A DK-s Varga Zoltánnal Orbánról, Kósáról, Gyurcsányról, Márki-Zayról és a választási esélyekről

Cívishír: A választás lázában ég már? Ez volt az első kérdésünk Kósa Lajoshoz is, aki nemrég volt a szerkesztőségünk vendége.
Varga Zoltán: Nem a választáséban, hanem inkább a kampány lázában égek. Egy politikus számára ez mindenképpen felfokozott hangulatot jelent, sok-sok munkával, szervezéssel, találkozással, logisztikai feladattal. Mindez ad egy adrenalinlöketet, de – azt hiszem – ez természetes.

Cívishír: Többségünk nem látott belülről kampánystábot, éppen ezért érdekes lehet, hogy Önöknél például hogy zajlik ilyenkor a munka?
Varga Zoltán: Én már elég régi motoros vagyok a szakmában, ahogy azt mondani szokták, jó pár kampányt végigcsináltam már, eleinte segítőként, később már kampányfelelősként, most pedig én vagyok a körzetben a kampány arca. A cél mindig ugyanaz: el kell juttatni az üzeneteket a választóknak. Ez a legnehezebb, de egyben a leginkább felemelő munka. Ennek számos lehetősége van. Mi azt tarjuk a legfontosabbnak, hogy kint legyünk az utcán. Ez nekem nem esik nehezemre, hiszek egyébként is nagyon sokat járok az utcán, találkozom emberekkel. A feleségem például szombatonként rendszeresen kiküld a piacra, ami számomra kötelesség és élvezet is egyben. Azt látom, hogy az elmúlt kampányokhoz, évekhez képest nagy változás ment végbe Debrecenben, amelyet szeretnek bigottan fideszes városnak beállítani, de az a trendforduló, ami Budapesten bekövetkezett, lassacskán elér Debrecenbe is. Igazán felemelő volt az elmúlt időszak, kezdve az előválasztástól. Amikor pedig az ajánlásgyűjtő sátrat állítottuk fel a Nádor utca-Füredi út sarkán, annyi ember volt, hogy először azt hittük, a piacon van valamilyen nagy akció, aztán kiderült, hogy ránk várnak. Megváltozott a hangulat.

Cívishír: Idézze fel, hogy a politika, a közélet iránt mikor kezdett érdeklődni? Hogyan élte meg a gulyáskommunizmust a legvidámabb barakkban?
Varga Zoltán: Fiatalon is egy nagyszájú, lázadó fickó voltam. A feleségemmel – akivel 35 éve vagyunk együtt jóban-rosszban – együtt izgultuk végig a rendszerváltást, és nagyon boldogok voltunk, hogy jön egy normálisabb, jobb világ.

Cívishír: A Kádár-rendszernek is nagy kritikusa volt?
Varga Zoltán: Annyiban mindenképpen, hogy reméltem egy szebb, igazságosabb világot, mit sem sejtve arról, hogy ez aztán nem mindenkinek jön el, de akkor mindenesetre örültem a rendszerváltásnak. Egyébként világéletemben baloldali voltam, ezt otthonról, a szüleimtől, a nagyszüleimtől hoztam. Nekem fontos a szolidaritás, a szabadság, az egyenlőség ideája, bár tudom, sokaknak ezek semmit nem mondanak. A szociális érzékenységem például nem tudja elfogadni azt, hogy a nagy beruházások mellett ott van a Pallagi úti szociális otthon, amellyel a városvezetés nem foglalkozik. Az elesettekkel, kiszolgáltatottakkal való törődés rendkívül fontos számomra.

