Az elveszett egymillió jobbikos nyomában 

A 2022-es parlamenti választás előtt  fordított hátat a Jobbiknak Herpergel Róbert, aki az egyik legaktívabb képviselő volt a cívisvárosban, de 2019 óta már nem tagja a közgyűlésnek. Amikor az idei parlamenti választás előtt kilépett a Jobbikból, azt ígérte, hogy április 3. után tabuk nélkül beszél mindenről, amiről kérdezzük. Állta a szavát!

Cívishír: Mit szól az április 3-i eredményhez?
Herpergel Róbert: Nekem van egy olyan különleges képességem, hogy a választási eredményeket soha nem találom el, de még a közelébe sem jutok a tippjeimmel. Az eredmény engem is meglepett, nem gondoltam, hogy ilyen mértékű jobboldali győzelem születik.

Cívishír: Jobboldali?
Herpergel Róbert: Jogos, inkább mondjuk azt, hogy ekkora fideszes sikerre nem számítottam. 

Cívishír: Miért nem?
Herpergel Róbert: Azt hittem, néhány körzetben jóval szorosabb verseny lesz. A debreceni, vagyis hajdú-bihari 1-es körzetet véltem erőteljesen billegőnek. Ehhez képest egyöntetű eredmény született. 

Cívishír: Kósa Lajost lebecsülte?
Herpergel Róbert: Nem azt mondom, hogy esélytelennek tartottam, de biztos voltam abban, hogy egy-két százalék lesz a különbség közte és a DK-s Varga Zoltán között. Beszélgettem fideszes bennfentesekkel a választás után, úgy vettem ki a szavaikból, hogy őket is meglepte az eredmény. Tőlük tudom, hogy sok közvélemény-kutató is nagyon szoros versenyt ígért.

Cívishír: Hová tűnt egymillió jobbikos, akit a választások óta nem találnak azok, akik összeadták a 2018-as ellenzéki voksokat, és ettől vártak kormányváltást?
Herpergel Róbert: Mint kiderült, a baloldallal való összefogás keserű piruláját nemcsak az én gyomrom nem tudta bevenni, hanem más jobbikosoké sem. A Jobbik 2010-ben egy nemzeti, erősen jobboldali, konzervatív pártként határozta meg magát, bizonyos témákhoz pedig radikálisan viszonyult. Ebbe szeretett bele nagyon sok ember. A néppártosodás során ugyan néhányan leszakadtak, de a többség kitartott, és ez hozott a Jobbiknak több mint egymillió listás szavazót 2018-ban. A választás után azonban Vona Gábor távozott, jött utána egy gyenge Sneider Tamás, majd Jakab Péter belenavigálta a pártot a Gyurcsány-féle baloldali összefogásba, amit jobboldali ember nem tud feldolgozni, megemészteni. Egy jobbikos úgy gondolkodott április 3-án, hogy két rossz közül behúzza a kisebbik rosszat, a Fideszt.

Cívishír: Elemzők, politológusok – akik ebből élnek, és még oktatják is a szakmát egyetemeken – miért gondolták, hogy az egymillió jobbikos a közös ellenzéki listára szavaz?
Herpergel Róbert: Mert nem ismerik a jobbikosokat. Egy baloldali véleményvezér vagy politikai elemző soha nem fogja megérteni, hogy milyen a lelkivilága egy jobboldali érzelmű, konzervatív embernek. De annyit legalább megérthetnének, hogy bár mi is Orbán Viktor és a Fidesz távozását szeretnénk, nekünk nem mindegy, kiket ültetünk a helyükre. A 2006-os Gyurcsányt akarják még mindig eladni. Ezt egy jobbikos gyomra nem veszi be!

