A názáreti Johnny Issaqnak Debrecenben nyílt ki a világ

Cívishír: Külföldiként, a semmiből építettél fel sikeres üzletet, egy igazán menő brandet Debrecenben, amiért le a kalappal, és mindent kibeszélünk majd, de kezdjük azzal, hogy honnan jöttél.
Johhny Issaq: Egy keresztény, názáreti arab családból származom.

Cívishír: Izraeli arab és keresztény egyszerre. Érdekes párosítás.
Johnny Issaq: Valóban elég érdekes, és tudom, sok-sok kérdést felvet, de ebbe nem szeretnék belebonyolódni. Egyébként az Izraelben élő palesztinoknak közel tíz százaléka keresztény. Édesapám római katolikus, édesanyám pedig ortodox, azaz görögkeleti, és ennek gyerekként igazán nagy haszonélvezői voltunk a testvéreimmel, hiszen minden évben kétszer karácsonyoztunk: először december 24-én, majd pedig január 7-én. Három héten belül kétszer kaptunk karácsonyi ajándékot.

Cívishír: Érdekes a neved is!
Johnny Issaq: Izraelben nagyon vallásos alapon zajlik az élet, ha megkérdik a neved, megállapítják rólad, milyen a vallásod. Én ugye Johnny vagyok, azaz János, ami bibliai eredetű, tehát ha bárhol bemutatkozom, tudják, hogy keresztény vagyok.

Cívishír: Mesélj még Názáretről, a gyerekkorról!
Johnny Issaq: Názáret egy teljesen arabok lakta, 80 ezres kisváros Izrael északi részén. Én magániskolába jártam, egy amerikai baptista intézménybe, ahol rendkívül jó az oktatás színvonala. Itt háromnyelvűvé váltunk, az anyanyelvünk, az arab mellett a hébert és az angolt is felsőfokon megtanultuk. 

Cívishír: Egy zsidó megmondaná, hogy arab vagy, ha héberül beszéltek?
Johnny Issaq: Az akcentusból valószínűleg rájönne, de azért tökéletesen beszélek. A héber második nyelvem, az angol a harmadik. Fontos megjegyezni, hogy Izraelben nincs szinkron a televízióban, minden feliratos, így már gyerekkorban sok minden ragad az emberre. Nagyon rossznak tartom azt, hogy Magyarországon ennyire elterjedt a szinkron, ez az egyik oka annak, hogy a többség nem beszél nyelvet semmilyen szinten.

Cívishír: Egyetértek: a szinkron átok! No de hogy élnek egymással az arabok és a zsidók Názáretben?
Johnny Issaq: Názáretben béke van, de az izraeli arabok élete azért nem könnyű. Igazán nem tartozunk a cisz-jordániai vagy gázai palesztinok közé, akik megvetnek, mert Izraelben élünk, de nem vagyunk zsidók sem. Nehéz erről nekem beszélni, maradjunk annyiban, hogy nem könnyű arabnak lenni Izraelben.

Cívishír: Gyerekként érezted annak hátrányát, hogy arab vagy?
Johnny Issaq: Názáretben csak az orvos édesapám révén találkoztam zsidókkal, neki voltak a kollégái. Bár az iskolában tanultuk a hébert, és beszéltem is jól, az iskolán kívül héberül csak akkor értekeztem, amikor telefonon hívták apukámat, és én vettem fel a kagylót. Egyébként a názáreti gyerekek nem érintkeznek zsidókkal egészen 18 éves korig. Utána a munkahelyek vagy az egyetemek már összehozzák a két világot, de én 17 évesen Debrecenbe kerültem, így nekem itt lett először zsidó barátom, és van olyan is, akinek én vagyok az első arab ismerőse.

Cívishír: A cisz-jordániai vagy gázai palesztinokkal volt bármiféle kapcsolatotok?
Johnny Issaq: Nem járhattunk hozzájuk, ők sem járhattak hozzánk, tehát nem találkoztunk. Mint ahogyan izraeli állampolgárként más arab országba sem mehettünk, érdekes módon más palesztinokkal itt találkoztam Debrecenben. Ugyancsak itt találkoztam életemben először szírekkel, libanoniakkal és például irániakkal is. Számomra Debrecenben nyílt ki a világ. Ez egy kulturálisan rendkívül sokszínű város – az egyetemen szinte a világ összes nemzetisége megtalálható. 

