Bárkiből lehet számkirálynő? – ennek járnak utána Debrecenben
Vajon törvényszerű, hogy sokkal kevesebb a nő a matematikusok és a fizikusok között? És az, hogy már az általános iskolai matematikaversenyeken sokkal kevesebb lány vesz részt? Vajon végül nemi sztereotípiák szerint választanak a lányok szakmát, mert a matematika szakkörön egyszer csak kisebbségben találják magukat? Vagy egyszerűen a férfiak és nők agyának különbségeiből adódik ez is ugyanúgy, mint az a bizonyított tény, hogy a férfiak sokkal jobban tájékozódnak, a nők pedig több színárnyalatot képesek felismerni?
Saját és kislányának példáját látva, aki szintén rendszeresen szerepel az évfolyam matematikaversenyein a kevés lány résztvevő egyikeként, Miklós Eszter utánament ennek a furcsa helyzetnek. Egy Jessica Cantlon (amerikai pszichológus és kutató – a szerk.) által készített nemzetközi kutatásban azt találta, hogy nyolcéves korig nincs különbség a lányok és a fiúk matematikai kompetenciája között, de tizenkét éves korra valami megváltozik. A hazai kompetencia- és PISA-mérések szerint is felső tagozatra már jelentős hátrányba kerülnek a lányok. Mi történhet a kettő között, hogyan veszíthetik el ilyen gyorsan a tudásukat?
Miklós Eszter szerint a kulcs a lányok matematikával kapcsolatos attitűdje és kompetenciaérzése terén található, amit még súlyosbíthat a szülők és a pedagógusok hozzáállása, akik a lányokat inkább a művészetek, a fiúkat pedig a reáltantárgyak felé orientálják. Olyannyira belemerült a témába, hogy 2024 elején „Legyél Te is számkirálynő!” című projektötletével bekerült a Társadalmi Innovációs Nemzeti Laboratórium (TINLAB) kísérleti fejlesztési programjába, aminek konkrét megvalósítása áprilisban indult. A projekt hathónapos lefutási időszaka már túl van a félidején, amit a tesztelés lebonyolítása tett ki a Debreceni Hunyadi János Általános Iskolában közel húsz második osztályos kislány körében.
Miklós Eszter magyar-francia szakos tanárként végzett, majd a doktori képzést is abszolválta a Debreceni Egyetemen. Évekig a Csokonai Nemzeti Színház marketingosztályán dolgozott, két évig a színház kommunikációs vezetője volt, majd 2023-ban csatlakozott az akkor újonnan alakult SIXAGON Nonprofit Kft. csapatához. A szervezet azt a célt tűzte ki, hogy a társadalmi problémák megoldására társadalmi innovációs stratégiákat dolgoz ki, megvalósításukhoz pedig konkrét projekteket készít. Miklós Eszter projektmenedzserként tulajdonképpen egyszemélyben bonyolította le egyedi projektjét, melyről lelkesen mesélt a tesztidőszak lezárultával.
̶ Egy drámapedagógus segítségével olyan hatalkalmas foglalkozássorozatot dolgoztunk ki, amely segíti a nyolcéves kislányok pozitív attitűdjének megerősítését a matematika terén. A kerettörténet arról szól, hogy Számkirály nyugdíjba megy, ezért át akarja adni trónját egyetlen lányának, Algebra hercegnőnek, akinek a koronázási ünnepségére kell elutazniuk a résztvevőknek. Közben Számországról beszélgetünk, hogy ott milyen szabályok vannak. Felismerték, hogy ha azokat a szabályokat betartják, akkor nagyon jól lehet ott boldogulni, mert igazából ez egy érthető és kiszámítható terület. Beszélgettünk arról is, hogy szerintük milyen Számkirály és Algebra hercegnő, és mi kell ahhoz, hogy a hercegnőből jó királynő legyen – fejti ki Miklós Eszter.
