Az óvodások közvetítik az ősi szokásokat Komádiban
Hamisítatlan húsvéti hangulatba csöppentünk, amikor beléptünk a Kerek Egy Ég Alatt Óvoda és Bölcsőde óvodaépületébe Komádiban. Tojásfák, nyuszis és festett tojásos kompozíciók sokasága a folyosókon, lépcsőfordulóban, kiegészítve az ünnepről szóló gyermekrajzokkal, a csoportszobában pedig tojást festettek az apróságok. Most nem „igaziakat”, hanem papírlakra rajzolt, vagy abból megformázottakat. Az asztalon persze ott voltak a színes-hímes tojások is, és az apró, műanyag tojásutánzatok. Ezek egy része az előző nap délután a szülők bevonásával megtartott húsvéti óvodai programon született. Ott – tudta meg a Cívishír Lisztes Ágnes intézményi főigazgatótól – a kiscsoportosok adtak műsort, majd színezték a tojásokat. A nagyok valódit, a kicsik az apró műanyaggömböket. Az pedig, hogy az óvodában a húsvétvárás nem egyszeri alkalom, mutatták a folyosókon elhelyezett alkotások.
A húsvéti ünnepkör megélésével, annak elemeinek gyakorlásával és elsajátításával nem kisebb dolgot visz véghez az óvoda az intézmény dolgozóinak vezetésével – a gyermekek aktív közreműködésével –, mint a magyarság, a Sárrét húsvéti hagyományainak megőrzését, továbbadását.
Komádiban ugyanis még másfél-két évtizeddel ezelőtt is a tojásfestés élő húsvéti hagyománya volt az írókázás, a berzselés.
Az ügyes kezű asszonyok azonban megöregedtek, jónéhányan már nem élnek, így a korábbi kézműves kincs lényegében feledésbe merült. Vagy mégsem? Erről azonban már beszéljen Lisztes Ágnes főigazgató.
– Intézményünkben a hagyományápolás az egyik kiemelt szempont a kicsik egyéni képességeinek kibontakoztatásában, magasabb fejlődési szintre juttatásában. Ehhez kapcsolódik minden tevékenységi forma, így például a mozgás, a verselés, a mesélés, a játék, a kézimunkázás. Elsődleges, hogy a gyermekek a környezetük megismerésében az őseink kultúrájából, néphagyományainkból merítsünk olyan elemeket, amelyek a mai modern világban már elvesztek, vagy kevésbé vannak jelen, ugyanakkor az eredendő, az alapvető kulturális értékeink közé tartoznak. Ezeket az évszakok körforgásába sorolunk, így most a húsvétot is – a kis-, a középső, és a nagycsoportosoknak külön-külön, tehát életkorok szerint. A foglalkozásokat az óvodapedagógusok a gyermekek egyéniségéhez, a csoport sajátosságához igazodóan tervezték és szervezték meg. A húsvét tehát benne volt a verselésben, a mesélésben, a környezetismeretben, a matematikában, az ének-zenében és a mozgásban is. Például, ha mozogtak, nyuszis játékokat játszottak, ha énekelnek, akkor a tojással, a kikelettel, az évszak nyílásával kapcsolatos zeneanyagokat vettek elő. Ahogy a népmesében is. Tapasztaltam, hogy nagyon szép népi hagyományokat elevenítettek meg, és mutattak be a csoportok. Ez történhetett személyes élmény alapján is, például a nagyszülőktől kapott élmények alapján locsolóverssel, tojásfestési technikával (berzselés, az írókázás, hagymalevelekkel mozaikkészítés). Ugyanakkor nagy hangsúlyt fektetünk a gyógynövények, zöldségfélék szerepére az életünkben. A tojásfestés során felhasználjuk a korábban begyűjtött növényi részeket, ezért sokféle színt tudunk előállítani. Színeztünk káposztával, céklával, lila- és vöröshagymahéjjal, tormával, zöld levelekkel, levelek mintázatával. Ez utóbbiakat egyszerűen rásimítják a tojásokra. Erre az ügyes nagycsoportosok már képesek. Az ékes tojásfestés egyébként egy ma is élő hagyomány Komádiban. Bár az idősebbek közül egyre kevesebben élnek, akik ismerik ezeket a technikákat. Tehát egyre nehezebb előhozni az ősi kultúrát, de mi, óvodapedagógusok ebben is tevékenykedünk. Eljárunk továbbképzésekre, játszóházakba, népi típusú múzeumi előadásokra, oda, ahol a régi technikákat elsajátíthatjuk, megtanulhatjuk, és behozzuk az óvodába a gyermekeknek. 15-20 évvel ezelőtt még elhívtunk nagymamákat, hogy írókázzunk, berzseljünk, fessünk tojásokat, és ők ezeket megtanítottak a gyerekeknek. Ilyen tudású idős ember ma már nagyon kevés van Komádiban, az óvodapedagógusokon keresztül él tovább a tojásfestés hagyománya – részletezte Lisztes Ágnes.
Az óvodavezető beszélt a komádi sajátosságról is, a városi címmel rendelkező településről, amelyik azonban még falu abban az értelemben – és ebben nagyon szerencsések –, hogy a szülők, nagyszülők érdeklődnek a tojásfestés hagyományos módjai iránt. Ezt pedig alapvetően az óvodások közvetítik családjuk idősebb tagjai felé. Összegyűjtik a leveleket, sőt, volt, aki elkérte azt a hagymahéjlevet, amiben a csoportfoglalkozáson megfőzték a tojásokat, mert otthon a festést szerette volna azzal folytatni. Mivel náluk nagyon jó a szülői közösség, családi napot tartottak, ott a háromévesek adtak elő húsvéthoz kapcsolódó hagyományápoló műsort, majd a locsolkodási szokásokat elevenítették fel. Amikor elhagyják a gyerekek az óvodát, akkor van egyfajta tudásuk a húsvéti ünnepkörről, a szokásokról, és azokat Komádiban tovább tudják vinni az általános iskolába.
– CH –