Cívishír: Mesélj arról, hogy Názáretből milyen út vezetett Magyarországra.
Johhny Isaaq: A bátyám érdeklődését keltette fel a Debreceni Egyetem, olvasott arról, hogy itt nagyon jó az orvosképzés, és eljött tanulni. Én akkor 17 éves voltam, még nem igazán döntöttem el, hogy mit akarok kezdeni az életemmel, de a testvérem meggyőzött, hogy tartsak vele Debrecenbe, és kezdjem el én is az orvosi tanulmányokat a nulladik évfolyamon, mert – mint kiderült – ilyen is van a Debreceni Egyetemen. Édesapám is orvos, kórházigazgató Názáretben, mindenben támogatott, én pedig gondoltam, hogy lesz, ami lesz, megpróbálom, és ha nem tetszik, az első géppel megyek haza. Az első napon annyira megszerettem a várost, hogy azóta itt is élek. Ennek már 19 éve.

Cívishír: Más negyven év alatt sem tanul meg olyan jól magyarul, mint te.
Johnny Issaq: Amikor tudatosult bennem, hogy a nulladik évvel együtt minimum hét évet kell eltöltenem Debrecenben az orvosi diplomáért, rögtön elkezdtem tanulni magyarul; először csak egy-egy szót. Bár az egyetem angolul zajlott a képzés, én folyamatosan egyre jobban tudtam magyarul, másfél-két év után pedig már gond nélkül kommunikáltam.

Cívishír: Arab, héber, angol, magyar felsőfok – van még?
Johnny Issaq: Tudok még oroszul kommunikálni és beszélek egy kicsit olaszul, hiszen két testvérem is Olaszországban él, gyakran megfordulok náluk.

Cívishír: Az egyetemi éveket hogy élted meg?
Johnny Issaq: Sok munkával és tanulással. Nagyon fontos volt számomra, hogy ne bukjak meg egyszer sem, már csak azért is, mert eleinte édesapám finanszírozta a tanulmányaimat. Hat év alatt egyetlen egyszer volt egy B-vizsgám, végül cum laude minősítéssel diplomáztam. Ugyanakkor nagyon sokat buliztam is, minden pillanatát élveztem a debreceni diákéveknek.

Cívishír: Mégsem orvosként, hanem a VisitMe tulajdonosaként vagy ismert a városban. Mesélj a kezdetekről, honnan jött az ötlet?
Johnny Issaq: Még orvosegyetemista koromban, a legelején tapasztaltam, hogy a debreceni külföldi közösség egyáltalán nem szervezett. Akkoriban két és fél-háromezren lehettünk, és senki nem szervezett nekünk bulikat, vagy más eseményeket. Gondoltam, megcsinálom én! Úgy mentem oda a klubtulajdonosokhoz, hogy már tudtam magyarul, ami hatalmas előnyt jelentett. Újabb és újabb lehetőségek tárultak fel előttem. Az első bulit 2003-ban a Géniuszban rendeztem, többnyire péntekenként, akkoriban ugyanis még nem nagyon voltak pénteki bulik Debrecenben, inkább a szombati napra koncentrált a fiatalság, és a klubtulajdonosok ajánlották, hogy csináljunk pénteken bulikat a külföldieknek. Azóta ez hagyománnyá vált.

Cívishír: Hogy született meg a bulizásból a VisitMe?
Johnny Issaq: Akkoriban még nem volt Facebook, és nem volt más közösségi felület sem, mi azonban sokat fotóztunk a bulikban, és ezeket a képeket kérték a vendégek. Erre találtam ki, hogy csinálok egy magazint, ott közlöm a fotókat. Így jött ki 2005-ben az SPO (Student Party Organizer) magazin. Akkor még nem üzletet láttam benne, hanem érdekességet. Pénzt nem akartam kérni érte, saját zsebből sem akartam finanszírozni, ki kellett találni valamit. Elkezdtem olyan helyekre járni – éttermekbe, szolgáltatókhoz –, ahol rendszeresen megfordult a külföldi közösség, és felajánlottam, hogy hirdessenek nálam. Egy év alatt mindenkit megismertem a városban. Egy idő után a magazinban hirdető vendéglátóhelyek, szolgáltatók mindegyike kedvezményeket kínált, törzsvendégkártyákat adtak, ami nem volt a legjobb megoldás, hiszen melyik diák mászkál a zsebében húsz-harminc kártyával? Gondoltam, készítek egyetlen kártyát, ami mindenhol kedvezményekre jogosít. Így született meg 2006-ban a VisitMe-kártya. Ezt a nyomtatás árában, ezer forintért adtuk, és a legexkluzívabb helyeken kaptak komoly kedvezményeket a gazdáik. A Pálma étterem volt az első partnerünk a vendéglátásban, a Corpus Fitness pedig a szolgáltatásban. Mindenki jól járt!

