Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

A szakma szeretete hajtja a debreceni szűcsöt, Pannika nénit

| 2023. 03. 23. | 11:00:00
A szűcsmesterség hamarosan csak emlék marad.
A szakma szeretete hajtja a debreceni szűcsöt, Pannika nénit
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

A fiatal nemzedék számára ismeretlen foglalkozást űz a 71 éves Vietórisz Imre Sándorné, pedig alig néhány évtizede még virágzott a szűcs szakma Magyarországon. A 70-es, 80-as években még évente kettő-négy szűcsöt „termelt ki” Debrecen, mára azonban mindössze ketten foglalkoznak a szőrök megmunkálásával, azaz bundakészítéssel vagy -javítással a cívisvárosban.

– 1966-ban kezdtem a szakmát. Komádiban, intézetben nőttem fel. Jó tanuló voltam, így közgazdasági technikumba szerettem volna menni, de állami gondozottként a szakma felé irányítottak minket, mint akkoriban oly' sok mindenkit. Jobbnak látták, ha szakmát tanulunk, amiből megélünk – kezdi visszaemlékezéseit Vietórisz Imre Sándorné Pannika, aki otthonában fogadott minket, ami helyet ad műhelyének is. – Romániában születettem, szüleim meghaltak, így örökbe fogadtak. Kilencéves voltam, amikor Magyarországra jöttünk, ugyanis anyukám idevalósi volt. Sajnos egy évvel később beadtak az intézetbe. Az általános iskolát így Komádiban fejeztem be. Az intézet igazgatónőjének volt egy panofix bundája – ha viselte, odaszaladtam, megsimogattam az anyagot. Nagyon tetszett. Így amikor mondták, lehetek szűcs, belevágtam, pedig azt sem tudtam, mi fán terem a mesterség, csak tetszett a bunda simogatása. Így lettem 1966-ban a Bőripari Szövetkezet tanulója – elevenítette fel a kezdeteket Pannika néni. Elmondta, 19 évig dolgozott itt, majd 1985-től maszek lett, ugyanis a férje megbetegedett, és úgy döntött, kiváltja az ipart. Ma is tevékenykedik, igaz, a nyugdíj mellett. Elmondta, varrni mindig is szeretett, az intézetben nagyon sok falvédőt és díszpárnát készítettek.

A tanárok megbízták a gyerekeket, hogy 50 forintért készítsenek ilyen tárgyakat, és ők örömmel eleget is tettek a kérésnek, hiszen ez akkoriban nagyon jó zsebpénznek számított.

– Ez egy kihalófélben lévő szakma, de lehet, hogy így igazságos. A debreceni szűcsök már mind abbahagyták vagy meghaltak; manapság csak ketten űzzük ezt a csodás szakmát. Olyan is akadt, aki nem tanulta, de szerette és csinálta. Legyünk őszinték: ma már nincs annyi munka, hiszen az állatvédők és az időjárás is közrejátszanak, hogy ne kelljen bunda. Divat lett nem bundát hordani. Hallottunk olyat, hogy az állatvédők lefújták színes festékkel a bundát viselő hölgyeket a fővárosban, és emiatt az emberek tartanak az atrocitásoktól – sorolja Pannika a szűcsök eltűnésének legfőbb okait. Ennek tükrében kicsit furcsállja, hogy a bőrcipőktől és -kabátoktól nem ódzkodnak az emberek, hiszen azok alapanyagai is állatok, akárcsak a szőrméknek.

Fontos leszögezni, hogy a szűcsök nem a tímárok munkáját végzik. Míg előbbiek kizárólag a kikészített bőrből készítenek ruhadarabot, addig a tímár a bőrt, nyersbőrt kikészítő, vagy egyszerűbb lábbeliket varró mesterember régies neve.

Pannika néni elmondta, régen Budapestre jártak, mert Debrecenben nem kaptak alapanyagot. Az elmúlt 57 évben leginkább róka- és nutriabundákat készített, de hörcsögbundák is kikerültek a keze alól. Magyar alapanyagból hazai megrendelésre készültek a darabok. Virágzott a vadászat, így nem volt gond a szőr beszerzésével. – Egy kabátot 2-5 nap alatt készítek el, attól is függ, milyen igénye van a megrendelőnek. Egy félbundához szükség van 12-13 rókára – körméret kérdése. Soknak tűnik, de így is vannak olyan trükkök, amiket bevetünk, hogy duplájára növeljük a bőr méretét. Ilyen például az eresztett varrás – ismertette a praktikákat.

