Az ember, aki stílust teremt Debrecenben

LOFT, Melange, Divinus, Centrum Hotel, Aquaticum, IKON, Aranybika – aki csak egyszer is belépett ezekre a helyekre, biztosan nem jött zavarba az eleganciától, mert mindegyikbe odacsempésztek egy kis darabot az otthon komfortérzetéből. Prokopp István intézte így.

Cívishír: Kellett telefonálni egyet-kettőt, mire utolértem. Még a Google is alig „ismeri”. Nem egy magamutogató típus, ugye?
Prokopp István: Nem, mert rengeteg a munka. És ez 20 éve így van. Miután elvégeztem az Iparművészeti Főiskolát, másfél évig különböző rokon területeken dolgoztam, mint például a reklám, de a rendszerváltás környékén önállósítottam magam belsőépítészként – azóta nincs megállás, némi túlzással még egy jót sem nyaraltam. Három rajzolóval dolgozom, akik ábrázolnak, tervdokumentációkat készítenek. Ha még honlapom is lenne, nem győznék eleget tenni a megrendeléseknek.

Fotó: Kádár Lajos

Cívishír: Belsőépítész, dizájner vagy mindkettő? Vagy nincs különbség?
Prokopp István: Eredetileg ezt a szakmát ipari formatervezésnek hívták, azt sem tudom, létezik-e még az elnevezés. Ipari dizájn azonban biztosan van: ebbe beletartozik a fogkefétől a kólásüveg és a kis hűtő tervezésén át sok minden; a gyártástechnológia és valójában az autótervezés is. Bár annak idején terveztem Las Vegasba játékgépeket, kaszinókat; ma már csak szigorúan belsőépítész vagyok.

Cívishír: A belsőépítészet nem kevés szépérzék, érzékenység, intuíció – azt hinnénk, ez a nőknek jobban megy.
Prokopp István: Ahogy a főzés. Az is a nőknek megy jobban, mégis a férfiak közül kerülnek ki a legmenőbb séfek. Észreveszem azonnal, ha valamit egy nő tervezett. Mert az kevésbé férfias. Valószínűleg az evolúció az oka: a férfiak konstruktívabbak, jobb a térlátásuk, másképp kombinálnak – mindez a vadászatra vezethető vissza, ott ezekre a képességekre nagy szükség volt.

Cívishír: Debrecen belvárosában sok egység bezár, de amik nyílnak vagy megújulnak – vendéglátóhelyek, szórakozóhelyek – külsejükben többnyire világszínvonalúak. Szemléletváltás történt?
Prokopp István: Mozgásban van a világ, direkt módon változik minden, ami természetesen összefüggést mutat a gyártók által diktált trendekkel. A divat szele ma is Nyugatról fúj, de tévedés azt hinni, hogy Francia- és Olaszországból. Sokkal inkább London felől.

Cívishír: Lehet beszélni debreceni ízlésről?
Prokopp István: Hogyne! Leginkább a magánházak esetében érhető tetten a cívisség: a múltból adódó – nevezzük így – konzervativizmus. Találkoztam olyan debreceni fiatallal, akinek az élettere berendezése kapcsán a szülei modernebb gondolkodásúak voltak, mint ő maga. Ilyenkor a belsőépítész megvívja a maga harcát a megrendelővel.

Cívishír: Ami az épített környezetben új, abba zsigerből bele szoktunk kötni. Egyikünk piros muskátlival nosztalgiázna, másikunk a nélkül van oda a giccsért, hogy tudna róla. Lehet, egyáltalán kell mindenkit kiszolgálni?
Prokopp István: Nem kell és nem is lehet. Az a lényeg, hogy objektívek maradjunk és alapvető szakmai hibát ne vétsünk. Stílust kell teremtenünk úgy, hogy közben irányítunk és folyamatosan egyeztetünk a megrendelővel. Voltak a pályám során nehéz esetek...

Fotó: www.ikonrestaurant.hu

Fotó: www.hoteldivinus.hu

Fotó: www.melangekavehaz.hu

Fotó: www.centrumhotel.hu

Fotó: www.loftbar.hu

Cívishír: A keze nyoma mára sok helyen ott van Debrecenben. Próbált már a saját stílusának nevet adni? Feszengés nélküli elegancia?
Prokopp István: Ez tetszik. Rengeteg munkán vagyunk túl, azaz nincs már szükségem arra, hogy például ilyen jellegű tévéműsorokat nézzek és szakmai katalógusokat böngésszek. A stílusteremtés a cél.

Cívishír: Mondjon egy debreceni helyet, ami nem az ön munkája, de mutatós.
Prokopp István: Tudom, sok az ellenérzés vele kapcsolatban, de a Debreceni Ítélőtábla épülete szakmai szempontból kifogástalan. Maradéktalanul megvalósult az, ami az elvárás volt vele szemben: parancsoljon tekintélyt. De a MODEM-et se hagyjuk ki!

Cívishír: Minden darab beszerezhető itthon, amit odaálmodik egy térbe?
Prokopp István: Sok mindenhez hozzá lehet már jutni itthon, amiért eddig Budapestig, de akár Bécsig is el kellett menni. A környékbeli asztalosipar például rengeteget fejlődött az utóbbi időben.

Cívishír: Lehet egy belsőépítésznek kedvenc színe, formája, anyaga, bútora?
Prokopp István: Jól érzi: nem. Minden relatív.

Cívishír: Nyomon követi a munkái „életét”? Ha bemegy mondjuk egy étterembe, és nem ott van a fotel, ahol annak lennie kell, akkor odébb tolja?
Prokopp István: Odébb.

- BCSH -