Cívishír: Önnek azért bevette sokáig, mert csak januárban, két és fél hónappal a választás előtt lépett ki a Jobbikból!
Herpergel Róbert: Amikor sajtótájékoztatót tartottam, mindig egyedül álltam ki, nem társult mellém sem momentumos, sem LMP-s, sem DK-s, sem MSZP-s, és igyekeztem olyan jobbikos témákkal foglalkozni, mint a Nagyállomás ügye, a közbiztonság, vagy a hajléktalanok ügye, ezek az összefogásban ugyebár nem sok vizet zavartak. Egyébként én már tavaly decemberben jeleztem a kilépési szándékomat a helyi szervezetnek, de ezen már nyár óta gondolkodtam.

Cívishír: Akik maradtak a debreceni Jobbikban, lenyelték a keserű pirulát? Van még egyáltalán Jobbik Debrecenben?
Herpergel Róbert: Vannak még régi bajtársak, akik reménykednek abban, hogy a Jobbikot vissza lehet rántani arról az útról, amelyen most rossz irányban halad. Merthogy rossz az irány, afelől nem lehet vita. Ez a választás a Jobbiknak csúfos kudarc volt. Én mindig azon az állásponton voltam, hogy a Jobbiknak egyedül kell megmérettetnie magát, és csak akkor lehet jövője, ha kiszáll ebből a baloldali összefogásból, és visszatér a régi értékeihez, a nemzeti identitáshoz. Akik maradtak, még bizakodnak.

 Cívishír: A Mi Hazánk a saját halottjának tekinti a Jobbikot – mit szól ehhez?
Herpergel Róbert: Van benne valami. Az utóbbi fél évben kezdtem nagyobb érdeklődéssel figyelni a Mi Hazánk tevékenységét. Amíg a covid-diktatúráztak, addig nem nagyon foglalkoztam velük, mert ódzkodom attól, hogy a politikusok orvosi szerepben akarnak tündökölni.

Cívishír: Nem a Mi Hazánk védelmében szól, de nyilván tudja, hogy tízmillió virológus országa lettünk!
Herpergel Róbert: Akkor legalább a politikus ne legyen virológus! Mindenesetre a kampányban már olyan ügyeket tolt a Mi Hazánk, amikkel tudtam azonosulni, és a régi Jobbik köszönt vissza.

Cívishír: Lehet, egyszer mihazánkos lesz?
Herpergel Róbert: Először azt kéne még eldönteni magamban, hogy akarok-e egyáltalán a közélettel pártszinten foglalkozni. Néha eljátszom a gondolattal, vannak terveim, ötleteim, de még csak a fejemben. A jövő zenéje.

Cívishír: Az már múlt, de még bizonyára foglalkoztatja, hogy a legaktívabb képviselőként miért esett ki a debreceni közgyűlésből 2019-ben?
Herpergel Róbert: Nyilvánvalóan bosszant, hogy nem tudom azt csinálni, amit szerettem, de nagyon mélyre kéne ásni, hogy miért alakult így. Ennek szervezeti okai vannak, egészen az országos elnökségig nyúlnak a szálak. A Jobbiknak is a gyerekbetegsége volt az, hogy nem figyeltek arra a központban, ki milyen teljesítményt nyújt a végeken. A Jobbik elnökségének például gőze sem volt arról, hogy én mit csinálok itt a debreceni önkormányzatban, és szerintem az sem rendítette meg őket, hogy egy aktív emberük kiesett. 

Cívishír: A debreceni Jobbik-szervezet mostohagyereke lehetett a Jobbiknak még a Vona Gábor-időkben is, hiszen – a holokauszt-emlékművet meggyalázó Kulcsár Gergelyt leszámítva – listán esélyt sem kapott.
Herpergel Róbert: Én például a top 100-ba sem fértem be. Visszautalnék arra, amit korábban mondtam, a szervezetlenségre. Az elnökség csak a parlamenti frakcióig látott el, de ne csak bennük keressük a hibát, Kőszeghy Ábeléknak kevés lobbierejük volt.