Mint megtudtuk, a feladatok körülbelül fele az attitűdre koncentrál, a másik része pedig kifejezetten a kompetenciaérzést erősíti, hogy azt érezzék a gyerekek, meg tudják oldani ezeket a kihívásokat, még ha többszöri nekifutásra is.
̶ Nagyon kevés számolást igénylő feladatot kaptak a gyerekek, leginkább logikai fejtörők voltak. Általában csoportban dolgoztak, vagyis lehetett egymásnak segíteni, ami nagyon szokatlan volt számukra, hiszen az iskolában önálló munkára és dolgozatírás közben mindenféle segítség mellőzésére sarkallják őket – mondja Miklós Eszter.
Hangsúlyozza, ezzel a programmal nem korrepetálás a cél, nem jobb matematika jegyek elérése, hanem annak az érzésnek az erősítése, hogy lányként is helyük van a matematika vagy bármilyen számokkal kapcsolatos területen. A nemek közötti egyenlőtlenség ezen a téren is jelentkezik, hiszen az úgynevezett STEM, vagyis a természettudományi, technológiai, mérnöki és matematikai pályákon még mindig inkább a fiúk dominálnak, a lányok e felé orientálására pedig már Magyarországon is tesznek erőfeszítéseket, de Miklós Eszter szerint ezek a programok a középiskolásokra koncentrálnak, amikor lehet, hogy már késő őket megszólítani.
̶ A hétköznapi életben is számos helyzetben szükség van a számolási magabiztosságra. Nem baj, ha például lakásfelújításnál a szükséges festék mennyiségét ki tudja számolni a feleség is, mint ahogy a konyhai alapanyagok mennyisége sem kell, hogy gondot okozzon. Célom az, hogy a lányok legalább azt a magabiztosságot megszerezzék vagy megtartsák, amellyel felvértezve a mindennapi életben is neki mernek rugaszkodni a számolós feladatoknak. Ha pedig valaki igazán szereti a matematikát, legyen lehetősége ezt szakmájaként választani, de nem cél olyan pályára erőltetni senkit, amiben nem érzi jól magát – hangsúlyozza Miklós Eszter.
A szülőkkel is készített egy online, anonim kérdőívet, ahol többek között saját matematikához való viszonyukról és a tantárgy fontosságáról kérdezte őket. Ennek számára legmeglepőbb eredménye az az ellentmondás volt, hogy bár szinte mindannyian nagyon fontosnak tartják, hogy gyermekük jó legyen matematikából, de hogy szeresse is, az nem elvárás. Miközben nyilvánvaló, hogy a belső motiváció a sikerességre is hatással van: amit szeretünk, azt szívesebben csináljuk, többet gyakoroljuk, emiatt egyre jobbak is leszünk benne. Miklós Eszter szerint a lányok kedvét szegheti a támogató közeg hiánya, de az is, hogy a mai gyerekeknek sokkal gyengébb a kudarctűrő képessége.
̶ A matematika terén a kudarc nagyon látványosan kiütközik, hiszen mindig a helyes megoldást kell megadni, amiből általában csak egyetlenegy létezik. A rossz eredmények miatt viszonylag hamar elmegy a gyerekek kedve, emiatt nem szeretnek gyakorolni, pluszfeladatot vállalni, nem szívesen foglalkoznak vele, gyakorlás nélkül pedig nem fejlődnek, még rosszabb jegyeket kapnak, így egy ördögi kör közepén találják magukat – részletezi Miklós Eszter.
A projekt keretében zajló foglalkozások célja, hogy a gyerekek játékként éljék meg a matematikát, ezért Miklós Eszter szerint érdemes időnként a játékot leválasztani az iskolai tanórákról. Napközi idejében javasolja ezek megtartását egy drámapedagógus vagy olyan foglalkozásvezető koordinálásával, aki nem a gyerekek tanárai közül kerül ki. A projekt lezárultával kézzelfogható eredményként olyan komplett forgatókönyvet állít majd össze, amelynek segítségével bárki megtarthatja a foglalkozásokat bármelyik magyarországi általános iskolában.
̶ Bár nincs hatalmas költsége a foglalkozásoknak – kartonpapírok, jegyzetlapok, filcek –, lényegében csupán a foglalkozásvezető óradíját kell kifizetni, de azért, hogy ez semmiképp se legyen anyagi teher sem az iskolának, sem a szülőknek, célunk az, hogy olyan finanszírozó partnert, céget vagy intézményt találjunk, aki vállalja ennek költségeit. Annál is inkább, mert valamiféle attitűdváltozást akkor lehetne elérni, ha ugyanazokkal a gyerekkel meg lehetne ismételni harmadik és negyedik osztályban is ezt a programot egymásra épülő tartalommal – hangsúlyozza Miklós Eszter.
Reméli, ahogyan a Hunyadi János Általános Iskola, más intézmények is örömmel foglalkoznának ezzel, hiszen a pedagógusok is profitálnának belőle azáltal, hogy a program pozitív hozadékaként a matematikaórákra lelkesebb és érdeklődőbb gyerekek ülnének be.
Megtudtuk, a másodikos lányok nagyon élvezték a foglalkozást, szívesen jöttek, de nem csak ők, a fiúk is szerettek volna csatlakozni. Erre lesz is lehetőség – meséli Miklós Eszter –, ugyanis tervben van, hogy szeptemberben a fiúkkal is eljátssza ugyanezt a történetet, őket is elviszi egy kicsit Számországba. A projekt szeptemberben zárul le, amelynek utolsó kísérleti fázisa a helyszínen egy visszamérésre szolgáló beszélgetős alkalom, amikor a kislányok elmondhatják, milyen élmény volt számukra, mire emlékeznek, hogy gondolnak vissza az előzőekben átélt játékra.
Mint mondja Miklós Eszter, ő is sokat tanult a projekt alatt, főleg erről a kisiskolás korosztályról, akikkel azelőtt még nem volt alkalma együtt dolgozni. Foglalkozásvezetőként a legnagyobb kihívás számára a gyerekek együttműködési készségéből adódott, ami viszont ötletet adott számára, hogy egy következő projektben esetleg ennek fejlesztését tűzze ki célul.
̶ Ez a nyolc-, kilencéves korosztály még nagyon őszintén és köntörfalazás nélkül kimondja a véleményét a másikról, kritizálja, elbátortalanítja a társát, és nem akar vele egy csapatba se kerülni, ha nem kedveli. Próbáltam finoman terelgetni őket, de egyáltalán nem vezet jó irányba, ha nem tanítjuk meg a gyerekeknek minél hamarabb, hogyan tudnak együtt, egymás bántása nélkül, eredményesen dolgozni – fejti ki kétségeit Miklós Eszter.
És hogy vajon a lányoknak a fiúktól eltérő agyi huzalozása miatt nem megy annyira a matematika, erre Eszter sem tudja a választ, de nem is keresi. Kislányként neki lehetősége lett volna a matematika terén még jobban kibontakozni, és talán azon a vonalon maradt volna, ha a gimnáziumban is támogató közeg veszi körül, de hogy végül a nyelveket választotta, nincs hiányérzete, ezzel is nagyon boldog. Véleménye szerint mindenki a számára kedves tantárgy felé mozduljon el, a kitalált program abban tud segíteni, hogy a matematika ne egy utált terület legyen, és hogy a lányok is magabiztosabban mozogjanak a számok világában.
A „Legyél Te is számkirálynő!”-nek nem feltétlenül az a célja, hogy majd vissza tudjuk mérni, ennek köszönhetően mennyivel több lányból lett mérnök vagy matematikus. Sokkal inkább az, hogy akiben viszont megvan a kedv, számára maradjon nyitva a kapu, maradjon meg a lehetőség, hogy ő dönthesse el később, akar-e természettudományos pályára menni, vagy inkább más irányt választ – összegzi Miklós Eszter.
Krajnik Ildikó
