A Derecskei Kutyaiskolának nincs párja

Péterffy Albert még helyi rendőrkapitányként alapította meg a baráti társaságával a Derecskei Kutyaiskolát, éppen 25 évvel ezelőtt. A negyedszázados évfordulóra különleges kutyapartit rendeztek, ahová a Cívishírt is meghívták.

Már tartott a látványos bemutató, amikor megérkeztünk. Német- és belgajuhászok, vizslák, dobermannok, tacskók, mopszok, bichonok, westie-k és különleges szép keverék kutyusok katonás fegyelemmel, de nagy élvezettel és lelkesedéssel hajtották végre a utasításokat, a gazdáik nagy örömére. Rendőrkutyák, nagytestű őrző-védők és ölebek együtt, egy pályán szórakoztatták a nagyérdeműt.

„Vannak, akik vasárnap templomba járnak, mi ide jövünk már huszonöt éve, és négylábúak társaságában töltünk el néhány kellemes órát”

– ezekkel a szavakkal fogadott Péterffy Albert, a Derecskei Kutyaiskola elnök-alapítója az egyesület otthonául szolgáló régi derecskei sportpályán. Ezt az önkormányzat jóvoltából használhatják, és látszik, jó gazdái a területnek, gondosan kaszálják.

Először a raktárt mutatja nekünk büszkén Péterfy Albert. Minden kutyakiképző eszközt sikerült beszerezni az évtizedek során az egyesületi tagok hozzájárulásával.

„Ha valamire szükség van, az árát összedobjuk, az oktatásért egyébként pénzt nem kérünk, és soha nem is kértünk”

– mondja az elnök, mire nagyot nézünk, hiszen tudomásunk szerint manapság 3-5 ezer forintot kérnek el egy óráért Debrecenben. Megállapodunk abban, hogy ilyen kutyaiskola a vármegyében nincs még egy, de nem csak ezért jönnek Derecskére például Berettyóújfaluból vagy Debrecenből. Az egyesület ugyanis a negyedévszázados fennállása és működése alatt gondoskodott az utánpótlásnevelésről, szakképzett oktatók egész sorát nevelte ki. Ennek tudható be, hogy a leghitványabb kutya is jólneveltté válik néhány foglalkozás alalmával. Az oktatók közül többen kutyás rendőrként teljesítettek szolgálatot Derecskén, mondhatni tehát, hogy magasszintű profizmus hatja át itt az áldásos tevékenységét.

„Eleve úgy kezdődött minden, hogy szolgálati kutyák oktatására hoztuk létre az egyesületet. Akkoriban ugyanis meglehetősen ritkán, évente egyszer-kétszer tartották tanfolyamokat a megyében a szolgálati kutyáknak, mi azonban heti rendszerességgel tudtunk itt foglalkozni a felkészítésükkel. Aztán csatlakoztak hozzánk civilek is a nagytestű kutyáikkal, elsősorban németjuhászokkal, rottweilerekkel, dobermannokkal, és őket is oktattuk, de másképp. A szolgálati kutyák felkészítése ugyanis merőben más. Először is az őrző-védő kutyák a tenyésztéshez munkavizsgára kötelezettek, vagyis megfelelő kiválasztás, majd két év alapos felkészítés szükséges ahhoz, hogy egyáltalán tenyészthetők legyenek”

” sorolja a szakmai tudnivalókat Péterffy Albert, aki a társaival a mai napi foglalkozik rendőrkutyákkal, továbbá egy olyan polgárőri feladatot ellátó négylábú is a tanítványuk, amely halőrként teljesít szolgálatot. Ugyanakkor a civileket is szívesen látják, minden vasárnap reggel 8 órától, kivéve, ha esik, mert a hideg például nem akadály, teszi hozzá az elnök.

Péterffy Albert szerint nincs reménytelen kutya, mindegyik tanítható bizonyos fokig. Meséli, hogy nemrégiben egy kislány kért segítséget tőlük, mert a vizslája meglehetősen rosszul viselkedett más kutyák társaságában, de náluk „szocializálódott”, és ma már „kenyérre lehet kenni”.

