A szőnyegbombázás áldozataira emlékeztek Debrecenben
Az 1944-es debreceni szőnyegbombázás áldozataira emlékezve Debrecen önkormányzata június 2-án koszorúzásokat rendezett a város hősi halottainak és polgári áldozatainak emlékművénél – a Medgyessy sétányon –, a Nagyállomás épületének falán elhelyezett emléktáblánál, valamint a Raktár utcán, az Ispotály templom emlékoszlopánál.
A Medgyessy sétányon, a város hősi halottainak és polgári áldozatainak emlékművénél Puskás István alpolgármester úgy fogalmazott, hogy minden év június 2-án összegyűlünk, hogy városunk gyásznapjára emlékezzünk és azokra az áldozatokra, valamint veszteségekre, amelyeket 1944. június 2-án és azt követkő bombázások idején városunk elszenvedett. Hozzátette, ez mindig egy alkalom arra, hogy ’44 egyéb veszteségeit is megemlítsük és fejet hajtsunk mindazok előtt, akik akár a frontokon, akár a haláltáborokban a szörnyű események áldozataivá váltak.
Mint mondta, amikor összegyűlünk ennél az emlékműnél, mindig a főnixmadár szárnyai alatt találkozunk, azon címerállat alatt, amely számunkra a debreceniséget tudja szimbolizálni.
– Csak tűzvészből több mint 180-at ismernek a debreceni krónikák. Debrecen történetének sajnos mindig is része volt a pusztulás és a pusztulásból újjászületés. Ez azt a tanulságot adja, hogy Debrecen ereje, nagysága soha sem az épületeiben volt, hanem a közösség erejében, összetartásában – mondta. Hozzátette, az 1944. június 2-ai szőnyegbombázás különösen tragikus helyet foglal el azon események sorában, amelyben a város elpusztult és újjá is született.
– Debrecen közösségének az ereje a legsúlyosabb tragédiákból is át tudja segíteni a várost és újra tudja építeni saját magát. Ez az összetartó erő nagyon fontos, hogy ne vesszen el a városból. Mindannyiunknak azon kell lennünk nap, mint nap, hogy debreceniségünknek legfontosabb ereje az a lelki és szellemi közösség, amit mi Debrecennek nevezünk, az együtt tudjon maradni. Az a felelősség is benne kell legyen a közösségünk összetartó munkájában, azt a tanulságot is generációról generációra magunkkal kell vigyük és át kell adjuk, hogy azért, hogy a város békés évtizedeket tudjon élni, hogy ezeket a külső fenyegetéseket kívül tudja tartani, azért mindannyiunknak tenni kell – húzta alá. Végezetül felhívta a figyelmet arra, hogy a Déri Múzeumban a mai naptól látható az a kiállítás, amely a 80 évvel ezelőtti eseményekre emlékezik.
A Nagyállomás épületének falán elhelyezett emléktáblánál Kósa Lajos országgyűlési képviselő, az országgyűlés Honvédelmi és Rendészeti Bizottságának elnöke azt mondta, 1944. június 2-a fekete tintával íródott be a debreceniek emlékezetébe. Felidézte, a szövetséges légierő bombázása elsősorban a Nagyállomás környékét, valamint a Petőfi teret és annak környezetét sújtotta. Az áldozatok között voltak katonák, tűzoltók, vasutasok, postások és civilek. – A háborúnak nincsenek nyertesei, csak vesztesei. Csak a béke jelenthet Magyarország számára jövőt – zárta gondolatait.
Szőllősi Béla, a Magyar Posta Zrt. kelet-magyarországi igazgatója beszédében arról szólt, hogy a 80 évvel ezelőtti események mély sebeket ejtettek a debreceniek életében, a borzasztó pusztítás emléke pedig generációkon át tovább él. Mint mondta, a tragikus napon 1200 ember halt meg értelmetlenül, köztük száznál is több postás és vasutas, további hétszáz ember pedig megsérült. – Családok sokaságának élete és sorsa megváltozott azon a szörnyű napon – emlékeztetett. Hozzáfűzte, a bombázás nem csak az épületeket, a várost rombolta le, hanem családokat szakított szét, álmokat zúzott össze és jövőket tett tönkre. Mint mondta, a bombázás örök mementóként szolgál számunkra, hogy a békét mindig megőrizzük és védjük.
Az emlékezés az Ispotály templom emlékműnél ért véget, ahol a résztvevők szintén koszorúkat helyeztek el.
