiát meghatározó hatásvizsgálat elvégzését. Ebből ugyanis kiderülhetne, hogy Debrecen alkalmas-e egyáltalán az iparág letelepülésére.

– Számunkra nem elegendő az a válasz, hogy ez vagy az a beruházás önmagában külön-külön megfelel-e egy-egy határértéknek. Azt akarjuk tudni, hogy együtt mi történik velünk! Mennyi akkumulátorcella, modul és pakk lehet egyszerre ezen a területen? Egy esetleges tűznél vagy más haváriánál nagyon nem mindegy, hogy mekkora mennyiségű és mekkora energiatartalmú akkumulátor van egyszerre jelen. Valójában most bújtatott hulladékfeldolgozásról van szó zöld csomagolásban? – folytatta Kozma Éva a GreenPower tevékenységére utalva. 

Arra is választ várt, hogy mi történik a sérült vagy hibás akkumulátorokkal, mikortól számítanak még terméknek és mikortól hulladéknak? Hol tárolják őket, és egyszerre mennyi lehet belőlük a telephelyen? Mi történik, ha kigyulladnak, milyen veszélyes anyagok kerülhetnek a levegőbe, milyen koncentrációban és milyen távolságra? Ha egy ilyen tüzet el kell oltani, hová kerül a szennyezett oltóvíz? Mi történik, ha oltás közben esik az eső? Ki dönt arról, hogy mikor kell értesíteni a lakókat? Milyen mérési eredmény alapján és hány perc alatt jut el hozzájuk a figyelmeztetés, mit kell akkor tenniük? – záporoztak a kérdései. 

Ha nincs olyan eredmény, amely még érdemben változtathat a beruházáson, akkor – tette hozzá – mi a közmeghallgatás valódi tétje? Ha kiderül, hogy valamely környezeti kockázat nagyobb annál, mint amivel eddig számoltak, csökkenthetik a kapacitást? Előírhatnak más technológiát? Szigorú feltételeket? Több vagy másfajta mérést? És van-e olyan eredménye a környezeti hatásvizsgálatnak, amely a hatóság után azt mondhatja, vagy azt fogja egyáltalán mondani, hogy ebben a formában ezt nem engedélyezzük? – hangoztatta.

Kozma Éva és az előtte idézett felszólaló hatására Reiniger Róbert, a Deloitte környezetvédelmi szakértője úgy döntött, „kicsit kilép a szerepéből”. 

– Az igazság az, hogy nem feltétlenül a CATL vagy a Samsung a hibás azért, hogy az akkumulátor, az NMP szitokszóvá vált az országban. A valódi ok az, hogy sem az előző kormányzat, sem az engedélyező hatóságok nem tartották be a jogszabályi előírást, a társadalmi párbeszéd elégtelen volt, a szakmai véleményeket lefojtották – jelezte.

A hazai környezetvédelemben sok-sok évtizedet eltöltő szakember rámutatott: az 1991-es környezetvédelmi törvény előírja, hogy az országos és térségi iparfejlesztés előtt stratégiai vizsgálati elemzést kell készíteni a várható környezeti hatásokról.

Azonban az Orbán-kormány 2017-ben ennek elmulasztása árán fogadta el az akkumulátoripari stratégiát. Így jutottunk oda, hogy az akkumulátoripar olyan településeken jelent meg, ahol nincs elég víz, energia – folytatta. 

Közlése szerint a TISZA-kormány egyik első intézkedéseként létrehozta az akkumulátoripari munkabizottságot három fő feladattal. Ezek: a környezeti garanciák és a társadalmi párbeszéd erősítése, valamint az európai uniós jogszabályok teljes körű és maradéktalan átvétele (a Magyar Mérnöki Kamara képviseletében ő maga is tagja a bizottságnak azzal a Barna Sándorral, aki szintén jelen volt a közmeghallgatáson a GreenPower környezeti hatásvizsgálatának másik kidolgozójaként). 

A bizottság által kimunkálandó törvényjavaslat még nem készült el, de a Reiniger Róberték által leginkább szorgalmazott rész éppen az, hogy

vizsgálják felül a már kiadott engedélyek állapotát, a jogszabályi megfelelőségüket, valamint végezzék el a már említett stratégiai környezeti vizsgálatot.

– Ha a törvényjavaslat elkészül és eljut odáig, hogy a társadalmi szereplők is véleményezhetik, akkor talán sikerül végre rendet tenni a kérdésben. Nem állítom, hogy mindez két hónap alatt sikerül. De a cél az, hogy ne fordulhasson elő az, ami a Samsung, az SK és több más vállalat esetében megtörtént. Vagyis, hogy a környezetvédelmi hatóságok úgy hagyták őket termelni, mintha nem is volna jelentős környezeti hatásuk. A CATL debreceni akkumulátorgyára volt az első, amely esetében legalább az egységes környezethasználati engedélyezési dokumentációt el kellett készíteni – jelentette ki. 

Ratalics László