Az 1400 éves avar harcos elé járult Debrecen első embere
Amint aról beszámoltunk, újabb értékes leletre bukkantak a Déri Múzeum régészei. A különleges leletegyüttest január 31-én, szerdán Debrecen polgármestere, Papp László is megtekintette - közölte a Déri Múzeum.
A múzeum közleménye szerint teljes lamellás páncél került elő Ebes határában egy magányos kora avar kori sírból. A harcos fölé lovát is eltemették. A ló alatt, az elhunyt fölé kiterítve került elő a páncél, melyre ráhelyezték a harcos fából készült nyíltegezét a benne lévő nyilakkal, valamint íját és kardját.
A sír jelentőségét a páncél adja, mely – a múzeum régészeinek derecskei lelete után – a második olyan lamellás vért, ami valószínűleg teljesnek mondható, és viszonylag érintetlenül került elő. A lócsontokat leszámítva, a teljes leletegyüttest egy tömbben emelték ki a szakemberek, restaurátorműhelyben folyik bontása, dokumentálása. A régészek novemberben, Rúfusz napján bukkantak rá, így ezt a nevet adták a kora avarkorban, vélhetően a VII. század első felében élt harcosnak.
Rúfusz nyughelyéből - a restaurálás előrehaladtával további értékes leletek is előkerülhetnek még.
Előzmény - a derecskei lelet
Az avar nehézlovasság felszerelésének fontos részét jelentették a lamellás páncélok. A több, kicsi vaslemezből készült páncéltípusnak általában néhány töredéke, néhány összefűzött darabja kerül elő a sírokból. Azokat a sírokat pedig, ahol a bennük talált lamellák száma teljes páncélra utal, korabeli vagy újkori bolygatás érte.
Ezért különleges a 2017 tavaszán, Derecske délnyugati határában, az M35-ös autópálya régészeti feltárása során előkerült, 7. század elején élt harcos sírja. A férfi alá terített páncél – az egykorú, európai páncélleleteket is figyelembe véve – az első olyan lammellás vért, mely teljesnek mondható, szakember tárta fel bolygatatlan állapotban, és eredeti helyzetben emelték ki a Déri Múzeum régészei. Mindezeknek köszönhetően a lehető leghitelesebben lehetett rekonstruálni a kora avar kori lamellás páncélokat. A derecskei lelet jelentőségét mutatja, hogy a múzeum kincsei Ausztriában (Schallaburg), majd Németországban (Halle) is láthatóak voltak az elmúlt években rendezett, lovasnomádokat bemutató kiállításokon.
Ugyanakkor ezeket a páncélokat az adott személyre szabták, nem voltak egységesek. Eltérő méretű, formájú, számú lemezekből, eltérő fűzésmóddal készülhettek, eltérő számú sorokból állhattak, így minél több teljes, vagy majdnem teljes páncéllelet kerül elő ép állapotban, azok minél alaposabb restaurálása és dokumentálása után annál teljesebb képet kaphatunk nemcsak e tárgytípusról, hanem az avar nehézlovasságról is.
