Aquapónia: a hal mint kertész
A Science Café soron következő előadásában Akvapónia, avagy hogyan kooperálnak a halak és a zöldségek? címmel Stündl László, az egyetem Állattenyésztéstani Tanszékének docense tart előadást március 19-én, szerdán 15 órakor a Libri könyvesboltban (Csapó u. 30.)
Az akvapónia, vagy eredeti angolszász megnevezésében az aquaponics, az akvakultúra (aquaculture) és a hidropónia (hydroponics) szavak összevonásából keletkezetett. A hidropónia, vagy vízkultúrás növénytermesztés egy olyan talaj nélküli növénytermesztési technológia, amely során a növényeket tápoldatban nevelik gyökérrögzítő közeg alkalmazásával, vagy akár annak elhagyásával. A módszer nem új keletű, hiszen már az ókori világ hét csodája közé tartozó, Szemiramisz függőkertje – amely valójában II. Nabú-kudurri-uszur kérésére épült i. e. 600-ban – is az akvapónia elvén működött. De példaként említhetők az aztékok is, akik i.sz. 1000 körül a tavak vizén lebegő tutajokon növényeket termesztettek. Az élelmiszertermelés szempontjából az akvapónia mostani formájában mintegy 30 éve született újjá a New Alchemy Institute és az Észak-Karolinai Állami Egyetem (USA) munkatársainak úttörő tevékenysége során.
Hazánkban kísérleti jelleggel 2003-2004 között a szarvasi Halászati és Öntözési Kutatóintézetben indult el az első akvapóniás rendszer. Az áttörés 2012-ben következett be, amikor Gönczi Péter, a debreceni hobbikertész párosította a technológiai alapokat egy passzív üvegházzal, amellyel a hazai viszonyoknak megfelelően egész évben gazdaságosan működtethető a rendszer. Az előadás célja e környezetbarát, természetes élelmiszer előállítási eljárás bemutatása, amely hasznosítja az akvakultúra és a hidropónia legjobb tulajdonságait, így környezeti szempontból fenntarthatóbb és gazdaságilag is versenyképesebb lehet.
Gönczi Péter virágzó apuapóniája a Csapókertben