Megtudtuk, a szűcsmunka követi is, meg nem is a divatot.

Pannika néni meglátása szerint leginkább az egyedi igények alakítják a modelleket. Sokan érkeztek hozzá egy divatlappal a kezükben, hogy ilyen-olyan darabot szeretnének, és az esetek döntő többségében meg is valósította az elképzeléseket. – A 80-as években volt egy nagy felfutás, akkor húszan is dolgoztunk a szövetkezetnél, bérmunkánk is volt, Pestre gyártottuk az irhabundákat és a bőrkabátot. 1985-től folyamatosan szűnt meg a szűcs részleg. A 90-es évektől kezdve ciki lett felvenni a bundát, manapság pedig az időjárás sem indokolja. Nincsenek olyan kemény telek, mint voltak. És ha belegondolunk, nem hordunk tíz évig egy kabátot, hanem évente újat veszünk. Pedig vegyileg tisztíthatók a szőrmék, sokáig megőrzik szépségüket, ha jól van kikészítve az anyag. Akár 15 évig, ősztől tavaszig is viselhetnénk.

Manapság Pannika nénihez az idősebbek járnak, akik kisebb átalakításokat, gombfelvarrásokat kérnek.

Sokat romlott a minőség

A turkálók megjelenésével a vásárlók a minőségről a darabszámra tértek át. Az angol és amerikai bálás ruhákkal olyan szőrök jelentek meg hazánkban, amiket szűcsök nem is láttak korábban. – Fel sem ismerem egyiket-másikat. Keresztezik az állatokat, plusz mindent festenek, lehetetlenség megállapítani, mi is volt eredetileg. A turkálóval másik nagy baj, hogy sok régi bunda kerül a hazai üzletekbe, és az emberek bele sem gondolnak, hogy avasodik a bőr, emiatt pedig könnyen szakad az anyag. Hiába varrok rá egy anyagot, rövid idő alatt az is szétszakad, így nem lehet megmenteni a ruhadarabot. Foltozgatni sem egyszerű, mert más a szőrirány, ha egyáltalán találok hozzá anyagot – mondja sajnálkozva, hozzátéve, a nutriabunda is azért ment ki teljesen a divatból, mert egy idő után mállottak, és nem volt alapanyag-utánpótlás.

Pannika néni szerint a szűcsök színe-java felsorakozik a Mihály-napi vásáron, így aki szeretne még egy-egy minőségi darabhoz hozzájutni, ott megteheti.

Igaz, nem olcsó, mert egy irhakabát 100-120 ezer forintba kerül. Problémaként vetette fel, hogy manapság sokat romlott a minőség, hiszen gyors tempóban, vegyszerekkel történik a kikészítés is, emiatt hamarabb dobhatjuk el a szőrméből készült terméket. Régen hetekig cserzőlében áztatva tartósították az előkészített nyersbőrt – ma már erre nincs idő.

– Sok szerszámra nincs szükség. A kiszabott, vízzel felpuhított terméket a cangli, azaz a rámázófogó segítségével az asztallapra, szőrrel lefelé kifeszítem, és körbeszegelem. Száradás után, körülbelül 24 óra elteltével a termék megfelelő méretű és jó tartású lesz. Szükség van egy jó, ipari varrógépre, egy szűcsvarrógépre, ami hurkosan varrja össze a szőrmét. Kell természetesen tű, cérna, egy profi szűcskés, de utóbbi is már pengés, ezzel vágom a szőrméket. Ha ollóval vágnám, akkor a szőrt is vágnám. Ezzel azonban csak a bőrt vágom el – mutatja Pannika otthoni műhelyében szerszámait. Az asztalon kiteríti a kimaradt anyagokból összevarrt szőnyeget, falvédőket. – Tessék, itt egy jó derékvédő, de már nem kell senkinek! – hajtja össze a darabot és teszi a stósz tetejére. 

Pannika ma is tevékenykedik, igaz, a nyugdíj mellett.