Cívishír: A KISZ és az MSZMP kimaradt az életéből?
Varga Zoltán: A KISZ nem, de hát akkoriban mindenki KISZ-es volt. Nekem a KISZ-ről a jó bulik jutnak eszembe, senki nem akart ránk erőltetni semmiféle ideológiát. A táborokról, az iskolai bulikról, összejövetelekről máig nagyon szép emlékeim vannak. Én a Tóth Árpád Gimnáziumba jártam, Póser Pál tanár úrral máig sokat szoktunk beszélgetni, Isten tartsa meg sokáig! Nagyon jó közösség volt akkoriban a TÁG-ban, Szekeres Antallal, Debrecen jegyzőjével egy osztályba jártunk, Krecz Tibor pedig évfolyamtársam volt, csakhogy két embert említsek, akik később közéleti, politikai szerepet vállaltak.

Cívishír: A rendszerváltó pártok közül egyik sem izgatta?
Varga Zoltán: Akkor nem gondoltam, hogy nekem abban szervezett keretek között részt kellene vennem. Bíztam benne, hogy megoldják nélkülem, de az idő múlásával egyre inkább tisztult a kép, hogy nem sikerül.

Cívishír: Így aztán kikötött az MSZP-nél…
Varga Zoltán: Azért, mert szerintem az ember nem vált köpönyeget, vagy ha vált, akkor az nem hiteles és tisztességes se saját magával, se a környezetével szemben. Én baloldalinak tartottam magam akkor is, és az MSZP volt az egyetlen párt, amely hellyel-közzel az én értékrendemet képviselte. Azt azonban fontos itt megjegyezni, hogy sose lettem volna MSZP-tag Gyurcsány Ferenc nélkül. A Gyurcsány előtti MSZP számomra a múltat jelentette, de az ő színrelépésével teljesen új irányt vett a párt, és ez a harmadik utas politika egy új európai szociáldemokrácia felé nyitott utat, teljesen más kommunikációval, más attitűddel lépett fel, mint a korábbi MSZP.

Cívishír: Gyurcsányt baloldalinak nevezni még a baloldali gondolkodók sem szokták.
Varga Zoltán: Gyurcsány Ferencet mindenki támadja, és ez nagyon régóta tart.

Cívishír: Egészen pontosan 2006 óta. Önt az akkori események sem rendítették meg a hitében?
Varga Zoltán: Pontosan tudjuk, hogy a 2006-os események a Fidesz által megrendezett aljas akció volt. Erről hosszasan tudnánk beszélni. Gondoljunk bele abba, hogy Orbán Viktortól és a társaitól szinte naponta hallunk egy őszödi beszédet, néhány napja a miniszterelnök fogalmazott úgy az országról, hogy „működik a kóceráj”. Gyurcsány Ferenc idejében ennél sokkal kevesebbért gyújtogattak az utcán.

Cívishír: A futballhuligánok – akik a kemény balhét csinálták – aligha hódolnának be egy pártnak. Miből gondolja, hogy 2006 őszét a Fidesz szervezte?
Varga Zoltán: Nem most léptem le a falvédőről, tudom, hogy milyen hatással vannak egy B-közepes táborra a vezérszurkolók. Nem akarom én bántani a futballszurkolókat, minden tiszteletem az övék, csak azt mondom, engedtessék meg nekem azt feltételezni, hogy egy ilyen eseménynél nagyon sokan nem saját világnézetük, empirikus tapasztalataik alapján indulnak meg, hanem azért, mert a közösség viszi őket, és úgy gondolják, hogy az a helyes, amit a közösség vezetője gondol. Ismerjük ma már Kubatov Gábort és a többi fideszes sportvezetőt, akik irányt tudnak szabni, és az nem mindig a sporttal kapcsolatos.

Cívishír: Kubatov és a Fradi-keménymag egy tálból sosem cseresznyéztek, az igazi keménymag pedig ma már meccsre sem jár.
Varga Zoltán: Ma már ez igaz lehet, de a 2006-os egy másik időszak volt.

Cívishír: Gondolja, hogy Kósa Lajos tudna hatni a debreceni B-középre?
Varga Zoltán: Kósa Lajos ne is hasson a debreceni B-középre, hanem számoljon el azzal az ígéretével, hogy a Lokit egy erős csapattá teszi. Sok mindenki felült a szavainak, azt gondolván, hogy ha Kósa ebbe beszáll, akkor szárnyalni fog a DVSC, de mára kiderült, hogy Kósa Lajos a Lokinak nem a motorja, hanem a fékje.

