A szeretet apró tetteit tanulhatták Egyeken

A szeretet, a segítségnyújtás és az adni tudás állt az egyeki Szent József Plébánia nyári hittantáborának középpontjában. A helyi karitászcsoport – a mindenkori plébános támogatásával – hosszú évek óta szervezi meg a római katolikus tábort, amelybe a kisebb és nagyobb gyerekeket, az egyeki családokat, valamint a nyarat a településen töltő gyermekeket is szeretettel várják. A mintegy negyvenfős közösségben idén is családias légkör fogadta a résztvevőket. Az egyeki hittantábor egyszerre volt nyári közösségi élmény és csendes tanítás arról, hogy a segítség, a figyelem és a szeretet nem nagy szavakban, hanem apró, mindennapi tettekben válik valósággá.

Idősek, betegek, rászorulók

A tábor napjait előre megtervezett programok és közösen születő, spontán ötletek tették változatossá. A gyerekek újabb és újabb részleteit fedezhették fel a templomnak, jártak a toronyban, részt vettek reggeli tornán, népi játékokon, éneklésen, kézműves-foglalkozásokon, levendulaszüreten és -feldolgozáson, de volt hajfonás és arcfestés is. A sok játék és mozgás mögött azonban végig ott volt a tábor legfontosabb üzenete: észrevenni a másikat, segíteni annak, akinek szüksége van rá, és megtanulni, hogy a szeretet akkor él igazán, ha továbbadják.

– Hiszünk abban, hogy a szeretet mindig kölcsönös: adok és kapok, kapok és továbbadom. 

A tábor legnagyobb ajándéka, hogy a gyermekek nem csupán hallanak az evangéliumról, hanem meg is tapasztalhatják annak szépségét a mindennapokban – fogalmazott Pappné Fekete Mónika, a Szent Ferenc karitászcsoport vezetője, táborszervező.

A hit jelen volt a közös imákban, a beszélgetésekben, a szentgyónás lehetőségében és azokban az apró gesztusokban is, amelyek egy-egy napot igazán emlékezetessé tettek. Az őrangyalos játék, az idősek meglátogatása, a betegek és rászorulók felkeresése, az ajándékozás mind azt szolgálta, hogy a gyerekek ne elvont tanításként, hanem átélhető tapasztalatként találkozzanak az irgalmassággal.

A szervezők szerint ugyanilyen fontos volt a hétköznapi figyelmesség gyakorlása is. A „kérem”, „köszönöm”, „bocsánat” és „légy szíves” szavak használata éppúgy része volt a tábor nevelő munkájának, mint a közös játék vagy a közös ima. A gyerekek így nemcsak programokon vettek részt, hanem olyan lelki útravalót is kaptak, amely a tábor után is velük maradhat.

Segítség két kereszt között

Különösen emlékezetes volt a sok nevetéssel kísért közös torna és a „Ki mit tud?” műsor, ahol versek, énekek, furulyaszó, cigánykerék, spárga, hajfonatok, kézműves alkotások, sőt még a latinul elimádkozott Miatyánk is megmutatta, mennyi érték rejlik a gyerekekben. A tábor egyik legmeghatóbb pillanata azonban a gyalogos zarándoklat közben született: két út menti kereszt között egy idős asszony kertészkedett, a gyerekek pedig hirtelen ötlettől vezérelve néhány perc alatt közösen kigyomlálták és elegyengették az árokpartot.

– A néni öröme többet mondott minden szónál. Ezek azok a pillanatok, amikor a gyerekek megérzik, hogy egy apró segítség is nagy ajándék lehet. Ilyenkor válik igazán láthatóvá, mit jelent a szeretet cselekedetekben – emelte ki a táborszervező.

Ugyancsak felejthetetlen maradt az idősek otthonában tett látogatás. A lakók könnyes szemmel fogadták a gyermekek énekét, mosolyát és kézfogását, a fekvőbetegek szobáiban pedig különösen érezhetővé vált, milyen sokat jelenthet egy kedves szó, egy közös ének vagy néhány együtt töltött perc.