CATL: napi tízezer köbméter víz szükséges

Negyvennégy, egyenként körülbelül tíz köbméter nagyságú hűtőtorony épül; napi átlagban tízezer köbméter vizet, és abból is 70 százalékban szürkevizet használ – termálvízre, gyógyvízre egyáltalán nem lesz szükség – mindez igaz lesz a Debrecen déli ipari övezetében létesülő CATL akkumulátorgyárra.

A sok vitát kiváltó kínai gazdasági egység létesítésével, majd működésével a leginkább közérdeklődésre számot tartó témákban kutakodó sorozatunkat az akkumulátorgyár vízfelhasználásával, szennyvíztisztításával, valamint a hűtőtornyok szerepével foglalkozó résszel folytatjuk. A Cívishír kérdéseire ezúttal is Szilágyi Balázs, a CATL debreceni gyárának közügyekért felelős vezetője válaszolt.

Sorozatunkat a levegőminőség és a zajszennyezés témakörrel folytatjuk, amelyet a talajvédelem és a lefejtett termőföld hasznosítása követ, majd a munkaerővel, azok lakhatásával, a szállítás témakörrel zárjuk. Most azonban olvassuk, a vízfelhasználást firtató kérdéseinkre adott válaszokat.

Az akkumulátorgyár három lépcsőben épül, illetve három lépcsőben bővíti a termelést a tulajdonos. Mennyi ipari vízre lesz szüksége a gyárnak az első, a második és a harmadik fejlesztési ütem után? Az ipari víz és a kommunális víz felhasználásának aránya hogyan oszlik meg a gyárban?
Szilágyi Balázs: A három fázis együttes vízfogyasztása átlagosan napi 10 ezer köbméter lesz. Ezt három, nagyjából egyenlő lépésben éri el az üzem. Az ipari víz (szürkevíz) aránya ezen belül legalább 70 százalék lehet. 

Honnan, milyen csatornákon, kutakból tervezi a szükséges ipari víz beszerzését a gyár?
Szilágyi Balázs: A Debreceni Vízmű Zrt. telephelyeiről fog érkezni a víz. Nem fúrunk újabb kutakat, mert nem lesz rájuk szükség.

A gyár vízellátása sokak szerint veszélyezteti Debrecen ivóvízellátását, veszélyezteti a Civaqua-programban az öntözésre és a város délkeleti részén lévő tavak feltöltésére érkező víz erre a célra történő felhasználását, veszélyezteti a talaj ivóvízbázisát (tisztaság és mennyiség szempontjából). Amennyiben ezek a vélelmek alaptalanok, milyen tudományos eredménnyel, vízfelhasználási kalkulációkkal tudják megcáfolni, eloszlatni ezeket a kételyeket? Ha pedig van alapja a kételyeknek, mit tudnak tenni a probléma, problémák megszüntetésének érdekében?
Szilágyi Balázs: Ezek megalapozatlan kételyek. A gyár működése semmilyen módon nem érinti a talajvizet, nem kapcsolódik a Civaqua programhoz sem. A gyár nem fog talajvizet használni, semmilyen kibocsátás nem kerülhet a talajvízbe. Ahol felvetődik a vízszennyezés elvi lehetősége, ott szivárgásgátló megoldásokkal fogjuk megakadályozni a víz talajba kerülését. A jogszabályok garantálják a lakossági vízellátás feltétlen elsőbbségét.

Ugyancsak felvetődött a lakosság körében, hogy gyógyvízre, termálvízre is szüksége van a gyárnak, mégpedig nagy mennyiségben. Ezek pedig hazavághatják a város és Hajdúszoboszló gyógyfürdőit – hallhatók egyesektől. Valóban kell a gyártáshohoz gyógyvíz, termálvíz? Milyen mennyiségben? Veszélyezteti-e a gyógyfürdőkultúrát a kitermelt mennyiség? 
Szilágyi Balázs: A CATL-nek nincs szüksége termálvízre a gyártási folyamathoz. A vállalat soha nem foglalkozott termálvíz-kitermeléssel. Semmilyen más forrásból nem tervezzük víz vételezését, kizárólag a Debreceni Vízműtől.

