Az iskolai bántalmazás nem magánügy – vallja a debreceni pszichológus

Az UNICEF 2022-ben széleskörű felmérést végzett a magyar középiskolás gyerekek körében az iskolai zaklatással, az erőszak elterjedtségének mértékével és működésmódjával kapcsolatban. A kutatás aggasztó eredményeket mutat. A megkérdezettek 66 százaléka arról számolt be, hogy tanulmányai során rendszeresen éri vagy érte fizikai, lelki vagy verbális erőszak, az esetek csaknem felében napi szinten. A gyakori ismétlődés különösen a fizikai erőszak esetében, az iskolatípusok közül pedig a szakképző iskolákban és az általános iskolákban jellemzőbb. A magyar tizenévesek 85 százaléka már legalább egyszer megtapasztalta az iskolai bántalmazást. Elmondásuk szerint ez legtöbbször az osztályteremben történik, de sajnos gyakran az online térben is folytatódik személyes üzenetek formájában, vagy a közösségi médiában. A bántalmazási esetek kimagasló többségében az osztálytársak az elkövetők, de előfordul, hogy az iskolai közösség más tagjai, esetenként a tanárok is részt vesznek a bántalmazásban.

Nemrég tragédiába torkollt néhány fiú zaklatása. Pisti, a 16 éves sümegi fiú nem bírta elviselni 4-5 diáktársa zaklatását, emiatt vonat alá vetette magát. Pistit a testalkata miatt bántották; gyakran Big Mac-nek vagy "padhajlítónak" hívták. A sajnálatos eset kapcsán a Cívishír felkeresett egy debreceni pszichológust, hogy megtudjuk, mik az iskolai bántalmazás jelei, mit tehetnek az áldozatok, a tanárok és a szülők a bullying ellen.

Fülöp-Győri Noémi elmondta, nagyon nehéz határt húzni a "cinkelés" és a zaklatás között, de egy konkrét jellemző mégis megkülönbözteti a kettőt. Ha valaki rosszul érzi magát miatta, felszólítja a másikat, hogy hagyja abba, de nem teszi, akkor már zaklatásról beszélünk. – Ha ez a jelenség hosszabb távon fennáll, a bántalmazó igyekszik őt "lenyomni", rossz helyzetbe hozni, kontrollt gyakorolni felette, akkor mindenképpen bántalmazásról beszélünk. Az is beszédes, ha a bántalmazónak nincs rálátása azzal kapcsolatban, hogy mit okoz ez a magatartás az áldozatban. Sőt, netán még élvezi is tettét a bántalmazó, mert ez hozzájárul az önértékelésének növeléséhez vagy annak fenntartásához. Ha a bántalmazóban nincs empátia, nem ébred fel benne a másik ember iránti együttérzés, vagy az ő helyzetébe való beleélés, akkor nagy baj van – sorolta.

Kiemelte, abban az esetben, ha a szenvedő alany csendes, visszahúzódó, nem szól vissza, hanem inkább elmegy a helyszínről, akkor is érzékelnie kell a bántalmazónak, hogy a másiknak ez nem esik jól.

A nonverbális jelzések sokat elárulnak, hiszen a viselkedéssel is jelez. – Akkor nem beszélünk bullyingról, amikor a bántalmazó felismeri, hogy a másik a "cinkelés" miatt visszahúzódóvá válik, netán könnybe lábad a szeme, és felhagy a tettével. Lehet, hogy átlépett egy határt, de többet nem csinálja, akkor nem feltétlenül zaklatás – mondta.

Beszéljünk róla!

Noémi az iskolai zaklatás témájában több előadást is tartott már, és a visszajelzések azt mutatják, az iskolában a pszichológus vagy az osztályfőnök beszélt már a bullyingről. Fontos, hogy a bántalmazott vagy a környezete jelezze, ha zaklatás éri! – Ezek a helyzetek általában többszereplősek. Van az áldozat, a bántalmazó, vannak a támogatók – ők azok, akik a zaklatásban aktívan nem vesznek részt, de például nevetnek rajta – és a szemlélődők, akik szemet hunynak. És ott van a tanár is, aki esetlegesen kapott jelzést a bántalmazótól, észrevette a kialakult helyzetet, akinek szólt egy szemlélődő. Ha jelzés nem történt, akkor is van kapcsolata a gyerekkel, észreveszi a viselkedésváltozást. A kamasz például nem akar átöltözni testnevelésóra előtt, rosszabb lesz a tanulmányi átlaga, izolálódik. Valami szemmel láthatóan megváltozik – hangsúlyozta.

Szintén fontos, hogy a bántalmazott szóljon a saját helyzetéről a szüleinek, pedagógusának, az iskolai szociális munkásnak. Azzal teszi a legjobbat, ha jelez, mert nem jellemző, hogy a bántalmazó magától leállna. Ha gond nélkül folytathatja tettét, sőt ha körül van véve támogatókkal, akkor egyre nagyobb "vérszemet" fog kapni.

– Egy darabig működik az elkerüléses technika, azaz próbálja az áldozat kerülni a bántalmazót, de hosszútávon ez nem hatékony megküzdés. Az áldozatnak meg kell védenie magát! Ez természetesen nem azt jelenti, hogy szembe kell mennie a bántalmazóval, de "védelmet" szervezhet maga köré. A bántalmazás soha nem egy természetes állapot, a bántalmazást nem szabad elviselni, senki nem érdemli meg! De a szemlélődők is bátran jelezhetik, ha látják, valakit bántanak.

Ha a szülő tudást szerez arról, hogy a gyermekét zaklatják, akkor gyakran nem az osztályfőnökhöz fordul, hanem a bántalmazó szüleihez. A pszichológus szerint ez nem feltétlenül jó megoldás.