Cívishír: Kőszeghyéken verik el a port?
Herpergel Róbert: Egyáltalán nem, csak ők voltak benne a városi és a megyei szervezet vezetésében, nekem ilyen ambícióim nem voltak, én kizárólag az önkormányzati képviselői munkára összpontosítottam.

Cívishír: A képviselőségből mit tud most felmutatni? Mire lehet büszke?
Herpergel Róbert: Nagy túlerővel szemben gondosan meg kellett válogatni az ügyeket, hogy a fideszesek tyúkszemére lépjünk. Én kezdtem el például a Zenede felújításáról beszélni, még a 2014-es kampányban, és lám, ha évekkel később is, de megvalósult. A Nagyállomás, a Petőfi tér problémáit folyamatosan napirenden tartottam, bár tudom, hogy ez az ügy parlamenti szinten, jogszabály-módosításokkal oldható meg igazán. Érdekes, hogy amikor a rendőrkapitány évente egyszer befáradt a közgyűlésbe raportra, a fideszesek csak akkor foglalkoztak a Nagyállamos és környéke közbiztonságának ügyével. Miután megcsináltam a videót arról, hogy a Vénkertben és az Újkertben milyen gyászos állapotban van a kerékpárút, az önkormányzati választás kampányában nekiláttak a felújításnak. Tőlem származott a veszélyes, iskolák, óvodák közelében lévő gyalogátkelők figyelemfelkeltő felfestése is. A Fidesz ezt is a saját ötleteként adta el, de nem baj, örülök, hogy megvalósult.

Cívishír: Aktív kerékpárosként milyennek ítéli, hogyan minősíti most a debreceni kerékpárút-hálózatot?
Herpergel Róbert: Alakul, fejlődik, de azért még sok minden szúrja a szemem, az egyik ilyen a Csapó utcai kerékpársáv. Óriási felelőtlenség volt oda felfesteni biciklisávot. Életveszély az ilyen sávokon, közvetlenül a forgalom mellett kerékpározni.

Cívishír: A Miklós utcait szóvá tettük a polgármesternek!
Herpergel Róbert: Én is beszéltem erről személyesen a polgármester úrral. Ő azt mondja, hogy ezeket a sávokat hivatásos kerékpárosok javasolták. Én ezt elhiszem, de az én bajom az, hogy a többség nem profi, hanem mezei, vagyis alkalmi kerékpáros. Ebben a közlekedési kultúrában ezeknek a biciklisávoknak nincs értelme. A legtöbb autós még a gyalogosokra sincs tekintettel, nemhogy a kerékpárosokra.  A városi kerékpárút-hálózat egyébként lassan, de biztosan fejlődik. Nyilván mindig lehet találni hibát valahol.

Cívishír: Ahogy a volt alpolgármester, Halász D. János fogalmazott nekünk évekkel ezelőtt egy korábbi interjúban: Debrecenben az a legrosszabb, hogy a kerékpárutak hirtelen véget érnek.
Herpergel Róbert: Ezzel a problémával a magamfajta aktív kerékpáros rendszeresen szembesül, de azért mondjuk el, hogy most már vannak viszonylag hosszú, egybefüggő szakaszok. A Fórumtól a Doberdóig például egészen jól el lehet tekerni.

Cívishír: A „szíve csücske”, a Nagyállomás és környéke a Petőfi tér átépítésével megváltozik – hangzott el a közgyűlésben. Mit szól?
Herpergel Róbert: Elhiszi valaki, hogy azért nem találkozunk majd a továbbiakban a cigányintegráció csődjével a Petőfi téren, mert lesz ott egy tavacska? Vagy biztonságosabb lesz a vonat a Debrecenben tanuló vidéki diákoknak a hadházi vonalon? Majd a gimnazista lányok nem fognak félni a vonaton, mert megszépült a Petőfi tér? Ugyan már! 

