Autót „vettünk” egymillióért
„Kiraboltuk” a Cívishír képzeletbeli páncélszekrényét, „túszul ejtettünk” 1.000.000 forintot négykerekű álmaink megvalósítására, és nekivágtunk a városnak. A hitelfelvétel gondolatát száműztük az ötlettárunkból, csak és kizárólag a készpénzes vásárlást tartottuk elfogadhatónak (Halló, válság van!). Olyan darabra pályázunk, mely nem túl koros, nem futott sokat, lehetőleg egy tulajdonost szolgált. Mivel csak használt gépre futja, kicsit félünk is a technika ördögétől, ezért garanciális „szekeret” óhajtanánk, ezzel pedig a magánszemélytől történő vásárlás lehetőségét ki is zártuk.
„Szemeztünk” a Bogárral, de 600 ezret nem adtunk érte
A piacon a választék több mint zavarba ejtő az 1 milliós határig, az általunk támasztott követelményeknek azonban már csak kevés autó felel meg, és azok pedig a kis, vagy alsóközép kategóriából kerülnek ki. Ezek közül is a legtöbb a Suzuki és a Chevrolet/Daewoo márkákból. Utóbbiakból a picike Spark/Matiz modellből van több, de ezt a városi törpét inkább kihagyjuk az aprócska csomag- és utastere miatt, ráadásul a – széltől ugyan kitűnően védő – karosszéria nyújtotta biztonságáról sem sikerült magunkat maradéktalanul meggyőzni.
Az előbb felsorolt tulajdonságok miatt a kategória másik népszerű autóját, a Suzuki Altot sem állítjuk be a garázsunkba. A dél-koreai cég másik, számunkra elérhető terméke a Kalos jelzésű autó, ami már jobban felkeltette az érdeklődésünket. A megfigyelt 2005-ben „született” autót sem a biztonságossága miatt nézzük kissé barátságosabban, hanem azért, mert a kistesóhoz képest már egész jól elfértünk benne némi poggyásszal is. Az utastér tele van kopogós, olcsó műanyaggal, mint a többi számításba jöhető gépjárműben, a 84 000 kilométeres futásteljesítmény még az elfogadható 100 ezres lélektani határ alatt van, az ár pedig – alku nélkül – kétezerrel kevesebb, mint amennyi a zsebünkben lapul. Ezt feljegyezzük!
Ezek a járgányok sajnos nem férnek bele a büdzsénkbe
Utunkat folytatva nagyobbacska Suzukikkal kerülhettünk közelebbi kapcsolatba. Az első, amit találtunk az egy 1000 köbcentis, 53 „lovas”, 41 000 km-es Wagon R+ volt. Az autót ugyan a mindennapok során el lehet használgatni, de rettenetesen gyenge motorja és a „kinek jutott eszébe, hogy a telefonfülke alá kereket szereljenek” gondolatunk miatt – elnézést a Wagon R+ tulajdonosoktól! – rögvest tovább is léptünk a következő magyar-japán kooprodukcióhoz, egy Ignishez. Itt már több időt töltöttünk. Az utastér a Kaloshoz hasonló méretű, a motor 92 lóerős, a kilométeróra pedig csak 28 ezret mutat a 2005 novemberében átadott, 999.000 forintos piros autóban. A felszereltségben nem sokkal gazdagabb, de a „Szuziban” már ABS-is őrködik a fékek felett, és ez így együtt kitűnő vételnek látszik. Az Ignis ellenfeléül jöhetett volna még egy 1.2-es 2004-es Skoda Fabia, de majd' 40 lóerős lemaradása miatt rövid úton elfelejtettük.
Megyünk tovább! Cikáznak a gondolatok a fejünkben: megeshet, hogy beköszönt a gólya, és akkor már hely kell a babakocsinak is, az anyósát meg mégsem száműzheti az ember a tetőre a síbokszba, stb...
A Renault-motoros Dacia Logan nem túl felszerelt, de tágas, újszerű és olcsó
Van-e valamivel családiasabb, fiatalosabb, garanciás verda egymillióból? A válasz igen! Az egyik választás egy 1400 köbcentiméteres, 77 000 kilométert futott, 4 ajtós, 2005-ös Dacia Logan, mely 898.000 forintért autórádiót, vezető- és utas oldali légzsákot, centrálzárat, autórádiót, immobilisert és színezett üvegeket vonultat föl az extra listáján. A másik egy 2004-ből származó, a Daciaéval megegyező, 75 lóerős motorral felszerelt, szintén 77 ezret futott Renault Thalia. A románok büszkeségéhez képest a Thaliában még szervókormánnyal és elektromos ablakokkal is kényeztetik az úrvezetőt, de kérdéses, hogy megér ez a két extra 100.000 forint pluszt, ugyanis ennyi a két 500 liternél is tágasabb csomagterű autó ára közt a különbség. Szerintünk nem.
Körutunk döntőjébe így két szereplő került be. Az egyik a még szinte járatós Suzuki Ignis, a másik pedig a Dacia Logan. Megállapítottuk, hogy mindkét autó elfogadható biztonságú, igen szegényes felszereltségű, ugyanakkor, ha figyelembe vesszük, hogy az emberek többsége nem az autójában éli le életének legnagyobb részét, és csak a helyváltoztatás eszközeként használja négykerekűjét, nem imázsépítésre, akkor megfelelő a „vasak” berendezése. Bár klímának tudnánk örülni...
A Logan műszerfala nem is olyan rossz...
A döntés nem könnyű. A finalisták jól használhatók, akár hosszabb kirándulásokra is. A használtautó teszteken egyaránt remekül szerepeltek, nincsenek kirívó hibáik, fenttartási költségük, alkatrészáraik, fogyasztásuk egyaránt kedvező. A Suzuki teljesítménye előtt le a kalappal, mivel a plusz lóerők nem csak száguldást szolgálhatják, hanem vészhelyzetben is jól jöhetnek, de a voksunkat mégis a Logan mellett tesszük le, a hatalmas csomagtér jobb kihasználhatósága, a nagyobb utastér és a 101.000 forintos árelőny miatt. Ebből a pénzből bőven kijön az átíratás és a biztosításkötés, valamint egy hétvégi kirándulás útiköltsége, akár az anyóssal együtt is...
Kép és szöveg: Salánki Gábor
