Spanyol világbajnokokat avattak Debrecenben
Közel ötezer néző előtt rendezték az U19-es világbajnokság döntőjét július 2-án a debreceni Főnix Arénában, melyet végül Spanyolország nyert meg hosszabbítás után Franciaország ellen. Az Egyesült Államok érem nélkül volt kénytelen távozni a cívisvárosból, míg a magyar válogatott végül a 16. helyen végzett.
A magyar válogatott a zárónapon visszaköltözött a Főnix Arénába, ahol a torna során addig egyedüliként nyeretlen Libanon volt az ellenfele. Az első félidőben a mieink tűntek fáradtabbnak, a helyenként ötletesen játszó vendégek végig vezettek, Ságodiék csak futottak az eredmény után. A DEAC irányítójának büntetőivel ugyan sikerült egy pontra zárkózni a nagyszünethez közeledve, de a játékrész utolsó négy pontja a libanoniaké volt, így 38-33-as előnnyel mehettek az öltözőbe. A fordulás után is folyamatosan növelte előnyét az ellenfél, az utolsó negyed kezdetén már 15 pont volt közte. A küzdeni akarással ezen a napon sem volt probléma, a dobószázalékkal viszont annál inkább, így hiába zárkóztak becsülettel, látótávolságon belül már egyszer sem sikerült kerülni, így Libanon megérdemelten szerezte meg a 15. helyet.
A legjobb nyolc küzdelmei érthető módon sokkal színvonalasabb játékot hoztak, a torna leghullámzóbb teljesítményét nyújtó Kanada tükörsimán verte a jóval szűkebb minőségi rotációval rendelkező japánokat. Az ötödik pozíció Szerbia és Argentína között dőlt el, sokáig fej-fej mellett haladtak a csapatok, ám a záró felvonásban a magyar válogatott által a csoportkörben egyszer már legyőzött dél-amerikaiak koncentráltak jobban, s végül 16 pontos sikert arattak.
A spanyolok ellen sima vereséget szenvedő, ráadásul Sivas Arda személyében egyik legjobbjukat is elvesztő törökök, az érthetően nagyon csalódott Egyesült Államokkal találkoztak a bronzmérkőzésen.
Sokáig úgy tűnt, hogy a tengerentúliakat nem nagyon hozza lázba a mérkőzés, az első tíz percet követően már hétpontos hátrányban voltak. A folytatásban már elkezdtek védekezni, de a távoli dobásokkal továbbra is hadilábon álltak, így a félidőig nem tudták jelentősen csökkenteni hátrányukat. A fordulás után újra Törökország dominált, az USA nem nagyon tudott mit kezdeni az ellenfél óriásaival, akik extrán limitálták a közeli kísérleteket, így szép lassan kétszámjegyűre nőtt a különbség. Dylan Harper vezérletével ezúttal is nagy hajrába kezdtek az amerikaiak, mely az elődöntőhöz hasonlóan későinek bizonyult, így „szégyenszemre” érem nélkül távozhattak Debrecenből.
A döntő szereplői, Spanyolország és Franciaország a csoportmeccsek alatt már találkoztak egymással, akkor a hispánok könnyed, 19 pontos győzelmet arattak.
A franciák azonban a torna során mérkőzésről-mérkőzésre egyre jobb játékot nyújtottak, melynek eredményeként szombaton az Egyesült Államokat is legyőzték. A finálé a várakozásoknak megfelelően jóval kiegyenlítettebb játékot hozott, s bár az első félidőben a csapatok sztárjai, Almansa, Rodriguez, valamint Melvin is szép kosarakat szereztek, inkább a védekezés dominált (28-29).
A térfélcsere után sem hagyták nagyon érvényesülni egymást a csapatok, a gallok sokáig tartották minimális előnyüket, s Isaac Nogués zsákolásával ugyan egy pillanatra átvették a vezetést a spanyolok, Ajinca kosarával végül kétpontos francia vezetéssel várhatták a mindent eldöntő záró felvonást. Jordi Rodriguez triplájával újra fordítottak a spanyolok, de a kékmezesek azonnal válaszoltak, sőt, egy nagyszerű etap után kialakult a találkozó addigi legnagyobb különbsége (46-53). Nem hagyta annyiban Spanyolország, folyamatosan zárkóztak, 18 másodperccel a vége előtt pedig Rodrigez egy távoli kettessel kiegyenlített, így jöhetett a hosszabbítás (63-63).
Villar és Ajinca válaszoltgattak egymásnak a ráadás első felében, az ezt követő büntetőpárbajból pedig a spanyolok jöttek ki jobban, s 9 másodperccel a vége előtt négy ponttal megléptek (73-69). Innen már nem volt visszaút, így Spanyolország története során második alkalommal megnyerte az U19-es világbajnokságot.
