Legyőzte a rákot, de kerekesszékbe kényszerült a 17 éves lány
Csengénél 2019 októberében, 15 éves korában dignosztizáltak limfoblasztos leukémiát, azaz akut limfoid leukémiát (ALL), amihez társul egy genetikai módosulás. Az akut leukémia a csontvelői eredetű vérképző sejtek daganatos sejtburjánzása által alakul ki. A betegségnek nem voltak előjelei; egyszer csak fáradékony lett, sápadt volt, fájt és bedagadt a térde, sokat aludt, elment az étvágya. A szülők először azt gondolták, a szolnoki lánynál „őszi fáradtság” jött elő, ugyanis az év szeptemberében kezdte a gimnáziumot, emellett igazolt röplabdajátékos – a fokozott terhelés miatti rossz közérzetre gyanakodtak.
Nem hagyta őket nyugodni a dolog, ezért orvoshoz vitték lányukat, majd a vérvétel eredményei alapján felállították a diagnózist.
– Debrecenbe, a gyermekhematológiára irányítottak minket. Szinte azonnal elkezdték a célzott kezelést, ami 14 hónapig tartott. Csenge többször megjárta az intenzív osztályt, több fertőzésen is átesett, trombózisa lett, háromszor tanult meg járni másfél év alatt – emlékezett vissza Éva, Csenge édesanyja. Az akkor 15 éves lány 2019 októberében kapta az első kemoterápiás kezelést. Decemberben kiderült, az addig folytatott terápia nem elég hatásos, így más eszközt javasoltak az orvosok. – 2020 januárjától kilenc blokkot kapott az elérhető legerősebb gyógyszerből. Nem szeretünk róla beszélni, Csenge sem gyakran gondol rá. Amikor mondták, hogy át kell térni erre a másfajta kemoterápiás kezelésre, akkor a lányom leletei már jobbak voltak, tehát elindult egy gyógyulási folyamat. Többször vettek csontvelőt, tetőtől talpig megvizsgálták Csengét. Januárban már negatív lett a lelet, tehát nem volt kimutatható a betegség, de végig kellett csinálni a kilenc blokkot, mert kiderült, ha nem tesszük, olyan, mintha félbehagynánk a kezelést – tudtuk meg Évától, aki nem tudta számszerűsíteni, mennyi kemoterápiát kapott Csenge összesen. A lánynak nem volt más választása, ugyanis nem akart lehetőséget adni a betegség kiújulására.
A 14 hónapos terápia után azt hitték, fellélegezhetnek – a csontvelővizsgálat eredménye is kedvező volt –: kezdődhet a hosszan tartó (kétéves) kisdózisú, úgynevezett fenntartó kezelés, amivel biztosítják az elért daganatmentességet. De a korábbi kezelésektől Csenge vérzékennyé vált: bevérzett a gerince, és 2020 novemberében tolószékbe került.
– Deréktól lefelé lebénult, de Csenge egy pillanatra sem adta fel. Gyermekrehabilitációra járunk Szolnokra és oxigénterápiára Debrecenbe. A leukémia miatt nem feküdhet olyan osztályon, ahol más gyerekekkel együtt van. El kell szeparálni mindenkitől, mert az immunrendszere még mindig gyenge. Ennek okán vállaltuk, hetente ötször autózunk Szolnokról Debrecenbe, hogy részt vegyünk a hiperbár kezeléseken – sorolta Éva. Megtudtuk, az oxigénterápia során százszázalékos orvosi oxigént lélegez be Csenge egy magasnyomású keszonkamrában. A nyomásnövekedés hatására több oxigén oldódik a vérplazmában, és a test megszokott oxigénszintje sokszorosára nő. Az oxigén ennek köszönhetően a csökkent vérellátású szövetekbe is eljut, így serkentve a sérült szövetek és szervek regenerációját.
A kezelés segít a fertőzések leküzdésében, csökkenti a gyulladást és jelentősen felgyorsítja a gyógyulási folyamatokat.