Cívishír: Két belvárosunk van, az egyik nyugatos, európai, kulturált, a Nagytemplomtól a Miklós utcáig tart, és van egy másik, a Miklóstól a Nagyállomásig, hamisítatlan Vadkelet. Ezen változtatnának.
Herpergel Róbert: Értem, de kiknek épül a Petőfi tér? Kötve hiszem, hogy majd debreceni párocskák töltik el ott a forró nyári estéket. Szerintem európai környezetet biztosítunk a prostiknak, striciknek, herbálosoknak, drogosoknak, akik a Nagyállomás-Erzsébet utca bűvkörében rontják a levegőt. Elképzelem azt az idilli képet, hogy leül valaki kávézni a tavacska partján, majd rögtön hadházi örömlányok kínálnak neki extra szolgáltatást olcsón.

Cívishír: Legalább az esélyt adjuk meg a változásnak! Ha elkészül a Petőfi tér, meghívom egy sörözésre, hogy együtt teszteljük le!
Herpergel Róbert: Benne vagyok, a segélyosztás napján menjünk, ha kérhetem. 

Cívishír: A debreceni közgyűlésben most milyen ügyekkel foglalkozna, ha tag lenne?
Herpergel Róbert: Ha mondjuk polgármester lennék, kötelezővé tenném a képviselőtestület minden tagjának, hogy hetente legalább háromszor kerékpárral közlekedjenek. Biciklin ülve ugyanis kitárul a világ, teljesen más a város, mint autóból. A szépet és rosszat egyaránt jobban lehet érzékelni. Például azt, hogy még mindig nagyon szemetes a Békás-tó és környéke, különösen hétvégén. 

Cívishír: Minden ember mellé nem adhat az önkormányzat egy takarítónőt!
Herpergel Róbert: Éppen ezért kéne létrehozni a debreceni szemétkommandót, ezt már évek óta szorgalmazom, és Balázs Ákossal még nyilvános vitám is volt korábban. Én ezt úgy képzelem el, hogy megfelelő technikai felszereltséggel, a rendőrséggel természetesen szorosan együttműködve, az illegális szemetelők nyomába eredjünk. A felderítés és fülön csípés mellett szükség lenne a megfelelő szankcionálásra is, amihez persze a jogi feltételeket is meg kéne teremteni. 

Cívishír: Kik lennének ennek a szemétkommandónak a tagjai?
Herpergel Róbert: Bárki, akinek fontos a tiszta, ápolt környezet, aki zöldként határozza meg magát, vagy csak egyszerűen tisztaságmániás. A kommandó tagjai a felderítésben vennének részt, kamerával vagy személyesen figyelnék a problémás területeket, majd tettenéréskor értesítenék a rendőrséget.

Cívishír: Nehéz dolga lenne a szemétkommandónak abban a városban, ahol a szelektív szemétgyűjtőket azért szüntetik meg, mert szemétdombot csinálnak belőlük?
Herpergel Róbert: Igen, az emberek egy bizonyos része szellemileg alkalmatlan arra, hogy szelektíven gyűjtse a szemetet, és elhasznált vécéülőkétől még a törmeléktől is a szelektív hulladékgyűjtő szigeten szabadul meg. Én azt mondom, hogy ha a szemétkommandó ezeket a lakótelepi hulladékgyűjtőket és a környéket bekamerázza, akkor rajta lehet ütni az illegális szemetelőn, vagy utólag is lehetne szankcionálni, és az mindenképpen visszatartó erő lenne. A környezettudatosságot csak szankcionálással lehet elérni, nem látok más utat.

Cívishír: Inkább neveljünk!
Herpergel Róbert: Megfelelő edukáció zajlik az iskolákban, azzal nincs gond. Rendszeresen járnak környezetvédők az oktatási intézményekbe, a gyerekek, a tinédzserek tudják, mi a környezettudatosság, aztán valami egyszer csak elszakad huszonévesen. Egyébként az is tőlem származott, illetve a Jobbik kezdeményezése volt, hogy a használt sütőolaj gyűjtőpontokat alakítsanak ki a városban. Most a választási kampányban végre sikerült megvalósítani néhányat, ennek is örülni kell!