Mégis miért mondják egyes fajára, hogy buta, míg a másikra azt, hogy okos? – tettük fel nagy kíváncsisággal a kérdést, amire bonyolult választ kaptunk. Először is: nemcsak a fajta, hanem az egyed is változó. Ma már a fajtajelleg nem annyira meghatározó, mert a tenyésztők pénzéhségük miatt a mennyiségre mentek rá, nem pedig a minőségre. Ugyan érezni újabban javuló tendenciákat, de a nyolcvanas években nagyon „elszállt” a kutyatenyésztés Magyarországon – mutat rá Péterffy Albert, aki rendkívül fontosnak tartja a kutya és a gazda összepárosítását. Minden alomban különböző habitusú, idegrendszerű kölykök vannak. Amelyik vehemensebb vérmérsékletű, aligha lesz jó társa egy nyugdíjasnak, amelyik pedig nyugodtabb, zárkózottabb kölyök, az nem biztos, hogy jó lesz majd egy mozgékony gyereknek, vagy éppen keresőkutyának.

„Jár hozzánk menhelyről származó kutya is, semmit nem tudunk az előéletéről, de sikerült beilleszkednie a csapatba”

– mondja büszkén Péterffy Albert, de újra feltesszük neki a kérdést: melyik a legokosabb kutyafajta?

„Kutatók megállapították és általános vélekedés szerint is a border collie a legintelligensebb kutyafajta. Kétségtelenül nagyon okos, nekem is volt, tapasztaltam. Bár alapvetően terelőkutya, őrzés-védésre is kiképezhető, az enyém például megfogta a csibészt is. Ugyanakkor én nagyobb jelentőséget tulajdonítok az egyedeknek, mint a fajtáknak. Minden kutyát lehet valamivel motiválni, vagy játékkal, vagy jutalomfalattal, vagy a gazdához való függőséggel. Ma már bevett gyakorlat, hogy semmi kényszert nem lehet alkalmazni a tanítás során. Már a bírók is látják, meg tudják állapítani, hogy az adott kutyát milyen módszerrel képezték ki. Az elektromos nyakörv vagy a szöges nyakörv, ami fájdalmat okozhat, már nem elfogadott, sőt tilos. Mi is ennek szellemében neveljük a kutyákat: semmi kényszer!”

– hangsúlyozza Péterffy Albert, és a születésnapi bemutatón összesereglett falkára mutat, mert jól láthatóan mindegyik kutya vidám, boldog és felszabadult.

A kutyát egyébként nem kötelező tanítani, de azért nem árt – vallja Albert, aki szerint náluk nemcsak a kutya, hanem a gazdája is okul. Sőt, elsősorban a gazdát tanítják meg arra, milyen módszerekkel oktassa a kutyáját, hogy az emberek vagy más kutyák társaságában is jól viselkedjen, ne ugasson, ne támadjon.

A szolgálati kutyákkal más a helyzet, ott fordítva történik mindez egy bizonyos határig, de minden kutyában közös: a derecskei iskolába örömmel jönnek. Péterffy Albert szerint a kutyák már azt is tudják, mikor van vasárnap, és reggel, ébredés után már csóválják a farkukat, mert alig várják, hogy ideérjenek.

Végül az elnök összefoglalja az elmúlt negyedszázadot:

„Ebből az iskolából került ki a 2007-es év országos bajnok járőrkutyája, aminek az érdekessége, hogy egy kislány nevelte fel és képezte egyéves koráig. Ez a kislány ma már városi képviselö. A kutyát tőle a rendőrség megvásárolta, s így került Dunakeszire, a rendőriskolába, onnan pedig haza, Derecskére. De nyertünk mi büntetésvégrehajtási versenyt is kutyáinkkal Tökölön. Mivel a pályát a mindenkori önkormányzat ingyen bocsátja rendelkezésünkre, így mi sem kérünk pénzt senkitől sem, aki megjelenik nálunk. Márpedig a 25 év alatt nagyon sokaknak tudtuk átadni a helyes kutyaneveléssel, képzéssel kapcsolatos ismereteinket. Jómagam örző-védő kutya kategóriában teljesítménybíró vagyok, míg Kiss Sándor vizsgázott segéd (ami a kutyasportban a kiképzőt jelenti). Büszkék vagyunk rá, hogy sok gyerekkel foglalkozhattunk és adhattunk nekik iránymutatást. Orbán Károly (Karcsika) serdülőként kezdte nálunk, és ma már rendőrként szolgálati kutyavezetőként tevékenykedik. Mára a kutyázás átalakulóban van, s az iskolánkba is jellemzően kisebb testű kutyusok járnak, főleg lányok, asszonyok társaságában, így nekünk is át kellett alakítani a képzési metodikánkat. Büszék vagyunk arra, hogy a 25 év jó hangulatban telt, hogy nagyon sok embernek tudtunk örömet szerezni”.

A négylábúak jutalomfalatokat, a gazdáik pedig pálinkát és birkapörköltet kaptak a Derecskei Kutyaiskola 25. születésnapján.

Cs. Bereczki Attila