Ártánd már Nagyvárad agglomerációjába tartozik

Évtizedeken keresztül egy stagnáló, 500 fő körüli lakosságszám jellemezte Ártándot. Ez akkor változott meg, amikor az országhatár túloldalán élők számára könnyebb lett a magyarországi ingatlanvásárlás. A faluban üressé vált épületeket pedig elsősorban nagyváradi családok vásárolták meg és az addig stabil félezres lakosságszám 650 körülire emelkedett. – Ez alapvetően jó, de van benne egy pici rossz is – kommentálta a népességszám változását Benkő Sándor, Ártánd polgármestere, majd kibontotta gondolatait. – Jó azért, mert az új lakók felújítják a település ingatlanjait, a házak jó állapotúak lesznek, sőt újakat is építenek, és szépül a falu. Az ide érkezők fiatalítják a községet, mert kisgyermekes családok is költöztek át és életvitelszerűen itt élnek. Ami a pici rossz benne, hogy az átköltözöttek egy része a gyermekeiket visszaviszi Nagyváradra iskolába, továbbá elég nehéz őket bekapcsolni a falunk hagyományaiba, közösségi életébe. Nagyvárosból érkezett emberekről beszélünk, egy kistelepülésre kiköltöztek, visszajárnak dolgozni Nagyváradra és ők alvótelepüléssé teszik Ártándot. Sok beköltözöttel jó kapcsolatot ápolunk, sőt egy részük meghívásunkra részt is vesz a rendezvényeinken, egyébként egymás mellett szépen elvannak a családok. Nincs feszültség a beköltözöttek és a helyi lakosok között – fogalmazott Benkő Sándor, majd az országhatár-mentiség útján maradva ismertette faluja mindennapjait.

– A munkavégzés szempontjából kifejezetten szerencsés, hogy az országhatár túloldalán nagy ipari parkok vannak, ahol több országból telepedtek meg cégek és folytatnak szerteágazó gazdasági tevékenységet. Az ártándiak pedig oda járnak dolgozni. Olyannyira kiterjedt a határon átnyúló munkavállalás, hogy helyi járatú autóbusszal közlekedhet a munkahelyükre és vissza, de vannak gyárak, amelyek saját autóbuszukkal szállítják dolgozóikat. A kereset magasabb, mint az itthon számukra elérhető munkahelyeken, elégedettek az emberek. És van még egy előny: nagyot javított Ártánd népességmegtartó képességén. Közel van a munkahely, kényelmesen és biztonságosan utazhatnak az emberek. Nagyvárad hozzánk rendkívül közel van, és egy nagyvárosról beszélünk, ami számos munkalehetőséget biztosít, a határon 15 perc alatt a munkahelyén lehet az ember. Így a településünk lakossága ittmarad, nem akar elköltözni. Ami gond, és ez nagyon hosszú ideje az már: nem sikerült elérni, hogy a munkába átjárók az országhatáron külön sávban haladhassanak. Be kell állniuk a sorba, és ha nagy a forgalom, sok időt vesztegetnek az átkeléssel. A problémánkkal – „a szolgálati utat betartva” – a Belügyminisztériumba is eljutottunk már. Annyi a válasz, hogy jelenleg ez a határ így működik. De ezt a gondot a schengeni határ megoldja majd. Minden évben erre készülünk.

A 42-es még mindig problémás

A faluhoz tartozik az ország egyik legnagyobb határátkelőhelye. A forgalom nagyságára jellemző, hogy a 42-es főúton szélsőséges esetben Mezőpeterdig áll a kamionsor. Az ártándiak arra számítottak, hogy az M4-es autópálya megépítésével a teherforgalom a sztrádára megy át, és ha nem is teljesen szűnik meg, de jelentősen kevesebb teherjármű halad át az ártándi-borsi átkelőn. A kamionforgalom valóban csökkent, a korábbihoz képest azonban csak annyi a különbség, hogy most már csupán Biharkeresztes keleti felüljárójáig állják el az utat a termetes járművek. Ám ez semmit sem változtat az ártándiak helyzetén, mert sok esetben ugyanúgy nem tudnak falujuk felhajtóiról ráfordulni a 42-es főútra, mint ahogy korábban sem tudtak, és persze a várakozó kamionosok rengeteg szemetet hagynak maguk után. – A faluból már korábban kitiltottuk a nagy teherjárműveket. Annak ellenére, hogy a településünkön kívül van a 42-es főút és azon a nagy kamionforgalom, ott olyan autósorok alakulnak, ami az ártándiak mindennapi közlekedését sokszor gátolja. És persze a rengeteg szemét. Ez nekünk és a Magyar Közútnak is folyamatos munkát ad, hiszen a szemetet összeszedjük, elszállíttatjuk. A berettyóújfalui közutasok adják a szemeteszsákokat és szállítják el a szemetet, mi az emberi munkát adjuk – mondta Benkő Sándor.

Új bányát nyitottak nemrégiben

Bármilyen meglepő, Ártánd bányásztelepülés, a helyi adóbevételének döntő többségét a bányákat működtetők fizetik be. A falu a sóderbányáiból profitál. Benkő Sándor polgármester szerényen úgy fogalmaz, hogy Ártánd a tavak faluja. Az országhatár mentén lévő régebbi kavicsbánya továbbra is működik, de van egy új is, amelyet a Biharkeresztesre néhány éve betelepült Via Stein létesített az ottani gyára alapanyagellátására. Azon a kitermelőhelyen most kezdődik a munka. A bányákból évente már néhány tízmillió forint iparűzési adó érkezik az önkormányzat kasszájába. A pénzt a pályázati támogatásokkal nem finanszírozható, saját forrásból elvégezhető munkákra fordítják. Az önkormányzat létrehozott egy kis gépparkot, és a közvilágítás korszerűsítését is ebből fizették ki. A legrégebbi bányában azonban már több évtizede nincs termelés. A tavat és környékét horgásztóvá és szabadidőparkká alakították át. Fásítottak, szabadtéri színpadot építettek, kivezették az elektromos áramot, megoldódott a vízvételi lehetőség, tisztán tartják a területet, kaszálják a füvet, a tavat pedig a horgászegyesület működteti.

A közmunkának a helyi sajátosságokhoz igazodó, speciális változata honosodott meg Ártándon. Benkő Sándor polgármester elmondta, hogy nekik nagyon kevés közmunkásuk van, szám szerint 10-12, és csak olyanok, akik nem tudják vállalni a gyárakban a szalagmunkát. Nem is céljuk, hogy több közmunkásuk legyen, és sohasem volt cél, hogy a közmunkás létre rendezkedjenek be az ártándiak, hiszen a környéken, főleg a borsi és a nagyváradi ipari parkban mindig van munka. A közmunka „fénykorában” sem volt több 30-40 főnél. – Viszont akik a közmunkás létbe kényszerülnek, a tevékenységük a falu számára legyen a lehető leghasznosabb. Elvégzik a település szükséges tisztítását, szépítését és parkosítását. Ugyanakkor szezonálisan földi epret és zöldségféléket is termesztenek. Állattenyésztésben úgy alakítottuk ki a termelést, hogy az abban dolgozóknak lakást adtunk, így állandóan gondoskodhatnak az állatokról. Egész évben tojótyúkokkal, ősszel pedig pulykával is foglalkoznak – részletezte Benkő Sándor.

CH