Kitüntették a Debreceni Fazekas Mihály Gimnázium tanárnőjét

Tizenegy, természettudományokat oktató középiskolai tanár vehette át a Pro Progressio Alapítványnak Pécsi Eszterről, az első magyar mérnöknőről elnevezett ez évi tanári díját szerdán Budapesten, a Műegyetemen.

A 14 évvel ezelőtt alapított, ám ettől az évtől Pécsi Eszter nevét viselő kitüntetést olyan oktatók vehetik át, akik a legtöbbet teszik a műszaki tudományos ismeretek átadásáért, népszerűsítéséért. Czigány Tibor, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektora az ünnepségen hangsúlyozta: azért nevezték el Pécsi Eszterről a díjat, mert szeretnék, ha minél több középiskolás lány választaná a jövőben a műszaki-tudományos pályát. Közölte, büszkék arra, hogy a női hallgatók aránya a Műegyetemen immár eléri a 34 százalékot, a műszaki területen pedig a 30 százalékot. Emlékeztetett arra,

127 éve vált lehetővé Magyarországon a nők számára, hogy felsőfokú tanulmányokat folytassanak, és 1918-ban nyílt meg ez a lehetőség a műszaki, mérnöki szakokon is.

Az idei díjazottak

• Csanády Gáborné (Baár-Madas Református Gimnázium, Budapest),
• Dobos Sándor (Fazekas Mihály Gimnázium és Gyakorló Általános Iskola, Budapest),
• Fürjes János (Győri SzC Hild József Építőipari Technikum),
• Hajdara Botond (Karinthy Frigyes Gimnázium, Budapest),
• Juhász Attila (Miskolci Herman Ottó Gimnázium),
• Kalydi György (Győri SzC Baksa Kálmán Gimnázium),
• Király Sándor (Neumann János Gimnázium, Eger),
• Péter Csaba (Szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium),
• Tassy Gergely (Veres Péter Gimnázium, Budapest),
• Tóth Mariann (Debreceni Fazekas Mihály Gimnázium) 
• Zsigó Zsolt (Nyíregyházi SzC Bánki Donát Műszaki Technikum).

Elhangzott: a tanári díj megalapítása óta immár 151 oktató vehette át az elismerést.

Ki volt Pécsi Eszter?

Pécsi Eszter 1899-ben született Kecskeméten. Műszaki tanulmányait Berlinben kezdte, ám amikor megnyílt a műszaki felsőoktatás lehetősége a nők előtt Magyarországon, hazatért, és 1920-ban első magyar nőként átvette a mérnöki (építőmérnöki) oklevelet a budapesti műegyetemen. Nevéhez fűződik az első magyarországi vasbeton házak szerkezetének megtervezése, majd 1945 után tagja volt annak a mérnöki csapatnak, amely a főváros ostroma során megsérült épületek statikai felülvizsgálatát végezte. Az 1956-os forradalom és szabadságharc után előbb Ausztriába, majd az Egyesült Államokba emigrált, 1965-ben átvehette az Egyesült Államok legjobb statikai tervezőjének járó díjat. Munkássága lehetővé tette számos New York-i felhőkarcoló megvalósítását.