Hírek szerint szennyvizet, tisztított szennyvizet is használ az akkumulátorgyár. Helyesek ezek az információk? Ha igen, mennyi, milyen mértékben megtisztított szennyvizet tervez használni a gyár? Milyen technológiai folyamatokban kap szerepet a szennyvíz, tisztított szennyvíz? Hogyan, milyen csatornán keresztül érkezik a tisztítóműből a gyárba a víz? Vagy helyben lesz szennyvíztisztító? Milyen eljárással, felhasználással garantálható, hogy az egyébként veszélyes szennyvíz nem okoz egészségkárosodást a bent dolgozó vagy a környéken élő emberek esetében?
Szilágyi Balázs: Szürkevizet, vagyis tisztított szennyvizet tervezünk használni hűtőtornyainkban, ez a vízfelhasználásunk több mint 70 százalékát jelenti. Hűtőtoronyra azért van szükség, hogy egyes belső terekben állandó szinten tudjuk tartani a hőmérsékletet úgy, hogy közben a páratartalom a cellagyártáshoz szükséges kettő százalék alatt maradjon. Üzemen belüli hőcserefolyamatról van szó, ami semmilyen szennyezéssel nem jár. A szürkevíz tisztított, veszélytelen szennyvíz, a néhány kilométerre található szennyvíztelepről érkezik majd. A szürkevízvezeték tervezett nyomvonala nem érinti Debrecen lakott területét. Lesz a gyárnak saját szennyvíztisztója, ami egyes eszközök, tartályok és a kész cellák mosásakor keletkező szennyvizet fogja tisztítani.

A gyár működése közben keletkezik ipari szennyvíz és kommunális szennyvíz is. Ezek tisztítását külön kezeli a gyár? Mi lesz a sorsa az ipari és mi lesz a sorsa a kommunális szennyvíznek? Hová kerül a szennyvíz, hol tisztul meg, és hová távozik a gyárból? Milyen minőségűnek kell lennie a távozó szennyvíznek? Tehát leginkább milyen elemektől, anyagoktól kell megtisztítani a szennyvizet?
Szilágyi Balázs: Az ipari szennyvizet és a kommunális szennyvizet elválasztva kezeljük. A kommunális szennyvíz közvetlenül a város szennyvíztelepére kerül. Az ipari szennyvizet először a gyár tisztítótelepén tisztítják, hogy megfeleljen a városi szennyvízhálózat követelményeinek, ezt követően ez a szennyvíz is a városi szennyvíztelepre kerül további tisztításra. A saját telephelyen tervezett tisztítás célja, hogy kivonja a vízből a sót és a fémeket. Ez után a tisztítás után már minden összetevő bőven az egészségügyi határérték alatt lesz.

A szennyvíztisztítás után megmaradt szennyező/káros/mérgező anyagokat kiviszik-e a gyárból? Ha igen, milyen biztonsági, a környezet szennyezését elkerülendő módon juttatják ki a gyárból? Hová viszik? És mi lesz a sorsa?
Szilágyi Balázs: A visszamaradó fémtartalmú iszapot szárítás után egy erre szakosodott vállalkozás szállítja el újrafeldolgozásra. Ez a vállalkozás megfelelő engedélyekkel rendelkezik, az iszapnak a katasztrófavédelmi hatóság által felügyelt szállítását és feldolgozását maga végzi. Több ilyen cég is működik Magyarországon, iszap-újrafeldolgozási eljárásuk nem jelent veszélyt.

A január 20-án megtartott fórumon elhangzott, hogy hűtőtornyokat is építeni kell a gyár területén. Hány darabot, és milyen méretűt? A gyárban mi lesz a funkciója a hűtőtornyoknak? A hűtőtorony működéséhez honnan veszik a vizet? Mennyi vizet igényel a hűtés? A hűtőtoronyból elpárolgó víz jelenthet-e veszélyt a környezetre?
Szilágyi Balázs: Negyvennégy, egyenként körülbelül tíz köbméter térfogatú hűtőtornyot tervezünk elhelyezni a gyár tetején. Ezek a cellagyártáshoz szükséges laboratóriumi körülmények, úgynevezett száraztér – állandó hőmérséklet, kettő százalék alatti páratartalom – megteremtésére szolgáló összetett hűtő és fűtő rendszer részét képezik. A teljes vízigény több mint 70 százalékát kitevő szürkevizet kizárólag a hűtőtornyokban tervezzük használni. A szürkevízhez csak csekély mennyiségű környezetbarát lerakódásgátló adalékot adunk hozzá, semmilyen veszélyt nem jelent a környezetre. Az üzemen belüli hőcseréről van szó, a hűtővíz nem érintkezik a gyártási technológiával, elpárolgása nem jár levegőterheléssel.

CH