– Nagyon sokat javított az oxigénterápia Csenge állapotán, ám nem olcsó dolog. Egy alkalom 20 ezer forint. Az első 20 alkalom után szünetet tartottunk, és felmértük a helyzetét. Láttuk, amíg járt, addig jó volt az étvágya, a közérzete. Az oxigén segített megőrizni az egészségét, fokozta a vérkeringését, így a vérömleny gyorsabban tudott felszívódni a gerincénél. Ebből kifolyólag nem fogjuk abbahagyni a kezelést, azonban minden tartalékunkat feléltük, emellett a családtagok, barátok is Csenge gyógyulására ajánlották összes megspórolt pénzüket, így nem tudunk kihez fordulni – sóhajtott Éva, hozzátéve, lánya szépen fejlődik a rehabilitációs orvos és a gyógytornász szerint is. Az idegsebész álláspontja, hogy a vérömleny idővel fel fog szívódni, de nem lehet megjósolni, ez mikor következik be. Csenge a folyamatos ingázást édesanyja szerint jól viseli, szívesen indul útnak, hiszen érzi, használ a kezelés.
A ma 17 éves lány optimistán tekint a jövő felé, sőt, ő nyugtatja édesanyját, hogy minden rendben lesz. Azt mondogatja, hogy nem azonnal, de hamarosan talpra fog állni.
– A legerőseb fájdalomcsillapítókkal próbálták enyhíteni azt a mérhetetlen idegi gyötrelmet, ami a lebénulása után következett. Két hétig gyakorlatilag kábítószert kapott, hogy ne ordítson a fájdalomtól. Amikor enyhült a kín, Budapestre, a Bethesda Gyermekkórházba kerültünk. Szó szerint kiszedték az ágyból, tolókocsiba tették, folyamatosan tornáztatták. Sajnos hiába adtak volna külön kórtermet, nem lehetett megoldani azt a higiéniás biztonságot, amire egy leukémián átesett gyermeknek szüksége van, így oda is ambulánsan érkezünk – folytatta Éva. Megtudtuk, Csenge édesapja korábban biztonsági őrként dolgozott, de feladta állását, hogy lányával legyen, segítsen neki a mindennapi szükségleteiben, jelenleg ápolási díjat kap. Ő teszi meg Csengével hetente ötször a kétszer 120 kilométeres utat, és vállalta, hogy ezen felül hetente kétszer gyógytornára is eljuttatja. Éva 35 éve egészségügyi dolgozó, a kialakult helyzet miatt sem éjszakázást, sem ügyeletet nem tud vállalni. – Fizikailag nem bírom Csenge mozgatását, így jobbnak láttuk, ha a férjem marad vele itthon. A kezelések miatt gyengébbek a csontjai, könnyebben törhet, nem kockáztathatjuk meg ezt, vagy azt, hogy egy rossz mozdulat miatt kiessen a székből. Arra is vigyázunk, hogy ne üsse meg magát, mert azonnal tele lesz kék, zöld foltokkal – mondta Éva.
Csenge példaértékű kitartására nagyon büszke az egész család.
Egyetemista bátyja hazaköltözött, hogy segíthessen húga körül, de nem hagyta abba a tanulást; Budapesten élő nővére pedig rendszeresen látogatja. Éva elárulta, Csenge sem hagyta abba az iskolát, sőt, nagyon jó tanuló. – A gimnázium elkezdése után egy hónappal szembesültünk a tényekkel. Csenge ekkor magántanulói státuszba került. Osztályozó vizsgákat tett, nagyon jó esze van, így is tudja tartani a lépést az osztálytársaival. A pedagógusok hozzáállása is kiváló, és az iskola vezetése is nyitott és segítőkész. De ugyanez elmondható a rokonokról, a barátokról, de még a szomszédokról is; egyikük még egy rámpát is csinált a házunknál, hogy Csenge könnyebben kijusson az udvarra – büszkélkedett Éva. Beszélgetésünk végén az is kiderült, Csenge a másfél év alatt több mindenre allergiás lett, így az étkezésre is maximálisan oda kell figyelni és az sem mindegy, mennyi fehérje kerül a szervezetébe. Sőt, van olyan gyógyszer is, amit nem szedhet, mert azonnal bőrirritációt okoz, és az sem mindegy, milyen vitaminokat kap. – Mi visszafelé nem nézünk, csak előre! Csenge életerős lány, igazi sportoló, így soha nem adja fel. Hajtogatja, hogy "gyerünk, csináljunk, menjünk tornázni, minden rendben lesz"! Most a rehabilitáció a legfontosabb és az, hogy talpra állítsuk. Minél hamarabb feláll, annál hamarabb kezdhetjük a lábtornát és a járássegítést, és visszatérhet az élet a normális kerékvágásba – összegzett Éva.
Csenge portréját kérésére nem közöljük, ugyanis – a rossz tapasztalatok miatt – nem szeretné magát viszontlátni jelenlegi állapotában a médiában, a közösségi oldalakon. Óhaját tiszteletben tartjuk.
Fogarasi Renáta
