Akadémiai díj a Debreceni Egyetem kutatójának

A nagyfejű csajkó szaporodásbiológiáját és utódgondozási rendszerét vizsgálta PhD-dolgozatában a HUN-REN-DE Viselkedésökológiai Kutatócsoport tudományos munkatársa, Lévai-Kiss Johanna, aki munkájáért elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia elismerését, Az év kiemelkedő szünbiológiai témájú egyetemi doktori értekezése-díjat.

A Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar Biológiai és Ökológiai Intézet munkatársát már egészen fiatal kora óta érdekli a viselkedésvizsgálat, az utódgondozással már a BSc tanulmányai során komolyabban kezdett foglalkozni.

– Ahhoz, hogy megértsük, az utódgondozás hogyan és miért alakulhatott ki egymástól függetlenül különböző állatcsoportokban, illetve hogy feltárjuk azokat a mögöttes mechanizmusokat, amelyek kialakítják és fenntartják ezeket a rendszereket, elengedhetetlen bővíteni az ebből a szempontból vizsgált taxonok körét. A bogarak a rovarok legfajgazdagabb csoportját alkotják, és szinte minden tekintetben lenyűgöző diverzitást mutatnak. Úgy érzem, még rengeteget tanulhatunk tőlük és róluk, ami jelentősen hozzájárulhat az utódgondozási viselkedés evolúciójának átfogóbb megértéséhez – mondta el Lévai-Kiss Johanna, aki a Biológiai és Ökológiai Intézet igazgatója, Barta Zoltán vezetése mellett írta meg értekezését.

A kutatás a Magyarországon is előforduló, különleges megjelenésű és röpképtelen bogárfaj, a nagyfejű csajkó (Lethrus apterus) szaporodásbiológiáját és utódgondozási rendszerét vizsgálta viselkedésökológiai aspektusból, négy tanulmányon keresztül. Ez a faj az álganéjtúrók családjába tartozik, és számos különlegességgel bír, amelyek izgalmas kutatási témává teszik.

– Célunk volt a szülői szerepek pontos meghatározása az utódgondozás során. Emellett azt is vizsgáltuk, hogy a különböző hím morfotípusok eltérő párzási stratégiákat alkalmaznak-e. Feltételeztük, hogy a morfotípusok a fizikai adottságaiknak köszönhetően eltérő esélyekkel vehetnek részt a párszerzésben. A reproduktív befektetés és az önfenntartás (immunitás) kapcsolatának feltárására is vállalkoztunk a szaporodási időszakban, különös tekintettel az ivar, testméret, szezonalitás és parazitáltság hatásaira – ismertette a TTK kutatója.

Lévai-Kiss Johanna értekezése hozzájárul ahhoz, hogy átfogóbb képet kaphassanak a bogarak utódgondozásáról, utódgondozási rendszereiről és az azokat formáló ökológiai, szociális tényezőkről is.

– Sikerült tisztáznunk a szülők szerepét az utódgondozás során, feltártuk, hogy a szülők között szigorú feladatspecializáció van. A nőstények felelősek az utódok táplálékának biztosításáért, míg a hímek dolga a fészek őrzése, predátorok és rivális hímek távoltartása. Megfigyeltük, hogy a hímek igen gyakran cserélődnek a fészkeknél. Ennek egyik oka az igen gyakori párviadalok, másrészt a hímek sok esetben önként is továbbálltak, dezertáltak, a gyakori hím fészekelhagyás az apai gondozás ellen szelektál. A nagyfejű csajkónál a szaporodási szezont rövidebb, 3-4 napos reproduktív periódusok sorozata építi fel, a nőstények egyszerre csak egy tojást képesek rakni, ezt pedig a költőkamra kialakítása, táplálékkal feltöltése, majd lezárása követi. Ha ehhez hozzávesszük a gyakori hímcseréket a fészkeknél, akkor az így kapott kép cáfolja a monogámiát, a szaporodási rendszer ezek alapján szekvenális poligínia. A mozgás- és aktivitás mintázatok vizsgálata alapján a különböző hím morfotípusok valószínűleg eltérő párzási taktikákat folytathatnak: a kis morfotípusú hímek besurranó taktikával, a közepesek „disperser” taktikával, míg a nagy morfotípusba tartozóak nőstény-, illetve fészekőrző taktikával élhetnek. Rájöttünk arra is, hogy az immunitás és reprodukcióba fektetés kapcsolata igen flexibilis és komplex; mind a testméret, mind az ivar komoly hatással van rá, szezonálisan változik, amelyet a parazitáltság foka is erősen befolyásolhat – részletezte a szakember.

Kiderült, folyamatban van még néhány, a fajjal kapcsolatos vizsgálat, a kutatók többek között szeretnék eredményeiket alátámasztani az egy fészekben fejlődő utódok rokonsági kapcsolatainak feltárásával. Továbbá kíváncsiak, milyen gének játszhatnak szerepet az utódgondozásban.

Lévai-Kiss Johanna elmondta: különösen megtisztelő számára, hogy olyan elismert szakemberek, mint Herczeg Gábor, Molnár V. Attila, Ódor Péter, Schmera Dénes és Vörös Judit méltatták a munkáját. A díj elnyerése megerősítette abban, hogy a befektetett idő és energia meghozza gyümölcsét.