Tanár legyek vagy egyek? – a tanárokért vonultak Debrecenben is
A noÁr Mozgalom, az Egységes Diákfront Debrecen és a Tanítanék Mozgalom országos akciót szervezett az oktatásért, ami 16 városban – köztük Debrecenben is – párhuzamosan zajlott június 1-jén délután.
17 órára várták a résztvevőket a Kossuth térre, ahonnan rendezetten, rendőrségi biztosítás mellett vonultak a Kálvin téren, a Hunyadi utcán, a Bethlen utcán és az Egyetem sugárúton át az Egyetem térre. Dobpergéssel indult a menet, aminek soraiban rengeteg diák, tanár, komplett családok és egyedül érkező szimpatizánsok vonultak gyalog vagy kerékpárt tolva. A megafonok lehetővé tették, hogy hangosan szólaljanak meg a már jólismert jelmondatok: A csend nem rend!; Tanár nélkül nincs jövő!; Szolidaritást!; Szabad ország, szabad oktatás! Ugyanakkor a hangszóróval nem rendelkezők is hallatták hangjukat, valamint a továbbhaladásra várakozó járművek sofőrjeit is igyekeztek szolidaritásra bírni „Dudálj, ha velünk vagy!” kéréssel. Volt, akiket nem kellett erre ösztönözni.
A szervezők, akik látszólag szinte kizárólag diákok voltak, figyeltek arra, hogy a megengedett buszsávban haladjon a menet. Az egyikük, egy 11. osztályos gimnazista megszólításunkra elmondta, hogy ő saját iskolájában tapasztalja a tanárhiányt, egyre kevesebb a kistanár, ezért tart attól, hogy végül a gyerekeit már nem lesz, aki tanítsa. Az egyik résztvevő nyugdíjas tanárnő édesanyjával érkezett volna, aki viszont megbetegedett, ezért most itt van helyette is. Úgy gondolja, akkor is eljött volna, ha nem lenne személyes kötődése az édesanyja révén, hiszen az oktatás mindenkit érintő ügy.
A transzparenseken már ismert és újabb vélemények voltak láthatóak, többek között például „Több biológia = rövidebb várólista”, „Szabad véleményt”, „Szülj te is 3 tanárt”, „Tanár legyek vagy egyek”.
Hat órára érkezett meg a 200-300 fős tömeg az egyetem főépülete elé, ahol a park felé vezető lépcső aljába rendeződtek. Az Egységes Diákfront egyik képviselője megköszönte, hogy ennyien itt vannak, majd tudatosította, hogy ez egy hatalmas dolog, hiszen a „jövőtökért küzdötök”.
Az első felszólaló, Németiné Vígvári Edit, az egyik debreceni gimnázium történelemtanára szintén kiemelte, hogy a gyermekekért, Magyarország jövőért van itt éppen minden résztvevő. Sosem gondolta volna, hogy az 1980-as évek után itt kell állnia 2023-ban is az oktatásért, az emberekért, a szabadságjogok védelméért. Európai uniós állampolgárként a legalapvetőbb európai értékeket kell újra tudatosítania Magyarországon. Úgy gondolja, bosszútörvényt hoztak létre öntörvényűen, diskurzus nélkül, amit elneveztek státusztörvénynek. Álszent módon megtalálták a három hivatkozási alapot is hozzá – fejti ki –, mégpedig hogy vonzóvá tegyék a pedagógus pályát, hogy ne vegyék el a tanárok szerzett jogait, hogy megőrizzék a tanári autonómiát. Azt mondja, ez a törvény az alapvető értelmiségi létüket fenyegeti. Beszédét „Nem hagyjuk!”, „Pintér Sándor mondjon le!” és „Mi vagyunk a jövő!” skandálások szakították meg. A továbbiakban elmondta, hogy megszemélyesült a státusztörvény, süket és önjáró hatalomként viselkedik, ami nem tárgyal, hanem előír és felülír. Méghozzá felülírja a szólásszabadságot, mert például ő augusztus elsejétől nem állhat ki, hogy elmondja a véleményét, vagy ha kiáll és elmondja, nem biztos, hogy nem kapja meg másnap a munkakönyvét. A legnagyobb probléma a státusztörvénnyel, hogy szembemegy a diákok jövőjével és azzal az alapvetéssel, hogy az oktatás egy hosszú távú program, az ország jövője függ tőle. Arra buzdít, hogy ezt ne hagyjuk. Hozzátette, a törvény elveszi a tanárok magánszféráját is belenézve a munkahelyi telefonukba vagy laptopukba, valamint csökkentheti a bérüket, ami nem éri el – maximum 50%-ban – a többi diplomás bérét.