Cívishír: Milyen lesz az újabb négy év exjobbikos szemmel?
Herpergel Róbert: Ismerve magamat, bármit jósolnék, annak az ellenkezője következne be. Szerintem a Jobbiknak az az egyetlen esélye a túlélésre, ha kilép a DK árnyékából, és visszatalál a gyökereihez. Ez nagyon nehéznek ígérkezik, hiszen a jobbikosok már összegyurcsányozták magukat, ráadásul egy olyan térfélre kellene visszavonulniuk, ahol már ott van a Mi Hazánk. A nemzeti tábor szavazói közül sokan a Fideszre szavaztak most, de látva azt, hogy a Mi Hazánk sikeresen bontogatja szárnyait, oda fognak állni, nem a Jobbik mellé.

Cívishír: Tisztújító közgyűlést tart a Jobbik. Jakab Péternek ad még esélyt?
Herpergel Róbert: Egyelőre egy kihívóról, Stummer Jánostól tudunk. Bármi elképzelhető, még az is, hogy a súlyos választási kudarc ellenére Jakabot újraválasztják.

Cívishír: A Jakab-jelenségről mit gondol? Schiffer András egyszer úgy fogalmazott, Jakab Péter nem a nép hangja, hanem a csőcseléké.
Herpergel Róbert: Eleinte nagyon bizakodó voltam vele kapcsolatban. Kértem is tőle egy időpontot, elmentem Budapestre, hogy váltsunk néhány szót. Elmondtam neki, fontosnak tartanám, ha a Jobbik visszatalálna az értékelvűség útjára. Erre ígéretet kaptam tőle, de három-négy hónap múlva már láttam, hogy ebből semmi nem valósul meg. Az elején voltak olyan parlamenti megnyilvánulásai, hogy még én is nevetgéltem rajta, de egy párt kommunikációját nem lehet csak parlamenti performanszokra felépíteni, hiszen ha azok mögött nincs tartalom, egy idő után már unalmas, kínos lesz. Nekem személyesen nagy csalódás az, hogy Jakab Péter vezetése alatt a Jobbik betagozódott a baloldali összefogásba.

Cívishír: Akkor már Vona Gáborról is mondja el a véleményét!
Herpergel Róbert: Ha úgy fogalmaztam, hogy Jakab Péter mondanivalójában nincs tartalom, akkor Vona Gáborra ennek az ellenkezője igaz. Ég és föld a különbség a két ember között. Sajnos a 2018-as választási kudarc után Vona Gábor ígéretéhez hűen lemondott, és hagyta, hogy a Jobbik ebek harmincadjára jusson. Nemcsak emiatt haragszom rá, hanem amiatt is, hogy az ő elnöksége sem foglalkozott például azzal, mi zajlik az ország második legnagyobb városában a helyi Jobbik-szervezetben. Vona Gábor sem látott tovább a saját elnöksége és a parlamenti frakciója határain.

Cívishír: Mivel keresi most a kenyerét?
Herpergel Róbert: Az önkormányzati képviselőségem alatt is végig dolgoztam, maradtam a szakmában, műszaki cikkek, konzolok, hardverek, videójátékok eladásával foglalkozom. 

Cívishír: Debrecen végállomás?
Herpergel Róbert: Remélem, igen. Ha csak egy mód van rá, nem mozdulok ki innen. Annyira nem rossz hely Debrecen, mint amilyennek kinéz. Mondjuk a koszos, bűzös, szürke Budapesthez képest kifejezetten felüdülés számomra.

Cs. Bereczki Attila

[Beillesztett szavazás: Ön szerint mi okozta az ellenzék kudarcát az április 3-i választáson?]