Cívishír: Ebből egyenesen következett az online rendelés és házhoz szállítás?
Johnny Issaq: A kényszer szülte. Hiába volt egy külföldi egyetemistának számos helyre kedvezménye a VisitMe-kártya által, amikor ételt rendelt telefonon vagy online, ott nem lehetett bemutatni a kártyát. A másik gond az volt, hogy ha a vonal végén az illető nem tudott angolul, akkor egyáltalán nem jött össze a rendelés. Ezen problémák kiküszöbölésére készítettem egy weboldalt, ott lehetett aktiválni a kártyát, amit az étterem is látott és elfogadott, majd az éttermek étlapjait angolul is megjelenítettük. Az online rendelés és házhoz szállítás gondolata 2010-ben merült fel, amikor végeztem az orvosin, és akkor Debrecenben még nem volt ilyen, miközben nagyon nagy igény mutatkozott iránta.

Cívishír: Akkor az újabb és újabb kihívásokra adott válaszok rakták össze brandet, ha jól értem.
Johnny Issaq: Igen, a problémamegoldás nagyon fontos az üzleti életben. Sokan jönnek ma hozzám tanácsért, mindenkinek azt mondom, hogy előbb találja meg a problémát, majd arra keressen valami új megoldást. Ez egyszerűen hangzik, de sok-sok munka van egy ilyen akció mögött.

Cívishír: Ma már nemcsak a külföldieké, hanem a magyaroké is a VisitMe, ugye?
Johnny Issaq: 2015-ben éppen a magyarok vetették fel azt a problémát, hogy csak angol nyelven kínálja szolgáltatásait az oldal. Jogos volt az észrevétel, fejlesztettünk rajta, így már magyarul is elérhető minden.

Cívishír: Miért jobb a VisitMe, mint a Wolt vagy a Food Panda, azaz a konkurencia?
Johnny Issaq: Mások vagyunk. Személyes kapcsolatot tartunk fenn az étterem tulajdonosaival vagy vezetőivel, egyedi kedvezményekkel kínáljuk szolgáltatásainkat az ügyfeleknek, nagy hangsúlyt fektetünk az ügyfélszolgálatra, valamint egyedi marketingkampányokat bonyolítunk le. Igyekszünk kevesebb jutalékot kérni, tehát ugyanaz a szolgáltatás nálunk olcsóbb, ilyen egyszerű. Így velünk jobban jár az étterem is, a fogyasztó is. Arra különösen büszke vagyok, hogy egy kis cég tudja tartani magát a nagy multik uralta a piacon. Nekünk nincsenek befektetőink, saját tőkéből próbálunk mindig előre jutni. Rengetegen panaszkodnak arra, hogy bizonyos ételszállító cégek „lehúzzák" őket. Mi ezt nem tesszük. Debrecenben nincs monopolhelyzet.

Cívishír: Az országzár elhozta számotokra a Kánaánt, ugye?
Johnny Issaq: Nem igazán. Jóval több rendelés jött, az kétségtelen, de a bezárt debreceni éttermeknek már nem volt elég a VisitMe, így arra kényszerültek, hogy csatlakozzanak a multikhoz, akik magasabb jutalékot kértek. Így a Covid nemcsak nekünk dobta meg a forgalmat, hanem lehetőséget adott a terjeszkedésre a konkurenciának. Most sajnos a vendég és az étterem fizeti meg ennek az árát. Mi a járvány előtt gyorsabb ütemben tudtunk fejleszteni és terjeszkedni.

Cívishír: Amikor azt mondod, mi, azaz többes számban fogalmazol, mit jelent? Vannak társaid?
Johnny Issaq: Egyszemélyes tulajdonosa vagyok a cégnek, de nyilvánvalóan nem egyedül dolgozom. Most már egy nagy csapat közös munkája révén lépünk előre nap mint nap, és nem akarom, mert nem lenne helyes kisajátítani a sikereket.