- Kinek jó ez? Annak, aki nem akar tárgyalni, aki szervilis, akinek nem érdeke a minőségi oktatás. Nem hagyhatjuk ezt, és nem vagyunk egyedül, mert itt vannak a szülők és a diákok, itt van a jövő – zárta beszédét Németiné Vígvári Edit.
A következő felszólaló Kovács Gábor, matematikatanár, aki egy matematikai feladattal szeretne rávilágítani a problémára. Az oktatás szerinte nemcsak a tanárok, hanem a diákok és a szülők ügye is. Úgy gondolja, az elmúlt egy évben közüggyé vált, egyre több ember látja az oktatás bajait, és a státusztörvény ezen csak ronthat. A közoktatás véleménye szerint azért fontos, mert a legfontosabb érték a gyerekek esélyegyenlősége: mindenki közel ugyanolyan esélyt kapjon a boldoguláshoz településtől, gazdasági helyzettől függetlenül; a gyerek ambíciója és tehetsége dönthesse el a jövőjét. Ez az oktatás feladata – állapította meg. Hozzátette, a tudás mindig érték lesz, állandóságot képvisel. Miért fontos a tudás? Egy emelt szintű érettségi feladatot idéz: a mai feltételek mentén hány rendszám adható ma ki Magyarországon? Ha el is jutottak a jó megoldásig, szerinte tovább kell gondolni: ki találta ezt ki, ki számolt utána, ki ellenőrizte stb. Fontos, hogy önállóan gondolkodó, kritikus diákok nőjenek fel, akik mernek kérdezni. Azt szeretné, hogy ne menjenek el a mai diákok, mert nélkülük nincs Magyarország. Véleménye szerint ma nem a migráció a legnagyobb probléma az országban, hanem a fiatal ambiciózus diákok külföldre áramlása. „Maradjatok, csináljatok jobb Magyarországot!” felszólítással zárta szavait.
Kassai Adél, debreceni Egységes Diákfront tag és 11. osztályos gimnazista beszédében megfogalmazta eddigi konklúzióját: csak akkor lehet eredményt elérni, ha egyre többen vagyunk és rendszerben gondolkodunk. Azt érzékeli maga körül, hogy az oktatás kérdése másodlagos, a fiatalok érdektelenek ebben a témában. Szerinte az önálló véleményformálás nehezére esik a mai diákoknak, hiszen nem része az oktatásnak a vitakultúra fejlesztése, és így minden magyar állampolgár a 20-as évei második felére belefárad a politizálásba, mert nem tudja, honnan tájékozódjon, kiben bízzon.
- Feladja, és ezen a ponton a kormány elérte a célját! Ezt nem hagyhatjuk! – szólította fel a tömeget, akik „Nem hagyjuk!” skandálással válaszoltak rá.
Úgy gondolja, olyan tanárokra van szükség, akik nem verselemzést magoltatnak a diákokkal, hanem meghallgatják az álláspontjukat, önálló gondolkodásra sarkallják őket. De úgy látja, ebből a rendszerből ritkán kerül ki ilyen tanár, vagy nagyon hamar elrettentik a körülmények. Felszólítja a tömeget: „tegyünk ez ellen valamit!” Végezetül azt is megemlíti, hogy ezen a környéken vannak kisebb községek, ahol az iskola épülete miután porig égett, másfél év után se kapnak támogatást az újjáépítésre, és konténerekben kell a diákoknak tanulniuk.
- Oktatási reformot! Be kell látniuk a nem létező oktatásügyi minisztériumban ülő politikusoknak, hogy a szóbeli ígéretek elszállnak a levegőbe, komoly, igazi lépésekre van szükség, amit állami kereteken belül kellene megvalósítani, nem az uniós pénzekre várni! Meg kell hallgatni az oktatáspolitikai lépésekért és szakmai diskurzusért kiáltó magyar nemzetet! – fejezte be harcos hangvétellel beszédét Kassai Adél.
A rendezvény végén az egyik szervező, Olajos Vajk a budapesti Diákfont hétigenes népszavazását ajánlotta a résztvevők figyelmébe, amihez aláírásgyűjtésre buzdított. Minden egyes kérdés felolvasása után igent kiáltott a tömeg, melyek között szerepel például egy köznevelésért felelős önálló oktatási minisztérium létrehozásának igénye, vagy a pedagógusok alapilletményének 50%-os növelése. Olajos Vajk a rendőrség védelmében is megszólalt kiemelve, hogy nem viszi előre az országot, ha két állampolgár harcol egymás ellen, de a rendőrök ártatlanok, valójában a mai rendezvény zavartalan lefolyása érdekében is számos jótanácsot kaptak tőlük. Közös énekléssel zárult a rendezvény 18:30 körül a Pál utcai fiúk musical népszerű slágerével.
Krajnik Ildikó
[Beillesztett cikk: A cseh pedagógusbérektől a magyarok örömtáncot járnának]
