Biharkeresztesen a kékfestő ruhától az Arany Páváig

A Fehér Mályva Hagyományőrző Egyesület próbatermében beszélgetünk Horváthné Tóth Ibolyával, az egyesület vezetőjével. A falakon elismerések, oklevelek, serlegek, a vitrinben kerámiák sorakoznak – mind-mind a 27 éves tartalmas múlt bizonyítékai. Ebben, az önkormányzat által biztosított teremben zajlanak a próbák. – Annyival jobb ez a terem, hogy nem kell a második emeletre lépcsőzni, mint régen a művelődési házban – jegyzi meg mosolyogva Ibolya.

A Fehér Mályva története 1998-ban kezdődött, amikor az idősek hete záróünnepén a berettyóújfalui népdalkör énekelt. Akkor fogalmazódott meg a gondolat: miért ne lehetne Keresztesen is saját népdalcsoport, amely maga képviseli a kisvárost? Jávor Jánosné tanítónő, Szűcs Andrásné óvónő és néhány lelkes helybéli összeült, s így született meg a népdalkör, amelyből később egyesület lett. – Alapítók hatan voltak, majd nem sokkal később, többekkel együtt, én is csatlakoztam hozzájuk. Azóta is itt vagyok, immár a legrégebbi tagként – mondja a vezető. Első fellépésük Biharkeresztesen a Népművészeti és Helytörténeti Kiállítás megnyitóján 1999. április 23-án volt.

A név választása sem mindennapi: egy bihari népdalgyűjteményben akadtak rá a Fehér mályva című dalra, s egy hirtelen ötlettől vezérelve ez lett a népdalkör neve. – Nem a kertben nyíló virág ihlette, hanem a dal maga – teszi hozzá Ibolya.

Ma 14 tagjuk van, közülük kilencen énekelnek, a tizedik a művészeti vezető, Tóth Gyula, aki citerán kíséri az együttest, tanítja a dalokat, és intézi a versenyekre való jelentkezéseket. A próbák hétfő esténként zajlanak, általában hat és nyolc óra között. Fellépések előtt azonban gyakrabban is összejönnek, hogy tökéletesítsék a repertoárt.

És hogy mit énekelnek? Elsősorban bihari népdalokat, de attól függően, hová hívják őket, más tájegységek kincseit is előveszik. A karácsonyi ünnepkörben adventi dalokat, szüreti fesztiválokon bordalokat, határőrtalálkozón katonadalokat. Mostanában a summás dalokkal léptek színpadra a Vass Lajos Népzenei Versenyen.

Az elmúlt évtizedekben számos elismerést szereztek. A legnagyobb büszkeség az Arany Páva-díj, valamint a Nívódíj, amelyek országos minősítést jelentenek. – A fellépések számát nagyon visszavetette a Covid,pedig mi abból élünk igazán, amikor a zsűri előtt énekelhetünk. Ők adják a szakmai visszajelzést, amitől fejlődhetünk – magyarázza a vezető.

A népdalkör azonban nemcsak munka, hanem barátság is. A tagok családtagjai és barátai gyakran elkísérik őket a fellépésekre, segítenek a ruhák igazításában, táskák cipelésében, drukkolnak a háttérből. A közösség ereje talán itt mutatkozik meg leginkább.

A viseletük is egy külön történet. Mivel Biharnak nincs jellegzetes népviselete, annak idején az ártándi Tamota együttes vezetője, Benkő Sándorné tanácsára választották a kékfestő ruhát, amely a térségben jellemző. – Mi is áldoztunk rá, de kaptunk támogatást is. A cipőket például egy országgyűlési képviselő ajándékozta nekünk. Azóta több ruhánk is készült, részben pályázati forrásból – sorolja Ibolya.

Sok emlékezetes fellépést őriznek a debreceni Aranybikától kezdve a helyi fesztiválokig. A falon függő oklevelek csupán töredékét mutatják annak a gazdag múltú munkának, amit a Fehér Mályva tagjai elvégeztek.

Van azonban egy árnyoldal is: az utánpótlás hiánya. – Nagyon kevesen érdeklődnek. A középiskolások elmennek a faluból, és ritkán térnek vissza. Az idősek szívesen eljönnek velünk egy-egy fellépésre, de hogy tagként csatlakozzanak, azt már nem vállalják – mondja a vezető. A Fehér Mályva így ma is kitart, de a jövő nagy kérdése, hogy lesznek-e, akik továbbviszik a dalokat, a hagyományt. Mert bár a népdalok időtlenek, mégis szükség van azokra, akik hangjukkal és szívükkel megszólaltatják azokat. A Fehér Mályva pedig most is erről szól: közösségről, kitartásról, és arról a tiszta örömről, amit csak az éneklés adhat.