– Nyilvánvalóan mindenki a saját gyerekét igyekszik ártatlannak látni, a legjobbat feltételezni róla. Nem a szemet szemért elvet követjük, mert a bántalmazás bántalmazást szül. A szülő akkor tesz jót ha szól a pedagógusnak, jelezze, hogy a helyzet nem normális. Az iskola ilyen esetben nem hagyja annyiban a dolgokat, jó esetben a zéró tolerancia elve működik – sorolta. Noémi szerint végső esetben az áldozat iskolát válthat, de ennek érdemes a legutolsó lehetőségnek kell lennie, ha nem változik a helyzet, ha nem szűnik meg a bántalmazás. Az is fontos, hogy a szemlélődők a bántalmazott melletti kiállásukat ne tekintsék árulkodásnak! Szerencsés, ha a szemlélődő védelmezővé válik, de nem úgy, hogy ő maga is bántalmazó lesz, hanem úgy, hogy szót emel.

Bárki lehet áldozat – a közösségi médiában is!

Gyakran azt gondolhatjuk, hogy csak a túlsúlyos, pattanásos kamaszokat pécézhetnek ki maguknak a bántalmazók, azonban ez koránt sincs így! A szakember szerint a bullyingban nagyon sokféle áldozat lehet. Nem tetszhet mindenkinek a külsőnk, a ruhánk, az anyagi helyzetünk, a beszédstílusunk. – Nincs kifejezetten olyan dolog, ami miatt biztos, hogy bántalmazva lesz valaki. A gyerekek, tinik tényleg bármi miatt bánthatják egymást. Ugyanúgy áldozat lehet az okos és a buta, a gazdag és a szegény – ismertette.

Az internet és a közösségi oldalak terjedésével megjelent az internetes zaklatás is, és az áldozatok gyakran magukat teszik a célkeresztbe.

Ugyanis a fentiekből kiindulva lehet, hogy az osztály legszebb lánya a közösségi oldalakon lévő emberek szemében a legcsúnyább fiatal a világon, és ezt szóvá is teszik. – Az is előfordul, hogy a bántalmazó videóra veszi tettét, azaz amikor lökdösi az utcán, elgáncsolja, csúnyán beszél az áldozattal, belebokszol a vállába. Általában nem konkrét verésről beszélünk, hanem erőfitogtatásról. Azt gondolom, azért rakják ki, hogy megerősítést kapjanak, és valószínűleg sokan pártolják is a tettüket, mert gyakran nem is veszik le ezeket a videókat. Fontos, hogy mi a bántalmazó viselkedésére adott reakció, ugyanis ha pozitív megerősítést kap, akkor a bántalmazó viselkedésformája fennmarad. Téves, ha azt gondoljuk, a lányok nem lehetnek bántalmazók, csak náluk ez legtöbbször megáll a kibeszélés, pletykálás szintjén.

A változást észre kell venni!

Egy-egy tragédia után a szülők azt nyilatkozzák, hogy nem mondta el nekik gyermekük, hogy bántják, zaklatják, így nem is tudtak ez ellen tenni. Noémi szerint ha a gyerek verbálisan nem fejezi ki a problémáját, a viselkedésén akkor is látszódhat, hogy baj van. Aggodalomra adhat okot, ha nem akar iskolába menni, ha elkezd másképp öltözködni. – Mindig a változást kell figyelni. Ha a gyerek a megszokottól eltérően cselekszik, viselkedik, akkor gyanakodni kell. Ilyenkor bátran segítő jobbot nyújthat a szülő, ezzel nem a gyermeke privát szférájába akar behatolni, csak szeretne segíteni. A szülő felelőssége észrevenni, hogy a gyerek nincs jól! Muszáj kommunikálni, szóba kell hozni a problémát. Ha a gyerek ennek ellenére sem beszél, akkor fel kell venni a kapcsolatot az osztályfőnökkel, a gyerek barátaival – hangzott el. Noémi szerint azonban nem szabad elfelejteni, hogy a bántalmazó is ember, és valamiért ő bántalmazó lett. Ha a bántásból meríti a pozitív önértékelését, akkor ott nagy baj van. – Otthon az agresszív fiatal lehet, hogy  a legszebb oldalát mutatja, de bizonyos helyzetekből kiderülhet, hogy gond van.

A szülőnek kell tanítani az erkölcsi, morális értékrendeket, mi az, amit szabad és mi az, ami helytelen. Alapvetően ezeket a családban tanulja meg a gyerek, nem az iskolában! – mondta a szakember.

Bántalmazóból is lehet áldozat

A sümegi fiú halála után a közösségi oldalakat elárasztotta azoknak a tiniknek a képei, akik miatt Pisti öngyilkos lehetett. A társadalom azonnal ítéletet mondott a szavaival. – Jelenleg most ők azok, akiket bántalmaznak minden irányból, akiket szidnak, megaláznak, leköpnek az utcán, beléjük rúgnak - még ha csak virtuálisan is. De lehet, hogy találkoznak majd olyannal, aki személyesen akarja őket bántani, tehát átkerültek az áldozat szerepébe. Nyilván teljesen természetes, hogy az emberek negatívan viszonyulnak a három fiatal ellen. A gyerekek jobb esetben egy fejlődést fognak megélni és soha többé nem csinálnak ilyet, és inkább átállnak a védelmezői oldalra. Azaz ha bullyingot tapasztalnak, akkor vagy kimaradnak belőle vagy segítenek. Remélhetőleg pozitív irányba változik a viselkedésük, de nekik is mindenképpen segítséget kell kapniuk, hiszen tettük következményei egy életre elkísérik őket – zárta gondolatait Noémi.

Fogarasi Renáta