Cívishír: Elektromos autóflottát vonultat fel a futárszolgálat. A zöld jövőért áldoztok is?
Johnny Issaq: Már az elején is máshogy akartuk csinálni, mint a konkurencia. Ennek szellemében a szatyraink is újrahasznosított anyagokból készülnek és ezért vásároltunk környezetbarát autókat is. Sokkal egyszerűbb lenne benzines autókkal járni, de nem akarjuk telefüstölni Debrecen levegőjét. 

Cívishír: Valami azt súgja, nem a VisitMe az egyetlen vállalkozásod...
Johnny Issaq: Már több mint tíz éve az ingatlanfejlesztésben is érdekelt vagyok – megveszem, felújítom, kiadom, eladom. Vannak irodahelyiségeim, van egy Piac utcai boutique szállásom. Szeretek ingatlanokkal is üzletelni, de szeretek szemorvosként is dolgozni. A VisitMe a gyerekem, imádom!

Cívishír: Az is megér néhány gondolatod, hogyan lett belőled ingatlanguru?
Johnny Issaq: Éppen elvégeztem Debrecen az orvosi egyetemet, amikor hazautaztam a diplomámat honosítani. Ehhez az államvizsgán túl Izraelben megkövetelnek egy év gyakorlatot is. A bátyám akkor egy franchise ingatlanirodát üzemeltetett a Remax égisze alatt, és magánéleti problémák miatt szüksége volt egy kis szünetre. Társultam hozzá, pontosabban helyette átvettem az iroda irányítását. Szüneteltettem az orvosit, és hat hónap alatt megtanultam mindent, ami az ingatlanszakmához tudni kell. Végül másfél évig, 12 alkalmazottal vezettem az irodát. Rendkívül érdekes időszak volt ez az életemben, és amikor visszaköltöztem Debrecenbe, teljesen más szemmel néztem a városra, mint azelőtt. Az ingatlanszakma minden tudásával óriási lehetőségek nyíltak meg előttem. Amikor a válság idején senki nem akart ingatlanba fektetni, én az Egyetem sugárúton 7-8-9 millió forintért vettem lakásokat. Ma a három-négyszeresét érik. Másfél év után visszaadtam a názáreti iroda vezetését a testvéremnek, én pedig Debrecenben kamatoztatom azt a tudást, amit másfél év alatt szereztem.

Cívishír: Az orvoslással egyáltalán foglalkozol?
Johnny Issaq: 2014 és 2020 között főállású orvos voltam Názáretben, mégpedig úgy, hogy az üzlet miatt havonta repkedtem Tel-Aviv és Debrecen között. Előfordult olyan többször is, hogy reggel hétkor szabadultam egy 24 órás ügyeletből, és egy perc alvás nélkül rohantam Tel-Avivba, hogy elérjem a Debrecenbe tartó gépet. Roppant nehéz időszak volt ez az életemben, de végül a szemész szakorvosit is a legjobb minősítéssel szereztem meg.

Cívishír: Szoktál egyáltalán aludni? Aki ennyi mindent csinál, annak a 24 óra is kevés!
Johnny Issaq: Nem kevés, jól kell tudni beosztani az időt, ez a titka mindennek, és szoktam aludni, viszonylag sokat, minimum hét órát minden nap. Úgy szoktam meg, abba nőttem bele otthon, hogy tevékeny legyek. Tizenhat évesen körforgalom-építésnél voltam segédmunkás, az volt az első munkám, amiért fizettek.

Cívishír: Mindig csak a munka... A magánéletre jut idő?
Johnny Issaq: Még szingli vagyok, nem kell arra sok idő. Több komoly kapcsolatom volt már, de a múltban a sok utazás, az életvitelem nem igazán volt kapcsolatpárti. A következő időszakban azonban jobban fogok erre fókuszálni.

Cívishír: Ha megkérdi egy idegen, hova valósi vagy, mit felelsz?
Johnny Issaq: Azt, hogy felig názáreti, félig debreceni. Ma már sokkal több embert ismerek Debrecenben, mint Názáretben, szinte itt nőttem fel, itt lettem férfi. 

Cívishír: Mi a legjobb Debrecenben?
Johnny Issaq: A debreceni emberektől nagyon sokat tanultam, különösen türelmet. A közlekedéskultúra is sokkal fejlettebb, mint otthon, ahol mindenki mindenre dudál, és ideges, de az élet más területein is sok minden kulturáltabb, mint Izraelben. Amit a legjobban szeretek Debrecenben, az a nemzetközi érzés, itt minden nációval találkozni lehet az utcán vagy az egyetemen. Az is nagy erénye Debrecenek, hogy A-ból B-be el lehet jutni öt perc alatt. Itthon érzem magam.

Cívishír: Mi a legrosszabb Debrecenben?
Johnny Issaq: Nagyon nehéz jó alkalmazottat találni, de ez nemcsak az én problémám, hanem szinte az összes vendéglátóé a városban. Nekünk több mint száz partnerünk van, mindenki panaszkodik arra, hogy nagyon nehezen találnak jó szakácsot, jó pincért, azaz jó munkaerőt. Ezzel együtt úgy látom, hogy Debrecen nagyon gyorsan fejlődik, sokkal gyorsabban, mint a többi vidéki nagyváros Magyarországon, és ez szép jövőt ígér.

Cívishír: Együnk-igyunk egy kicsit, ha már az éttermekről, ételkihordásról olyan sokat beszéltünk. Bejön a magyar konyha?
Johnny Issaq: Nem. Az arab konyha sokkal változatosabb, kevésbé zsíros és sokkal kevésbé olajos. Elárulom, mert én tudom, hogy az étellel nagyon sok külföldi szenved Debrecenben. 

Cívishír: Te keresztény vagy, megeheted a disznóhúst, egy gonddal kevesebb!
Johnny Issaq: Meg is eszem, mindenevő vagyok, de az arab ételek azért hiányoznak.

Cívishír: Sör, bor vagy pálinka?
Johnny Issaq: A pálinkát nem nagyon bírom, ezért ritkán iszom. A magyar borokat azonban imádom. 

Cívishír: Áruld el a siker titkát!
Johnny Issaq: Debrecenben élő külföldiként azt mondom, hogy a nyelvtudás. Én idejöttem 17 évesen, és megtanultam magyarul, amiből nagyon sok előnyöm származott. Ha egy idegen országba mész tanulni vagy dolgozni, meg kell tanulnod annak az országnak a nyelvét, mert ha úgy kommunikálsz, akkor sokkal nagyobb tiszteletet kapsz. Erről tartottam TEDx-előadást a Debreceni Egyetemen. Mivel én tudtam egyetemistaként magyarul, mindenhová bejutottam, minden ajtó megnyílt előttem. Nagyon sok, egyébként remeknek ígérkező üzlet akad el a kommunikációs nehézségek miatt. Meggyőződésem az is, hogy először nem a pénzben kell gondolkodni, fókuszálni kell a probléma megoldására, és bízni abban, hogy ha megtalálod a megoldást, akkor majd meglesz az eredmény.

Cívishír: A világ legnehezebb nyelvét csak úgy megtanulni?
Johnny Issaq: Perfektül megtanulni magyarul nagyon nehéz, de egy bizonyos kommunikációs szintig eljutni csak hajlandóság kérdése.

Cívishír: Minden magyar tud magyarul, mégsem mindenki olyan sikeres, mint te!
Johnny Issaq: Mert a magyarok többsége nem beszél idegen nyelvet. Aki például csak magyarul tud, aligha tud online munkát vállalni külföldi cégnél. A nyelvtudás nagyon sok lehetőséget teremt egy ember számára. Magyarországon mindezt a szinkron betiltásával kéne kezdeni. 

Cívshír: A lelki szemeid előtt milyennek látod magad tíz év múlva?
Johnny Issaq: Most 36 éves vagyok, tehát 46 évesen szeretnék valahol orvosként praktizálni, mert ezt a szakmát nagyon szeretem. Tíz év múlva lesz 25 éves lesz a VisitMe, reményeim szerint még több szolgáltatással, még nagyobb terjeszkedéssel, és nagyon remélem, hogy akkor már családom is lesz. Bármit hoz sors, Debrecenhez és Magyarországhoz mindig szorosan kötődni fogok.

Cs. Bereczki Attila

Johnny Issaq TEDx-előadása: