A szabadságnak vágya lángba borította Romániát
A forradalom Temesváron vette kezdetét. 1989. november 28-án a városi törvényszék koholt vádak alapján olyan döntést hozott, hogy a rendszert a nyugati sajtóban élesen bíráló Tőkés László református lelkésznek és családjának záros határidőn belül el kell hagynia gyülekezetét, templomát, városát, s fellebbezésnek sem adott lehetőséget. A hatóságok azonban elszámították magukat, nem gondoltak a magyar és a román lakosok tömeges és elszánt tiltakozására. Szeptember 17-re virradó éjjel a román titkosszolgálat emberei a tömegbe lőttek, a tiltakozások azonban nem maradtak annyiban.
December 21-én délre Ceauşescu egy tömeggyűlést hívott össze Bukarestbe, és a megjelent 100 000 fős tömeg előtt elítélte a temesvári „vandálok” és „huligánok” cselekedeteit. A Központi Bizottság erkélyéről a „szocialista forradalom” és a román „sokoldalúan fejlett szocialista társadalom” eredményeit ismételgette, szociális juttatások bevezetését jelentette be. A tömegre ez már nem volt hatással. Az első sorokban éljenezték, de hátul a tömeg megbomlott, sokan Temesvár nevét kedzték skandálni. Elszabadult a pokol. A szétszéledő tömeg egy része ellepte a környező utcákat, és antikommunista és Ceauşescu-ellenes jelszavakat kezdett kiabálni: „Le a diktátorral!”, „Halál a gyilkosra!”, „Mi vagyunk a nép, le a diktátorral!”
Egész éjszaka harcoltak a rendfenntartókkal a tüntetők, sokakat lelőttek, ezreket letartóztattak. Hajnalra sikerült Bukarest utcáit megtisztítani, és Ceausescu azt hitte, ura a helyzetnek. Reggel bement dolgozni a pártszékházba, mintha mi sem történt volna. Ezzel egyidőben a bukaresti lakótelepekről óriási tömeg indult meg a belváros felé. tízre szükségállapotot és gyülekezési tilalmat rendeltek el. A katonai vezetés, látva, hogy itt immár nem huligánok akciójáról van szó, átállt a tüntetők oldalára. Ceausescu december 22-én 12 óra 9 perckor hagyta el repülővel a hadiszállását, amikor a tüntetők már a „spájzban” voltak, de még aznap elfogták Targoviste közelében. Ott őrizték egy laktanyában három napig, majd december 25-én egy sebtében felállított rögtönítélő bíróság a román nép ellen elkövetett bűneiért és a nemzetgazdaság tönkretételéért halálra ítélte, és azonnal ki is végezte.
A Román Forradalom halálos áldozatainak száma: 1104. A december 22-e előtti vérengzések és a következő napokban elkövetett terrorista támadások ügyében nagyon kevés büntetőjogi eljárás indult, és amelyek elkezdődtek, azokban is vagy felmentés született, vagy a vádlottak rövid időn belül kegyelemben részesültek. Az első szabad választásokat 1990 májusában tartották Romániában, addig a Ceausescuval szembefordult kommunisták, Ion Iliescu és Petre Roman mevével fémjelzett Nemzeti Megmentési Front irányította az országot.