Cívishír: Kósa Lajosra még visszatérünk! Amikor szakadt az MSZP, nem volt kérdés, hogy Gyurcsánnyal tart?
Varga Zoltán: Érdekes kérdés ez, és szívesen beszélek róla. Én tudniillik nem akkor hagytam ott az MSZP-t, amikor Gyurcsány Ferenc, hanem jóval hamarabb, 2010-ben. Mondhatom, hogy én hamarabb megtaláltam az utat, mint Gyurcsány Ferenc, csak kellett egy pár év, hogy összeérjen minden.

Cívishír: Milyen nexusban van Gyurcsánnyal? A barátja?
Varga Zoltán: Én bízom benne, hogy baráti a kapcsolatunk, bár erről nyilván őt is meg kellene kérdezni. Mindenesetre nagyon jó a viszonyunk, de a mi politikai közösségünkben ez nem kirívó, mert mindenki jóban van mindenkivel.

Cívishír: Tudna Gyurcsánynak itt reklámot csinálni azok számára, akik megvetik, akiket taszít?
Varga Zoltán: Nem lenne semmi értelme. Sajnos ma úgy néz ki a magyar politikai élet, a közélet, hogy azonos színpadon vagyunk, de a nézőink és a szereplőink sem azonosak. Ezt a megosztottságot én kizárólag Orbán Viktor bűnének tartom. Jól emlékszünk 2002-re, a választások második fordulója előtt mondta azt, hogy „a haza nem lehet ellenzékben”. Ezzel családokat szakított szét és osztott meg, és ez a retorika azóta egyre erősebb. Abban az időszakban olyan szekértábor-politizálás kezdődött, hogy lehetőség sincs egyelőre az átjárásra.

Cívishír: Ön szerint Orbán a hibás ezért, más szerint pedig Gyurcsány, aki páros lábbal gázolt át mindenen és mindenkin.
Varga Zoltán: Én erre azt mondom, hogy a következő demokratikus kormány fontosnak fogja tartani, hogy elkezdődjék végre a párbeszéd a táborok között, és elkezd edukálni, mert nem lehet az a jelmondat, hogy pusztuljon mindenki, aki nem velünk van. Amikor összeül három-négy ember, és elkezd vitázni, az egy jó dolog.

Cívishír: Az bizony jó lenne, de egyelőre faékegyszerűségű a politikai kommunikáció. Az egyik tolvajozik, a másik hazaárulózik, a közélet iránt érdeklődő pedig nem kap semmit…
Varga Zoltán: Ezt Finkelstein (Arthur Jay Finkelstein amerikai választási tanácsadó - a szerk.) honosította meg Magyarországon, és nem csak itt, hanem világszerte csinálta. Ma már valahol a pokol fenekén keveri a kását, de amit itt hagyott, annak a levét isszuk. A „Folytatjuk” vagy az „Előre megy, nem hátra” szintű szlogenekkel formálta Orbán maga képére az országot, és azért faékegyszerűségű a politikai kommunikáció, mert ő így döntött. Pedig látjuk, hogy lehet ezt csinálni másképp is. Még Trump elnöksége alatt is volt elnökjelölti vita. Vagy vegyük Debrecent: Kósa Lajosék kerek-perec megüzenték, hogy nem vitáznak.

Cívishír: Megkérdeztem Kósa Lajost erről, és hosszasan kifejtette, hogy azért nem, mert neki van elképzelése, jövőképe a nemzetről, az országról, Debrecenről, Önnek pedig nincs.
Varga Zoltán: Na, látja? Ez a másik nagy baj, ha valaki azt mondja a politikai ellenfelére, hogy ő a patás ördög. Nonszensz, hogy nekem nincs jövőképem, csak én másképp képzelem el a városközpontot, másképp viszonyulok a szociális helyzethez, a lakáskérdéshez, a közlekedéshez, benne ahhoz, hogy milyen buszok legyenek a városban. Amiket itt most megvásároltak, azzal egy nagyot léptünk vissza. Az, hogy a szóló buszokon két dobogón keresztül lehet hátra jutni, az manapság a városi közlekedés alja. Én például soha nem mondanék olyat, hogy másiknak nincs jövőképe. Persze tudom, könnyebb azt mondani a Fidesznek, hogy Varga hülye, mint érvelni.