Könyvből nem lehet megtanulni

A hosszú évek alatt egyetlen ember volt, aki felkereste Pannika nénit, hogy kitanulná a mesterséget, de mivel otthonában dolgozik, nem volt kivitelezhető. – A szezon fél évig tart, munka is leginkább csak télen van, nem tudnék fenntartani egy külön műhelyt. Ilyen rezsi- és bérleti díjak mellett meg pláne nem! Októbertől márciusig dolgozom, nyáron lehetne új modelleket készíteni, de nincs rá igény. Nem kell már semmi: sem a sapka, sem a sál, sem a kesztyű. Volt, hogy pásztorok jöttek, varrjak nekik subát rackabőrből. Nem volt könnyű, mert nem lehetett forgatni, de megcsináltam. Hagyományőrzőknek sapkát csináltam nemrég, de csak egy-két darabot. Mondják is a gyerekeim, hagyjam abba, de szeretem csinálni. Jólesik, amikor megdicsérnek, amikor mondják, nem is gondolták, milyen szép lesz a végeredmény – mondja csillogó szemekkel Pannika. Meglátása szerint a fiatalok már nem értékelik a kétkezi munkát, sokkal vonzóbb az informatika és a robotika világa. – Ha 50 év múlva egy szekrény mélyéről előkerül egy bunda, szerintem csak bámulni fogják a darabot, nem fogják felismerni az emberek. Pedig ez egy csodálatos szakma, de óriási hátránya, hogy könyvből nem tanulható. Ha a szűcsök a tudásukat nem adják át a fiataloknak, akkor végleg el fog tűnni ez a mesterség – sajnálkozik. Manapság Pannika nénihez az idősebbek járnak, akik kisebb átalakításokat, gombfelvarrásokat kérnek. Ők azok, akik templomba, színházba még magukra öltik ezt a csodás darabot. Örül neki, hogy van még munkája, mivel egyedül él, így legalább leköti magát, beosztja a tennivalókat. – Nemrég járt nálam egy hölgy, aki csillogó szemekkel mesélte, hogy megdicsérték rajta a kabátot, amit én készítettem sok-sok évvel ezelőtt. Ez hajt még mindig. A szakma szeretete és tisztelete. Szájról szájra terjed a hírem, és ez nagyon jó érzéssel tölt el. Csinálom, amíg tudom, amíg van hozzá erőm, és amíg van rá kereslet.

Fogarasi Renáta

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Putyin kiütéses győzelmet aratott; az EU kétségbe vonja a választás tisztaságát
Putyin kiütéses győzelmet aratott; az EU kétségbe vonja a választás tisztaságát
Az előzetes eredmények szerint a szavazatok több mint 87 százalékát kapta
Az Petőfi-film nézettségi rekordot döntött a nyitóhétvégén
Az Petőfi-film nézettségi rekordot döntött a nyitóhétvégén
Csak a Dűne 2 előzte meg az első hétvége jegyértékesítése alapján.
Gazdaság
Biharkeresztes Nagyvárad egyik ékkövévé válhat
A nagyvárosi lét szerves részévé szeretne válni a kisváros.
Közel 90 millióból bővítik a hajdúdorogi piacot
Nyírábrányi cég végzi a munkát.
A honatya eljött Budapestről Hajdúszoboszlóra megdöbbenni a vendégmunkásokon
A debreceni gyárépítéseken dolgozók miatt aggódik.
Jól teszi, ha átnézi a NAV által készített szja-tervezetet!
Május 21-ig lehet módosítani, kiegészíteni.
Költségvetés: így csábítják a fürdőbe a helyieket Berettyóújfaluban
Átlépte az egymilliárdot a város iparűzésiadó-bevétele.
Hirdetés
Hirdetés
Támogatott tartalom
A levegő-kompresszorok fejlődéstörténete és jelenkori állapota
A levegő-kompresszorok fejlődéstörténete és jelenkori állapota
Az elmúlt néhány évtized robbanásszerű fejlődést hozott.
Aquaticum: fejlesztik a játszóházat és játszósarkot
Aquaticum: fejlesztik a játszóházat és játszósarkot
Az Aquaticum Debrecen Kft. pályázata.
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés