Verset írt kollégája a nyugdíjba vonuló debreceni mentőnek

Szabó József mentőgépkocsi-vezető több mint 25 év szolgálat után szeptember 10-én nyugdíjba vonult, ezért a Debreceni Mentőállomás ünnepi váltás keretei között búcsúzott a szakembertől. Szabó József könnyezve mondott köszönetet mindenkinek, és büszkén viselte a Debrecenben már hagyományosnak mondható ajándék pecsétgyűrűt is – olvasható az Országos Mentőszolgálat Facebook-posztjában.

Tim Attila verssel búcsúzott a nyugdíjba vonuló életmentőtől:
„Eltelt Józsikám eltelt.
Hiszen nem most volt mikor vonulni kezdtél.
Egyik szemünk sír, a másik nevet
Hogy megadta az élet ezt a kegyet
Hogy pihenni engedi a dolgos két kezed.
Nem lesz több eset
Nem lesz több menet
Nem uralkodik többé feletted az óra
Nem ugrasz a csengőszóra
Csak ma, még egyszer utolsóra.
Ma utoljára hangzik fel a szirénaszó
Ez a magasztaló, szorongató,
Semmihez sem fogható
Harangszó
Ami ma Érted szól
Azt kondítja, hogy egy olyan Ember vagy
Ki kivette a részét
A jóból, a rosszból
Örömből, bánatból
A hideg hajnalból, forró éjszakából
A bizonytalan holnapból
A munkába induló sóhajokból
Elmondja, hogy mégis mindig jöttél
Egyenruhát vettél
Műszakot kezdtél
Mentettél
Tetted a dolgod
Azokért akiknek gondja nem a te gondod
Értük kellett kormányt fognod
Tetted mert ez volt a Te sorsod!
Amikor közénk álltál
Elvarázsoltál, megbabonáztál minket
Néztük mint egy filmet, emelted örömünket
A röhögéstől törülgettük könnyeinket!
Hisz Te voltál a Tippmix királya, kit Fortuna várt karját kitárva
Te voltál a régiségek varázslója
Titkos történetek tudója
Kinek kezében értékké vált
A kés, a könyv, az óra
A mozsár, a feszület
Melyen Krisztus töviskoszorú helyett
Fejkendőt is viselhet.
Most viszont búcsúznunk kell Tőled
Nagy tisztesség volt együtt dolgozni Veled!
Egy hosszú szolgálatnak most nyugalom a vége
Vigyél el minket emlékbe!
Mióta köztünk vagy tudjuk
Bevéstük az elménkbe
Hogy Szabó Józsinak volt igaza!
A jól végzett munkának a jutalom nem prémium…… EZ CSAK PREMIZA!!!”