Cívishír: Ön sokkal többet foglalkozik a Facebookon Orbán Viktorral, mint Debrecennel. Már-már megszállottságnak tűnik.
Varga Zoltán: Őszintén bevallom, hogy utálok vele foglalkozni. Csak sajnos az a magyar valóság, hogy ha bekapcsoljuk a rádiót minden pénteken, akkor az ő szózatát halljuk, amit a népéhez intéz, a televízióban pedig azt látjuk, hogy vagy a gáton áll, vagy virológusként elmondja, milyen tuti a járványvédelem, vagy valamilyen fociügyben beszél, vagy katonaként viselkedik. Erről jut eszembe, hogy a kisebbik lányom négy éve Hollandiában él, és én imádok abba az országba járni. Olyan roppant unalmas ügyekről folyik ott a közbeszéd, hogy milyen virágot ültessenek az utrechti buszmegálló tetejére, és a politikusaikról alig esik szó. Szeretnék olyan unalmas világban élni, mint a hollandoké.

Cívishír: 2004 és 2009 között Gyurcsány Ferenc is nagyon szeretett szerepelni, egyszer egy közlekedési baleset kapcsán még pityergett is a kamerák kereszttüzében.
Varga Zoltán: Gyurcsány Ferenc mikor ragadtatta arra magát, hogy minden pénteken kisajátítsa magának a közrádiót? Szerintem akkor is az ellenzékben lévő Orbán Viktorról szólt inkább a közélet, mint Gyurcsány Ferencről.

Cívishír: Kósa Lajost következetesen Mr. 20 %-nak nevezi. Azt mondta erről nekünk, hogy Ön csak gyalázkodik, és semmilyen bizonyítéka nincs. Tényleg, van bizonyítéka?
Varga Zoltán: Ezt nem én találtam ki. Ugye tudja, ki mondta ezt rá először?

Cívishír: Nem, de ugye elárulja?
Varga Zoltán: Turi Gábor, Kósa volt alpolgármestere.

Cívishír: Ez a bizonyítéka?
Varga Zoltán: Kell annál nagyobb bizonyíték, hogy Kósa Lajos a kilencvenes évek elején egy kempingkerékpárral, egyszerű, fiatal srácként jelent meg a debreceni közéletben, ma pedig már mindene van neki, amit csak el lehet képzelni, és még a fideszesek közül sem lóg ki a sorból. Ami teljesen bizonyítható: 2010 környékén még sajtóztam is arról, hogy Kósa Lajosnak a törlesztőrészlete több volt, mint a polgármesteri és parlamenti fizetése együtt. Hogy lehetett ez?

Cívishír: Megkérdezte tőle?
Varga Zoltán: Természetesen. Azt mondta, hogy hazudok, egyébként pedig semmi közöm hozzá. Miként történhetett meg az, hogy a devizahitelek forintosításakor sok fideszes 40 milliót fizetett ki a banknak, miközben nem volt megtakarításuk? Mindenki a szüleitől kapta a pénzt? Nonszensz! Én minden vagyonommal el tudok számolni. Ez nem jobb- vagy baloldaliság kérdése, aki lop, az takarodjon a közéletből. Kósa Lajossal elbeszélgetnék a csengeri ügyről is. Miként történhet meg felelős politikussal az, hogy átveri egy uborkatermesztő háztartásbeli hölgy? Ha már a párttársai is azzal védik, hogy nem mindig beszámítható, akkor ott valami nagy baj van.

Cívishír: Többször írt nagyívű értekezést a „baloldal történelmi bűnéről”, az összefogás hiánya miatt. Most összejött egy széleskörű koalíció, elégedett?
Varga Zoltán: Annak, hogy végre megtörtént, örülök, de én sokkal hamarabb szerettem volna. Most ugyanis sokkal rosszabb állapotban van a társadalom, mint nyolc éve, sokkal mélyebbek a szakadékok. Régen észre kellett volna vennie az ellenzéknek, hogy csak összefogással váltható le az Orbán-rendszer. Az örömteli, hogy most már nemcsak baloldalról beszélünk, hanem sokkal szélesebb összefogásról, hiszen ott van a szövetségben az LMP és a Jobbik is. Egy velejéig romlott, populista rendszert nem lehet máshogy legyőzni. Ennek a választásnak az a kérdése, hogy Európa vagy Orbán Viktor?

Cívishír: Az Ön gyomra hogy fogadja be a Jobbikot, amellyel megannyi csatát vívott, és megannyiszor szalonképtelennek nevezte?
Varga Zoltán: Elismerem, nagyon nem szerettem a Jobbikot, de ez a Jobbik már nem az, amelyikkel nekem sokszor meggyűlt a bajom.

Cívishír: Azt mondja, még a Jobbik is jobb, mint Orbán Viktor?
Varga Zoltán: A Jobbik megszabadult a szélsőségesektől, komoly változáson ment keresztül. Természetesen nagyon sok kérdésben ma sem ugyanazt gondoljuk, de ezzel nincsen baj. Számomra akkor van baj, ha valaki náci retorikát használ, és úgy is gondolkodik. Úgy tapasztalom, a Jobbik rájött arra, hogy az egy borzasztó irány. Ma ott tartunk, hogy amit a Jobbik levetkőzött, azt a Fidesz magára húzta.

Cívishír: Akkor kik a fasiszták az ellenzéki összefogásban? Márki-Zay miniszterelnök-jelöljük kikre gondolt?
Varga Zoltán: Szó sincs arról, hogy fasiszták lennének közöttünk, mondjuk azt, hogy Péter nem mindig fogalmaz fegyelmezetten. Ebben a hat pártban se fasiszták, se kommunisták nincsenek.

Cívishír: „Ez már itt fertőz közöttünk. Ez a gyufa már ellobbant, ez a lövés már eldördült. Nincs joga senkinek egy újabb olyan aljas, karaktergyilkos, megalázó, nivelláló és stigmatizáló világot kreálni – egy orbánisztán 2.0-át – amiben most gázolunk szügyig...Neki sem!” – emlékszik, kiről írta ezt?
Varga Zoltán: Márki-Zay Péternek volt több DK-ellenes kirohanása, az egyik ilyenre születhetett meg ez a gondolat bennem, ha jól emlékszem még hónapokkal az előválasztás előtt. Nehéz az együttélés, be kell vallani, mert nagyon különbözően látjuk a világot, de egyben megállapodott ez a hat párt, és ahhoz tartani is fogja magát: kiállunk az előválasztáson győztes miniszterelnök-jelölt mellett. Ma már nem azt keressük egymásban, hogy mi választ szét bennünket, hanem azt, hogy mi az, ami összeköt.

Cívishír: Meglepte a közélet iránt érdeklődőket az előválasztás eredménye. A DK-n belül hogyan élték meg Dobrev Klára vereségét Márki-Zay Péterrel szemben?
Varga Zoltán: Mintha öntől megkérdezném egy Loki-vereség után, hogy csalódott-e. Természetesen nálunk is nagy volt a csalódottság. Klára egy rendkívül talpraesett, intelligens, okos nő, egy nagyon jó politikus.

Cívishír: Akkor mégis miért kapott ki?
Varga Zoltán: Ez jó kérdés, de még nem tudok rá válaszolni. Szerintem a DK egy nagyszerű kampányt vitt végig Klárával. Majd az elemzők megfejtik a rejtélyt egy nyugalmasabb időszakban.

Cívishír: A baloldalnak, de különösen a DK-nak van két nagy adóssága, rendeznie kéne a viszonyát a határon túli magyarsággal és a sporttal.
Varga Zoltán: Minden őrült diktátornak az a mániája, hogy rátelepszik a focira, pedig az az embereké. Én például nagyon szeretek kézilabda-mérkőzésekre járni, a feleségem kézilabdázott, a focit nem szeretem, mert kevés akció történik, a kézilabdában sokkal kisebb területen sokkal pörgősebb játék zajlik. A sporthoz így kell viszonyulni, nem pedig politikailag. Mindenki döntse el, mi tetszik neki, és hódoljon annak a sportnak. Ami a határon túli magyarokat illeti: én nagyon szeretek Erdélybe járni, vagy Felvidéken is sokat kirándulunk, síelünk, és nagyon jóleső érzés helyi magyarokkal találkozni, beszélgetni. Azt tapasztalom például Erdélyben, hogy egyre többen jönnek rá, a magyarországi politika – a fideszes politikusok érdekéből – őket belekényszerítette egy sárdobálós, lelketlen helyzetbe, és nem akarnak ebben a dágványban maradni. Én azt mondom, hogy minden magyar magyar. Az is, aki Londonban mosogat. Neki miért nincs annyi lehetősége szavazni, mint a határon túliaknak? A DK abban is vitában áll a többi párttal az összefogáson belül, hogy következetesen azt az álláspontot képviseljük: azok szavazzanak a mi jövőnkről, akik ezt a jövőt meg is fogják velünk itt élni.

Cívishír: A „23 millió románt” miként lehet összevetni azzal, hogy „minden magyar magyar”?
Varga Zoltán: Rengeteg rossz mondatot tudnánk itt idézni bármelyik politikustól. Nem volt egy szerencsés kijelentés, de néha a politikusoknak elhagyja a száját ilyen. Kósa Lajosnak például olyan hagyta el a száját, amitől bedőlt a forint.

Cívishír: Már megint Kósa Lajos… Akkor reagáljon arra, hogy Kósa szerint Ön nem szavazta meg a BMW-beruházást a közgyűlésben.
Varga Zoltán: Ez marhaság! A BMW-gyárral kapcsolatban több egyeztetésünk volt Papp Lászlóval, és mindenki támogatta a beruházást. A 44 milliárdos hitelfelvétel miatt voltak az ellenzéknek – nekem is – ellenérzéseim, de az még nem azt jelenti, hogy ne támogattam volna az egész ügyet. Meggyőződésem, hogy nincs olyan épeszű debreceni, aki egy ilyen beruházást ne támogatna. Az más kérdés, hogy a debreceni városvezetés és a kormánypárti parlamenti képviselők gyengesége volt odaadni a legjobb termőföldet egy autógyárnak. A keleti városrészben nem kellett volna ekkora áldozatot hozni, meg kellett volna a németeket arról győzni, hogy inkább ott építsék fel a gyárat. Csak hát úgy nehéz győzködni, hogy még mindig nincs meg a keleti elkerülő, ez is csak egy fideszes ígéret már jóideje. Még mindig bent, a Rakovszky utcán dübörögnek a bazi nagy kamionok. Én a Veres Péter utca környékén lakom, nem tudom, hányszor szedtem már le a keresztvizet Kósáékról. Katasztrofális a közlekedés.

Cívishír: Mennyi esélyt ad saját magának április 3-án?
Varga Zoltán: Tippelni nem szoktam. A feleségem kézilabdázó volt, testnevelőtanár már nagyon régóta, tőle tanultam meg, hogy ha eldördül a startpisztoly, akkor nem szabad kinézni se jobbra, se balra, mert akkor vereség lesz belőle. Debrecenben új szelek fújnak – ezt én abból is érzékelem, hogy rengeteg önkéntes csatlakozik hozzánk, akiknek semmi közük a DK-hoz, csak egyszerűen változást szeretnének.

Cívishír: Kijött az ellenzéki lista, a tizennyolcadik, vagyis biztos befutó helyet kapott, és bármi lesz április 3-án az eredmény, a debreceni városvezetés ugyanaz marad. Megpróbál majd közeledni?
Varga Zoltán: Amikor országgyűlési képviselő lettem, kértem egy időpontot a polgármester úrtól, hogy üljünk le, beszéljünk a jövőről, arról, hogy a parlamentben tudok segíteni Debrecen városának, mégpedig a fideszes képviselőkkel ellentétben, ők ugyanis nem mernek ellentmondani a nagyfőnöknek, és ez az oka, hogy nem kap pénzt a város a szociális otthon felújítására, de kap erre az ostoba velodromra, ami biztosan jó dolog, de az én fejemben az ezredik helyen szerepelne a sok megoldandó probléma után. Vagy miért nem kap Debrecen egy fillért sem a közösségi közlekedés támogatására? Szóval lett volna mit megbeszélni, de a kérésem süket fülekre talált. Ennek ellenére megígérem, hogy az április 3. utáni első munkanapon bekopogok majd a polgármester úrhoz, és közlöm vele, hogy én – ha szükséges – a saját kormányommal is szembe megyek Debrecen érdekében. Ki fogok taposni minden fillért, hogy Debrecen városa előrébb tudjon lépni.

Cívishír: Sokszor leírta azt, hogy „ennél már nincs lejjebb”. Mit ír majd, ha megint nyer a Fidesz?
Varga Zoltán: Ezek az írások mindig a pillanatnyi emóciók alapján születnek, semmi előzetes tervezés nincs benne. Ha úgy gondolom, hogy valami ki kell írnom magamból, akkor kiírom, és csodálkozom, hogy sokszor olvasottságban hírportálokéval vetekszenek az én írásaim. Ha megint nyer a Fidesz, akkor súlyos gondok elé nézünk. Orbán Viktor nagyon nehéz helyzetbe lavírozta az országot azzal, hogy nyíltan kiállt Putyin mellett, és Európában úgy nevezik, hogy Putyin pincsije, és ez már nem csak a háta mögött hangzik el. Debrecen vonatkozásában különösen súlyos a helyzet, hiszen a 185 milliárdos költségvetésének több mint 13 százaléka EU-s forrást igényel. Ha Orbán marad, nem lesz EU-s forrás, Debrecen költségvetése pedig összedől. Egyébként pedig az Orbán-kormány történelmi bűne, hogy abból a pénzből, amennyi érkezett az országba, egy kis Svájcot lehetett volna építeni.

Cívishír: A végén egy kicsit hagyjuk a politikát! Mi a legjobb Debrecenben, vagy a debreceniségben, és mi a legrosszabb?
Varga Zoltán: A legjobb az, hogy minden utcát ismerek, és lassan nincs olyan ember, akivel még ne találkoztam volna, ha szembejön az utcán. Vagy amikor elmegyek Hollandiába, amely tényleg egy fantasztikus ország, mindig vágyom haza. A legrosszabb, hogy nincs se folyónk, se hegyünk, de még azzal együtt is szeretem Debrecent, hogy néha az augusztusi szél porfelhőt kavar a Csapó utcán.

Cívishír: Milyennek szeretné látni tíz év múlva Debrecent?
Varga Zoltán: Olyannak, hogy a debreceniek számára nem lesz nagy jelentősége annak, éppen ki a miniszterelnök, és nem lesz olyan miniszterünk, aki imádja a helikopterezést. Jó lenne, ha politikai értelemben egyhangú és unalmas életet élnénk, és ha már elfelejtenénk azt a dágványt, amiben most vagyunk. Erre minden esély megvan, hiszen meggyőződésem, hogy sokkal több összeköt minket, mint ami elválaszt. Amiben most élünk, az lelkileg mérgező, és ha az embernek rendben lesz majd a lelke, akkor rendben lesz minden.

Cs. Bereczki Attila

[Beillesztett szavazás: Ön kire, mire szavaz 2022 áprilisában?]